Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

57. országos ülés 1902 február 2í-é®, hétfőn. 111 T. képviselőház! Budapest az ország szive, az ipar, kereskedelem, tudomány és művészet központja, Magyarország büszkesége, a mely rövid idő alatt nagygyá és széppé, de — a mi leginkább dicséretre méltó — magyarrá is lett. A főváros a magyarosítás terén elévülhetetlen érdemeket szerzett és mintakép gyanánt áll az egész ország előtt. Ez a főváros, a mely Magyarország összes egyenes állami adójának 15°/

0-kát szolgáltatja az állami pénztárakba, ez a főváros, a melynek hitelképessége fényesen dokumentáltatott az által, hogy a múlt évben nyilvános aláírásra bocsátott 30 milliós kölcsön néhány nap alatt jóval túl volt jegyezve, ez a főváros igazán megérdemli, hogy minden oldalról szeretetteljes ápolásban és támogatásban részesüljön. Széll Kálmán miniszterelnök: Bészesül is! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Morzsányi Károly: Támogatásban részesüljön ugy, a mint az történik más országokban, a hol a főváros a dédelgetett gyermek és mindenféle előnyben részesül. Ennek a támogatásnak a keretében bátor vagyok felhívni a t. kormány becses figyelmét, hogy Budapesten az ipar és kereskedelem a legnyomasztóbb helyzetben van. Az iparosok és kereskedők munka és kereset nélkül állnak, a munkások ezrei elhagyták a fővárost és azok a munkások, kik még Budapesten maradtak, nem tudnak foglalkozáshoz jutni. Mindenütt, a hová nézünk, nyomort látunk, különösen azóta, mióta Budapestnek egyetlenegy jelentékenyebb iparága, t. i. az építőipar majdnem teljesen megszűnt, minek következtében Budaj^est is -nagy jövedelemtől esett el. Akkor, midőn a polgárok nem saját hibájukból, hanem az általános rossz üzleti visszonyok következtében szegényednek el és mennek tönkre, a kormánynak okvetlenül segítenie kell és pedig gyorsan, mert különben oly eseményeknek nézünk elébe, melyek fájdalmas nyomokat hagynának maguk után. Örömmel beismerem, hogy a t. kormány e tekintetben különösen szabályozásokkal, diszes épületek emelésével, igen sokat tett a főváros érdekében, sőt tesz most is, a mennyiben a költségvetésbe különféle beruházásokra és építkezésekre nagyobb összegeket irányzott elő; mindamellett kérnem kell a t. kormányt, hogy ebben az irányban, különösen a fővárosnak erőteljesebb és hathatósabb támogatást nyújtson és intézkedjék, hogy az ipar ós kereskedelem fellendítésére a sürgős lépések megtétcssenek. Ausztria, melyben a közgazdasági viszonyok nem olyan szomorúak és kétségbeejtők, mint nálunk, e tekintetben jó példával jár elől, a mennyiben az osztrák kormány, mint hallom, különféle hasznos beruházásokra és építkezésekre egyes városoknak, így a többi közt Prágának is, 16 millió koronát bocsátott rendelkezésére. Midőn az állam támogatását hangoztatom, egyszersmind kijelentem, hogy magam is azok közé tartozom, kik a főváros háztartásában a legszigorúbb és a legmesszebbmenő takarékosságot tartják szükségesnek. Megengedem, hogy a főváros nem felelt meg mindig a takarékosság szigorú követelményének, megengedem, hogy a fővárosi közigazgatásban hibák fordultak elő; azonban Budapest még sem szolgáltatott okot arra a túlszigoru és kemény kritikára, mely mindent a legsötétebb szinben lát, mert az általam előterjesztett adatokból és tényekből kitűnik, hogy a főváros nem annyira saját hibájából, mint inkább az általános rossz viszonyok és a törvényekben gyökerező kiadások következtében jutott arra a lejtőre, melyen ma van. Nyugodt lélekkel mondhatom, hogy a főváros vezetése buzgó, megbízható és kipróbált férfiak kezébe van letéve, kik szivükön hordják a főváros felvirágzását és annak jólétét teljes erejükből és odaadással előmozdítani iparkodnak. Ha ez nem sikerül vagy nem sikerült eddig, ugy ennek az oka nem egyedül bennük keresendő, hanem azon rossz viszonyokban, melyeket az imént ecseteltem. Mert mindaddig, míg a főváros kedvező viszonyok közt volt, deficzitről nem lehetett hallani; csak abban az időben, mikor az üzleti viszonyok rosszabbak lettek, mikor az ipar és kereskedelem pangott, mikor a fővárosi lakosok adóképessége megszűnt, akkor kezdett a cleficzit mutatkozni. T. ház! A most felhozott fontos indokoknál fogva részemről nem fogadhatom el azok nézetét, kik minden bajt és minden rosszat a főváros vezetőinek és az állítólagos klikkeknek tulajdonítanak. Helyes értelmezés szerint klikk alatt oly csoport értendő, a mely a közjó hátrányára saját egyéni érdekeit iparkodik érvényesíteni. Tudomásom szerint ilyen klikk nem létezik, mert épen azok a törvényhatósági bizottsági tagok, a kik állásuknál, kéjizettségük és tekintélyüknél fogva a főváros vezetésére és közigazgatására némi befolyást gyakorolnak, a legnagyobb szeretettel vannak eltelve a főváros sorsa és jóléte iránt. De ha mégis léteznék ilyen klikk, ugy ne méltóztassék általános kifejezésekkel és vádakkal beérni, hanem méltóztassék ezeket a klikkeket őszintén és nyíltan nevükön megnevezni, méltóztassék minden tartózkodás és kímélet nélkül felsorolni azokat a konkrét eseteket, a melyekben az illetők magánérdekeiket a közjó hátrányára előmozdítják. Mert valamely betegséget csak ugy lehet meggyógyítani, ha meg tudjuk állapítani a helyes diagnózist és ha ismerjük az okokat, a melyek a betegséget előidézik. Ha tehát létezik klikk, abban a rossz értelemben, a mint mondottam, ugy ez igazán nagy betegség volna a fővárosra, a melyet azonban nem lehet, nem szabad palliativ szerekkel kezelni, hanem gyökerestől ki kell irtani. Miután azonban én ilyen klikket nem ismerek, nem is ezek kiirtásában i keresem a gyógymódot, hanem abban, hogy ve-