Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

104 57. országos ülés 1902 február 'Zk-én, hétfőn. nak használhatók. Mint tudom, ott tetszik a t. pénzügyminiszter ur előtt a kisbirtokosok hitelkonverziójára vonatkozó emlékirat. 0 maga elismerte a pénzügyi bizottságban, hogy ennek a tervnek kivitele nem lehetetlen, csak az az aggálya van, hogy azon esetben, ha ez keresztülvitetnék, ki kellene ezt terjeszteni az iparosokra is. No, miért ne lehetne ezt az iparosokra is kiterjeszteni, különösen akkor, midőn folytonosan panaszkodunk, hogy az iparosoknak nincsen munkájuk és nincsen kenyerük ? De itt vannak országszerte a hitelszövetkezetek, annyi jót eredményeznek már most is, és még többet tudná nak akkor, ha, a tőkét olcsóbb kamatra volná nak képesek kiadni. ( Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A szegény földmives 7 —8°

;0-ra felvett összeggel és ha még hozzászámítjuk a mellékköltségeket, a kamat kitesz 10^12°

;0-ot, nem képes boldogulni, nem képes adósságait törleszteni és e mellett többi kötelezettségeinek is eleget tenni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Miután már a szövetkezetekről megemlékeztem, eszmetársasitásnál fogva reájövök az u. n. fogyasztási szövetkezetekre is. {Halljak! Halljuk! balfelnl.) Sándor Pál t. képviselőtársunk, ki múltkori beszédében nagyon ügyesen és óvatosan megfontolt minden szót, minden kifejezést, hogy valakit meg ne bántson, meg ne sértsen, ugy járt, mint a gyermek a ropogó jégen, hogy valahol be ne szakadjon alatta. Azonban futólag mégis csak megemlékezett a fogyasztási szövetkezetekről is és miként a darázs csak ugy röptiben szállva el az ember előtt, észrevétlenül benne hagyja fulánkját, ugy o is megszurkálta mérgének és haragjának fulánkjával a fogyasztási szövetkezeteket. Azt mondja u. i., hogy az állam azokból a szövetkezetekből, legyenek azok akár keresztény, akár más fogyasztási szövetkezetek, meg nem élhet. Ezt nem is állitotta senki. Senki sem mondta, hogy az államnak meg kell ezekből élnie. Hanem igenis azt mondták, hogy meg kell azokból a szegény népnek élnie, a melynek érdekében a fogyasztási szövetkezetek létrehozattak. (Ugy van! a bal- és a szélscbaloldalon.) A szövetkezés joga benne van az embertermészetében. Minden embernek megvan az a veleszületett joga, hogy alakit szövetkezetet és ugy segit magán, a mint tud, természetesen mindig szem előtt kell tartania azt, hogy az államnak legfőbb czélját valamiképen ne sértse. Ha most, vagy a régibb időben az u. n. falusi értelmiség, vagy vagyonosabb osztály nem vásárolt a falusi szatócsnál, hanem bement a vidéki városba, vagy többen összeállottak és hozatták áruikat Burhrpestről, Fiúméból, de sokan Triesztből, vagy Hamburgból is. ha ezeknek megvolt és megvan ez a joguk, miért ne legyen meg ez a joga annak a szegény népnek is, hogy többen, pl. húsz koronánkint összegyűjtvén a szükséges összeget, alapítsanak egy szövetkezetet, a melylyel magukon segítenek. Féltik az u. n. áruközvetitőket. Tessék ezeknek az áruközvetitőknek a szövetkezetekkel versenyezni. Hiszen magam is be vagyok avatva ezekbe a dolgokba. A falusi nép mit vásárol leginkább a szövetkezetektől? Lisztet, zsírt, szalonnát, kávét, czukrot, (Közbeszólás a néppárion: Gyufát!) kőolajat és hasonló, a mindennapi szükségletre szükséges dolgokat. Ezeket a szövetkezetben olcsóbban kapja, jobb árut kap és jól megmérve kapja, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) ennélfogva, ha az áruközvetitők féltik az üzletüket, tessék kiállni a versenytérre, hiszen a XX, század egyik jelszava a szabad verseny. Tessék a szövetkezetekkel szabadon versenyezni. Azok a szövetkezetek szintén fizetnek adót épugy, mint a kereskedők; az állam tehát nem veszti el ezt a jövedelmét. A közérdek is kívánja, hogy ezek a szövetkezetek oltalomban részesüljenek. (Helyeslés a néppárton.) Mi minden nem történik közérdekből? Hát a vasútépítés nem károsít sokszor sok embert? A közúti vaspálya behozatala Budapesten nem károsította meg annak idején a bérkocsiüzletet? A villamos vasút behozatala nem szorította ki a lóvonatu pályát ? Vagy pl. a csorbatói vasút, a melynek környékét megvásárolta a földmivelésügyi miniszter, nem tett-e tönkre egész vidéket ? Sok ember élt ott abból, hogy a magas hegyre szállították a vendégeket és az árukat, de azért nincs okos, józan ember, a ki az ily vállalatok létesülését kárhoztatná. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ezek a szövetkezetek hazafias missziót is teljesítenek, (Igaz! Ugy van! a néppárton.) mert hazai rparczikkeket vásárolnak és közvetítenek. A mi kereskedelmünk pedig, a mely kiteszi ugyan a magyar feliratú táblákat, — ha ugyan kiteszi, — nagyobbrészt külföldről hozatja be még az olyan árukat is, a miket itthon ép oly tökéletes minőségben kaphatna, mint a külföldön. Csak egy példát hozok fel. (Hal/jak! Halljuk! a néppárton.) Magyarország gyufaipara ma oly fejlett, hogy kiállja a versenyt Európa akármely gyufaiparával. Kell is, hogy így legyen. Meg is előztük a külföldet, mert nekünk igen sok a fánk, sok a munkáskezünk és a gyufa oly czikk, a melyet folytonosan fogyasztanak, a mely nélkül nem lehet el senki sem. Méltóztassanak megnézni mégis, mennyi külföldi gyufa van a mi kereskedőinknél. A magyarországi gyufagyárosok engednek százalékot az erdélyrészi, a felvidéki magyar egyesületeknek, a tanítóknak és mégsem képesek a külföldi gyufát Magyarországból kiszorítani. Miért van ez? Mert kereskedőink nem vásárolják tőlük a gyufát. A szövetkezet tehát hazafias missziót teljesít ezen a téren is, mert valóban terjesztője a magyar iparczikkeknek. (Igaz! Ugy, van! a néppárton.) Ugyanezt lehet mondani a papíriparról is. Ma már oly gyáraink vannak, melyeknek pro-