Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-57
57. országos ütés 1902 február 24-én, hétfőn. 117 meghúzzák, akkor az egész minisztérium »Nachtigal«. (Derültség.) Szoktak itt beszélni kis emberekről. Mindig helytelennek tartottam, a mikor azokat mondták kis embereknek, a kiknek kicsi a vagyonuk, mert tulajdonképen azok a kis emberek, a kikben kicsi a politikai bátorság. Magyarország kormányszékeibe pedig nem kis emberek, hanem nagy emberek kellenek, grand seigneur-ök, a kik elveikből nem engednek semmit. A ki Magyarországon miniszteri székre lép, az rálépett a halhatatlanság küszöbére. Tőle függ. vájjon mint szappanbuborék eltünjék-e vagy pedig, hogy szobrot kapjon-e és a nemzet kimagasló alakja legyen következendő századokon át. Az oly politika, a melyet a t. kormány követ, nem vezet a halhatatlanság sorába. Kis emberek maradnak. Pedig azt óhajtottam volna. (Halljuk! Halljuk!) hogy Széchenyi István- és Kossuth Lajos-féle emberek legyenek a kormányon, a kik valódi nagy férfiak voltak, a kik a maguk elveiből nem engedtek semmiféle udvari politika kedvéért, hanem mindenkinek megmondták a nézetüket. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Minthogy pedig a kormány tagjai közt nem látok ily férfiakat, hanem csak kis embereket látok, a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Nyegre László jegyző: Fassie Tódor! Fassie Tódor: T. képviselőház! A fölirati vita és a költségvetés tárgyalása alatt a t. túloldalról hangsúlyozták, hogy a kormány és a szabadelvüpárti képviselők visszaéléseket követtek el. Hogy ez erről az oldalról is viszonoztassék, bátorkodom kérni a t. házat, hogy engem szives figyelmükben részesítsenek, hogy a belényesi és a magyar-csékei kerületben történtek egy részét elbeszélhessem. (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladottságára való tekintettel azonban csak kivonatosan fogom előadni a dolgot. Az 1901-ik évi időközi választáson Beöthy Algernon halála után néhány polgár összeállott egyrészről azon nyíltan bevallott czéllal, hogy ne mindig a vármegye adjon a kerületnek képviselőjelöltet, másrészről azon be nem vallott okból, hogy a kerület választási pénzhez is jusson, függetlenségi és 48-as pártot állítottak össze. Ez a párt kevés győzelmi reménynyel, épen csak hogy jelt adjon magáról, képviselőjelöltet keresett ; azonban alig bírt kapni és az is megbukott. Mindazonáltal vérszemet kapva, újra alakultak és a választás alkalmával kifejtett korteskedéssel a figyelmes szemlélőnek aggodalomra adhattak okot. így voltam magam is, mert a választás alatt a közelvidéki magyarajku polgárok elözönlötték Belényes városát, mindenfelé korteskedtek, az ablakokat beverték, szóval nyugtalanságot okoztak. Én, midőn az országgyűlés berekesztése alkalmával feljöttem, megemlítettem Kossuth Ferencz igen t. képviselő urnak, a függetlenségi és 48-as párt korteseinek a belényesi kerületben viselt dolgait és azt kérdeztem tőle, tudja-e azt, bogy Belényesen földosztással, havasi-legelőkiosztással, a dohánytermelés és szeszfőzés felszabadításával, továbbá a vámok eltörlésével és egyéb ilyen agitáló Ígéretekkel áltatják a népet. Kossuth Ferencz igen t. képviselő ur erre méltán és teljes indignáczióval odanyilatkozott előttem, hogy ő minderről semmi tudomással nem bir, sőt gondoskodni fog, hogy az ilyetén altatások ne csak megszűnjenek, hanem egyenesen megtiltja azoknak kolportálását. Több mint 3472 szavazó van Belényesen és ezeknek majdnem harmadrésze adta szavazatát a jelöltre. Hogy az eredmény ilyen volt, azt nem lehet másnak tulajdonítani, mint csak az agitácziónak. Hogy milyen volt ez az agitáczió, a t. ház engedelmével elmondom. (Hallja/:! Halljuk!) Azt ígérték a népnek, hogy a földes-urasági földeket a nép között elosztják, a havasokat a püspökségtől elveszik és visszaadják a népnek, szabad lesz a pálinkamérés és dohánytermelés, vámokat és egyéb dijakat nem fizetnek, az adó leszállittatik, besorozott fiaik pedig nem fognak két évnél tovább szolgálni . . . (Mozgás.) Kubik Béla: Ki mondta ezt? Tessék neveket említeni! (Zaj.) Fassie Tódor: Azt mondom, a mit tapasztalásból tudok! Pichler Győző: Ilyen jó öreg bácsit ilyenekbe miért ugrasztanak be? (Elénk derültség.) Kubik Béla: Neveket kérünk megnevezni, mert igy egész általánosságban nem lehet mondani ilyesmit. (Zaj.) Fassie Tódor: A kortesek mondták! Pichler Győző: Igen, mert a mi pártunkra mondja a képviselő ur. (Zaj.) Kubik Béla: Természetesen! Azt mondja, hogy az agitáczió idézte elő az eredményt! Fassie Tódor: Azt mondták, hogy nem lesz szolgabíró, nem lesz jegyző, (Nagy zaj a jobboldalon.) nem lesz adóhivatal, csak egy kapitány lesz a járásban és az is csak falunkint egyszeregyszer fogja bejárni a járásokat, hogy megtudja van-e valami baj ? (Mozgás jobbfelöl.) Pichler Győző: Na? (Derültség.) Fassie Tódor: A kinek földje van, nem fog három forintnál több adót fizetni, a kinek földje nincs, az semmit se fog fizetni, ugy lesz minden, mint a forradalom előtt volt, de a robot eltörölve marad. (Mozgás a jobboldalon.) A király öregsége miatt az országot Kossuth . Lajos fiának adta át. azt mondván, neked adom fiam az országomat, mert én már öreg vagyok. (Derültség jobbfelöl.) Kossuth Ferencz pedig azt akarja, hogy az országban minden szabad legyen.
