Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

57. országos ütés 1902 február 24-én, hétfőn. 117 meghúzzák, akkor az egész minisztérium »Nachti­gal«. (Derültség.) Szoktak itt beszélni kis emberekről. Mindig helytelennek tartottam, a mikor azokat mondták kis embereknek, a kiknek kicsi a vagyonuk, mert tulajdonképen azok a kis emberek, a kik­ben kicsi a politikai bátorság. Magyarország kormányszékeibe pedig nem kis emberek, hanem nagy emberek kellenek, grand seigneur-ök, a kik elveikből nem engednek semmit. A ki Ma­gyarországon miniszteri székre lép, az rálépett a halhatatlanság küszöbére. Tőle függ. vájjon mint szappanbuborék eltünjék-e vagy pedig, hogy szobrot kapjon-e és a nemzet kimagasló alakja legyen következendő századokon át. Az oly politika, a melyet a t. kormány követ, nem vezet a halhatatlanság sorába. Kis emberek maradnak. Pedig azt óhajtottam volna. (Halljuk! Halljuk!) hogy Széchenyi István- és Kossuth Lajos-féle emberek legyenek a kormá­nyon, a kik valódi nagy férfiak voltak, a kik a maguk elveiből nem engedtek semmiféle udvari politika kedvéért, hanem mindenkinek megmond­ták a nézetüket. (Ugy van! a széls'óbaloldalon.) Minthogy pedig a kormány tagjai közt nem lá­tok ily férfiakat, hanem csak kis embereket lá­tok, a költségvetést el nem fogadom. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Nyegre László jegyző: Fassie Tódor! Fassie Tódor: T. képviselőház! A fölirati vita és a költségvetés tárgyalása alatt a t. túl­oldalról hangsúlyozták, hogy a kormány és a szabadelvüpárti képviselők visszaéléseket követ­tek el. Hogy ez erről az oldalról is viszonoztas­sék, bátorkodom kérni a t. házat, hogy engem szives figyelmükben részesítsenek, hogy a belé­nyesi és a magyar-csékei kerületben történtek egy részét elbeszélhessem. (Halljuk! Halljuk!) Az idő előrehaladottságára való tekintettel azon­ban csak kivonatosan fogom előadni a dolgot. Az 1901-ik évi időközi választáson Beöthy Al­gernon halála után néhány polgár összeállott egyrészről azon nyíltan bevallott czéllal, hogy ne mindig a vármegye adjon a kerületnek kép­viselőjelöltet, másrészről azon be nem vallott ok­ból, hogy a kerület választási pénzhez is jusson, függetlenségi és 48-as pártot állítottak össze. Ez a párt kevés győzelmi reménynyel, épen csak hogy jelt adjon magáról, képviselőjelöltet kere­sett ; azonban alig bírt kapni és az is megbukott. Mindazonáltal vérszemet kapva, újra alakultak és a választás alkalmával kifejtett korteskedéssel a figyelmes szemlélőnek aggodalomra adhattak okot. így voltam magam is, mert a választás alatt a közelvidéki magyarajku polgárok elözön­lötték Belényes városát, mindenfelé korteskedtek, az ablakokat beverték, szóval nyugtalanságot okoztak. Én, midőn az országgyűlés berekesztése alkalmával feljöttem, megemlítettem Kossuth Ferencz igen t. képviselő urnak, a függetlenségi és 48-as párt korteseinek a belényesi kerületben viselt dolgait és azt kérdeztem tőle, tudja-e azt, bogy Belényesen földosztással, havasi-legelőki­osztással, a dohánytermelés és szeszfőzés felsza­badításával, továbbá a vámok eltörlésével és egyéb ilyen agitáló Ígéretekkel áltatják a népet. Kossuth Ferencz igen t. képviselő ur erre méltán és teljes indignáczióval odanyilatkozott előttem, hogy ő minderről semmi tudomással nem bir, sőt gondoskodni fog, hogy az ilyetén altatások ne csak megszűnjenek, hanem egye­nesen megtiltja azoknak kolportálását. Több mint 3472 szavazó van Belényesen és ezeknek majdnem harmadrésze adta szavazatát a jelöltre. Hogy az eredmény ilyen volt, azt nem lehet másnak tulajdonítani, mint csak az agitá­cziónak. Hogy milyen volt ez az agitáczió, a t. ház engedelmével elmondom. (Hallja/:! Halljuk!) Azt ígérték a népnek, hogy a földes-urasági földeket a nép között elosztják, a havasokat a püspökségtől elveszik és visszaadják a népnek, szabad lesz a pálinkamérés és dohánytermelés, vámokat és egyéb dijakat nem fizetnek, az adó leszállittatik, besorozott fiaik pedig nem fognak két évnél tovább szolgálni . . . (Mozgás.) Kubik Béla: Ki mondta ezt? Tessék neve­ket említeni! (Zaj.) Fassie Tódor: Azt mondom, a mit tapasz­talásból tudok! Pichler Győző: Ilyen jó öreg bácsit ilye­nekbe miért ugrasztanak be? (Elénk derültség.) Kubik Béla: Neveket kérünk megnevezni, mert igy egész általánosságban nem lehet mon­dani ilyesmit. (Zaj.) Fassie Tódor: A kortesek mondták! Pichler Győző: Igen, mert a mi pártunkra mondja a képviselő ur. (Zaj.) Kubik Béla: Természetesen! Azt mondja, hogy az agitáczió idézte elő az eredményt! Fassie Tódor: Azt mondták, hogy nem lesz szolgabíró, nem lesz jegyző, (Nagy zaj a jobb­oldalon.) nem lesz adóhivatal, csak egy kapitány lesz a járásban és az is csak falunkint egyszer­egyszer fogja bejárni a járásokat, hogy meg­tudja van-e valami baj ? (Mozgás jobbfelöl.) Pichler Győző: Na? (Derültség.) Fassie Tódor: A kinek földje van, nem fog három forintnál több adót fizetni, a kinek földje nincs, az semmit se fog fizetni, ugy lesz minden, mint a forradalom előtt volt, de a robot eltörölve marad. (Mozgás a jobboldalon.) A ki­rály öregsége miatt az országot Kossuth . Lajos fiának adta át. azt mondván, neked adom fiam az országomat, mert én már öreg vagyok. (De­rültség jobbfelöl.) Kossuth Ferencz pedig azt akarja, hogy az országban minden szabad legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents