Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-57
110 57. országos ülés 1902 február 24-én, hétfőn. get. Az egyesítés évében a fővárosban 33 iskola | volt, ] 885-ben volt 112 iskola, ez idő szerint pedig van 175 iskola, melyeket a főváros tart fenn. És pedig fentart oly iskolákat is, a melyeket törvény szerint nem köteles fentartani, s ennek daczára az egész kiadás őt terheli. Fentart még végül két reáliskolát, egy iparrajziskolát, három felsőbb kereskedelmi iskolát, két felsőbb leányiskolát, 14 polgári iskolát, egy nőípariskolát, 80 elemi népiskolát, 4 alsóbb fokú kereskedelmi iskolát, 26 iparostanoncziskolát és 39 óvodát. Ezenkívül még mindenféle más iskolákat segélyben részesít s azoknak fentartásához hozzájárul. Ha már most azon nagymérvű beruházásokon kívül, a melyekről már az elején megemlékeztem, hogy t. i. az iskolákba 14 millió korona beruházást eszközölt, hozzáveszem az épületfentartási és nyugdijköltségeket, a melyek szintén évenkint 300 ezer koronába kerülnek, ez igazán olyan teher, a mely semmikéjjen sem áll arányban a főváros anyagi viszonyaival. Ezenkívül állami intézeteket is tart fenn. így a királyi műegyetem czéljaira 400 ezer koronát, a VIII-ik kerületi állami gimnázium czéljaira 200 ezer koronát, sőt némely állami intézet czéljára telkeket ingyen vagy pedig oly értékben adott át, a mely a fővárosra nézve valóságos veszteség. Már most a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az állami segélyt, mely ugyan csekély összeget képvisel, de mégis a főváros kiadásainak apasztására szolgál, 1874-től 1885-ig megadta ós azon idő óta teljesen megszüntette, s ezzel a főváros abba a kényszerhelyzetbe jutott, hogy fölterjesztést volt kénytelen tenni a kormányhoz, s ebben hivatkozva azon óriási teherre, melyet oly intézetekért is visel, melyeket nem köteles sajátjából fentartani, kérte, hogy részesítse megint abban a segélyben a fővárost, sőt egy felterjesztésben arra kérte a minisztériumot, hogy a két reáliskolát, a mely szintén nagy költségébe kerül és a melyeket nem tartozik fentartani, vegye át az állam. A minisztérium azt felelte, hogy azok az intézetek helyeztessenek kellő állapotba és szereltessenek fel, majd később megindítja a tárgyalásokat azok átvételét illetőleg. Azonban az átvétel mind a mai napig nem történt meg. Sőt a főváros ennek következtében kénytelen volt a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával határozatilag kimondani, hogy ha az állam ezt a két intézetet nem veszi át. kénytelen lesz egyes osztályokat fokozatosan megszüntetni, nagy hátrányára az iskolaügynek. Mert a főváros épen nem gondolt arra a lehetőségre, hogy e két intézetet meg kelljen szüntetnie, a melyeket már eddig is nagy áldozatkészséggel tartott fenn, s a melyek fentartásával és sok más áldozatával nagyban járult ahhoz, hogy a népnevelés terén magának érdemeket szerezzen. A főváros tehát ujabban folyamodott a minisztériumhoz; azonban nem a kellő sikerrel. A népiskolai közoktatásról szóló törvény szerint: ha a község kimutatja, hogy a szükséges népoktatási tanintézeteknek a törvény szerint felállítására a kellő anyagi erőt nem kéj)es egészen előállitani, az illető hatóság utján segélyért az államhoz^ folyamodjék. Hát ezt megtette a főváros ... És mi volt az eredmény ? Az eredmény az volt, hogy az állami költségvetésben, a mely előttünk fekszik, népnevelési költségekre 500,000 koronával több van felvéve és erre azt mondja a pénzügyminiszter ur, hogy ebből az 500,000 korona többletből 60,000 korona a Budapest székes-főváros által fentartott községi népiskolák segélyezésére irányoztatik elő, hogy ezzel az öszszeggel némileg könnyittessék azon a súlyos terhén, amely a fővárosra a népiskolák fentartásából nehezedik. Ez ugyan csekély összeg, de a főváros bizonyára örömmel veszi. Azt hiszem azonban, hogy a népoktatás terén ez csak szerény kezdet arra, hogy a t. kormány a fővárosnak ezen súlyos terhén némileg segítsen. Áttérek a közegészségi kiadásokra, a melyek a fővárosnak szintén óriási költségébe kerülnek. A befektetés 8 millió koronát tett ki. Eöviden akarom megemlíteni, hogy az ápolási dijakból is a fővárosra nagy kár következett be, a mennyiben előző időkből az 1896-dik évi zárszámadásban 3 millió korona követelés van feltüntetve, a mely követelések nagy része azonban már elveszett. Hátrányára van a fővárosnak az a törvény is, a mely az ápolási dijakról szól, mert mig a fővárosnak eddig saját illetőségű betegei 130.000 koronába kerültek, addig most a 3°/o-os ápolási dij fejében 600,000 koronát szolgáltat be évenkint az állami pénztárakba. Felállította a főváros a fertőző betegek részére berendezett Szent László-intézetet, mely nemcsak a főváros érdekét, hanem országos érdeket szolgál, és a főváros igazán kérheti a t. kormányt, hogy e téren is segítsen rajta és teljesítse kérelmét, mely arra irányul, hogy az állam a fővárosban nagy állami kórházat létesítsen. T. képviselőház! A sorsolási kölcsönről, a fővárosi pénzalapról és az útadóról talán a részletes tárgyalás alkalmával lesz alkalmam szólani, mert nem akarnám az általános vitát hosszabbra nyújtani. De röviden megemlítem, hogy továbbá £oly terhek, a "melyeket a" A fővárosnak átvitt terhek gyanánt kell viselnie, még a községi békéltető bíróság íés az Hadókincstári kéjoviselet, a kézbesítési, a mértékhitelesitési ügy is, a melyek a fővárosnak szintén nagy költségébe kerülnek. Végül felemlítem még azt, hogy állami teljesítések czimén a fővárosnak 4,800.000 korona kiadása van, a rendőri quóta fejében fizet 2 millió koronát, ugy, hogy összesen 6,730.000 korona ez az állami kiadás. Ha a főváros ennek az összegnek csak'harmadrészével vagy negyedrészével rendelkeznék, nem kellene évenkint deficzittel küzdenie,
