Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-53

6 53. országos ülés 1902 február 17-én, hétfőn. közvetlen érintkezést, az érveknek és ellenérveknek nyilvános mérlegelését tartom a legalkalmasabb eszköznek arra, hogy egymást megértsük, hogy a köztünk levő differencziákat, félreértéseket eloszlassuk, vagy legalább azoknak az élét elvegyük. (Helyeslés a középen.) Beszédem elején arra is hivatkoztam, hogy én, ezen kérdésnek tárgyalásánál a kölcsönös lojalitást és méltányosságot előfeltételnek tekintem és ilyen értelemben kivánok foglalkozni Sándor Pál t. képviselőtársam beszédével is. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam beszéde elején nyitott ajtókat tört be. Az agrárizmust először is olyan nagyhatalomnak tüntette fel, mintha az — közgazdasági értelemben véve — Magyarországon életnek és halálnak lenne urä, hiszen csak tőle függ, hogy azt a szegény, tönkrement ipart és kereskedelmet engedje-e még élni, avagy mikor neki tetszik, tönkretegye és megsemmisítse. Rakovszky István: Megfordítva van! (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Bujanovics Gyula: Hát, t, képviselőtársam, bármennyire hizelgő is ránk nézve, hogy a pár év előtt még csak semmibe vett agrárizmust ma ilyen hatalomnak tekinti, de kénytelen vagyok az igazság érdekében ez ellen felszólalni és tiltakozni, hogy így legyen a kép festve, a helyzet feltüntetve, mert ez a valóságnak meg nem felel. De másrészt nem is kívánom, sőt veszedelmesnek tartanám, ha valaha is ilyen helyzet állana elő, mert én a közgazdasági élet veszedelmének tartanám bármely gazdasági ágnak oly predominálását, mely mellett az egyik közgazdasági ág csak a másiknak kegyelmére van utalva. (Elénk helyeslés a középen és a néppárton.) T. képviselőtársam iparkodott minket meggyőzni az ipar és kereskedelem fontosságáról, arról, hogy ez a három közgazdasági ág mennyire egymásra van utalva, és végre élénk színekkel ecsetelte, hogy milyen veszedelem támadna épen a mezőgazdaságra nézve, ha az agráriusok az ipart és kereskedelmet tönkre tennék. T. ház! Ezek megczáfolhatatlan és megdönthetetlen aranyigazságok. Csakhogy mi mezőgazdák ugyanezeket már vallottuk, de nemcsak vallottuk, hanem már régen hirdettük is, még Sándor Pál t. képviselőtársam beszéde előtt; mert hiszen nem fog nekem mutathatni t. képviselőtársam olyan agrárius nyilatkozatot vagy beszédet, a mely ki ne emelte volna az ipar és kereskedelem fontosságát, a mely nem abból az alpelvből indult volna ki, hogy Magyarországon mind a bárom közgazdasági ág egyaránt méltatandó, hogy kielégítő, egészséges közgazdasági fejlődés csakis ugy képzelhető, ha a bárom közgazdasági ág egymást támogatva harmonikusan és nem egymás rovására működik. (Általános helyeslés.) Ez a tény, és e tény nyel szemben minket gazdákat mint az ipar és kereskedelem ellenségeit tüntetni fel, vagy nem megyek ennyire, csak olyan szinbe és világításba helyezni bennünket, hogy mi nem tudjuk kellően méltányolni az ipar és kereskedelem fontosságát, azt hiszem, nem igazságos, nem méltányos, mert higyje el nekem t. képviselőtársam, hogy mi, u. n. agriáriusok, talán jogosabban mondhatjuk magunkat merkantilistáknak, mint a milyen agráriusnak ő magát beszédjében itt bemutatta. (ügy van! Ugy van! balról.) Soha gazdák jogos ipari vagy kereskedelmi érdekeket nem támadtak, hanem igenis küzdöttek, küzdenek és ha kell, küzdeni fognak a jövőben is egyes oly visszaélések ellen, a melyek már nemcsak a mezőgazdaság, de a melyek az ipar és a kereskedelem érdekében is elfojtandók; (Élénk tetszés balról.) hisz itt a példa, hogy akármelyik visszaélés elleni küzdelemben az iparosok egy része a gazdákkal tart. Sándor Pál t. képviselőtársam olyan színben tüntette fel a helyzetet, hogy először is a gazdák esküdt ellenségei a börzének, a börzét tekintik minden rossz kutforrásának és nincsen hőbb vágyuk, óhajuk, mint hogy a börzét a föld színéről eltöröljék; másodszor, hogy a gazdák az őrlési engedélynél mutatkozott visszaélések elleni küzdelmükkel károsították a magyar mezőgazdaságot, és itt az a különös helyzet áll elő, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam minket akar megvédeni önmagunk ellen; és végre, hogy a borhamisítások elleni törvényes eljárásoknál a gazdák nagy lármát csapva, azon tény által, hogy a gazdák ezen lármával köztudomásra juttatták a borhamisítások üldözését, — azt hiszem, helyesen fejeztem ki magam — tönkre tették a magyar bor renomméját. (Derültség balról.) A mi az elsőt illeti, t. ház, sajnálattal látom, hogy Sándor Pál t. képviselőtársam nagyon gyenge véleményt táplál felőlünk; de mégis kérnem kell őt, hogy ne tartson minket olyan naivoknak, mondhatni, idiótáknak, (Derültség balról.) hogy mi nem ismerjük a börzének világkereskedelmi fontosságát, hogy mi nem tudjuk azt, hogy ma az áruk, az értékek, a pénz forgalmának közvetítésénél a börze elengedhetetlen, szükséges, nélkülözhetetlen tényező. Ámde éljen az a börze hivatásának, teljesítse feladatát, és nem létező értékek és nem létező terményekkel űzött hazárdjátéka által (Ugy van! Ugy van! balról.) ne foszsza meg a termelőket fáradságos munkájuk gyümölcsétől. Ha t. képviselőtársam ezt nekünk nem hiszi el, ám nézzen körül: Németországban a börze hasonló visszaélések miatt máris megrendszabályoztatott. És hogy talán a mi börzénkén is vannak ilyen üzelmek, arra a legmeggyőzőbb példa rám nézve az, hogy a börze maga is ludasnak érzi magát, hogy maga a börze-tanács is szükségesnek látta, bárcsak olyan tessék-lássék módon, ezen a téren némi reformok életbeléptetését. Mielőtt az őrlési forgalomra áttérnék, engedje meg t. képviselőtársam, de kötelességém az ellen, a mit nekünk imputál, hogy t. i i. a magyar gazdák szövetkezve az osztrák