Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.
Ülésnapok - 1901-57
57. országos ülés 1902 február 2í-én, hétfőn. 105 duktumai bátran kiállják a versenyt bármely külföldi gyáréval és mégis méltóztassanak megnézni, mennyi idegen papir jön be a kereskedelem révén az országba csak azért, mert hiányzik a kereskedőkben az a bazafiui szellem, melynek hivatása volna ott, a hol lehet, hazai ipartermékeinket pártolni (Helyeslés a néppárton.) Most az ipari és kereskedelmi kamarák valóságos hajszát indítottak a szövetkezetek ellen és a t. kereskedelemügyi miniszter ur hajlott is az ő szavukra, mert elrendelte országszerte a kereskedelmi és iparkamarák által az adatoknak gyűjtését. Ernszt Sándor: Ez gyalázat! Csernoch János: Mi lesz ennek a vége ? Az ipar- és kereskedelmi kamarák küldöttei annak az áruközvetitő világnak, mely a szövetkezetek által érdekeit veszélyeztetve látja, tehát előre tudjuk, hogy miképen fog végződni az a vizsgálat. Arról azonban biztosithatom a t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy nem fog most találni olyan országgyűlést, mely a szövetkezetek megrendszabályozását engedélyezné. (Helyeslés a néppárton.) Még néhány szót akarok említeni a tisztviselőkről és azoknak fizetéséről. Előre is kijelentem, hogy én nagyjában egyetértek azzal, a, mit a t. pénzügyminiszter ur múltkor erre a kérdésre vonatkozólag mondott. Nem lehet ezt a kérdést csak ugy mellékesen elintézni. Nagyon helyes tehát, ha akkor akarják véglegesen elintézni, midőn már egyszer szó lesz a közigazgatás egyszerűsítéséről, mert akkor lehet csak egységes tervet megalkotni, csak akkor lehet tudni, hogy voltakép mennyi tisztviselőre van szükségünk, A tisztviselőknek száma ijesztő mértékben szaporodik. Odáig jutunk, hogy az állam lassankint kisajátítja az országban az egész intelligencziát és ezek azzal, hogy beállnak állami szolgálatba, miután szolgálati szabályzatunk nincs, elvesztik egyúttal függetlenségüket is. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Ezek a tisztviselők magukat nem a magyar állam, hanem a magyar kormány tisztviselőinek tartják, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és a hol lehet, pl. a választásoknál, annak az érdekeit mozdítják elő, és ők annak a legelső kortesei. Igaz, hogy különösen az alsóbbrangu tisztviselőknek sorsa csakugyan szánalomra méltó, de mégsem olyan, mint azé a szegény földmivesé vagy iparosé, mert a tisztviselő legalább azt tudja, hogy mennyije van, tud számítást tenni, jövedelmét tudja felosztani hónapról-hónapra, de a nép nem tudja, milyen termése lesz, az iparos nem tudja, képes lesz-e értékesíteni iparczikkeit, hanem él máról holnapra. Ezzel azonban nem mondom, hogy a szegényebb tisztviselők fizetése ne javittassék, sőt kívánom, adjanak nekik biztos anyagi létet, különösen azoknak, a kik a vasútnál, postánál és adóhivataloknál végzik napról-napra azt az emberölő munkát és a kik KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. III. KÖTET. csakugyan tiszteletre méltó napszámosai az országnak. (Helyeslés a néppárton.) De a tisztviselők, különösen pedig a közigazgatási tisztviselők, legalább manap, egészen más megítélés alá esnek. Hiába iparkodik a belügyminiszter ur becsületes munkát végezni a megyei kormányzatok tisztításánál, mig megengedi és elnézi azt, hogy a tisztviselők törvénytelenségeket követnek el. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A legutóbb lefolyt zsámbokréti választásnál , . . Major Ferencz: Az minta-választás volt! Csernoch János; . . . oda voltak rendelve még a megye legtávolabbi részéről is a jegyzők. Ott volt pl. a tardos-keddi jegyző, a ki több mint 100 kilométerre lakik onnan. Ott volt a szeniczi jegyző és még legalább nyolcz. Major Ferencz: Tizennyolczan! Csernoch János: Ki küldi oda ezeket a tisztviselőket? Azt gondolják, hogy ezek annyira lelkesednek a liberális kormányforma iránt, hogy önmaguktól, saját költségükön mennek oda ? Azt hiszem, ezt nem hiszi senki. Hogy két hétig ott maradhassanak és üresen hagyhassák hivatalukat, erre szükség volt, hogy valami felébbvalójuk küldte legyen őket oda. Én nem kutatom, ki, az alispán, főispán volt-e ez, de tény, hogyha ez a tisztviselő azután a hivatalába nem jár el ugy, a hogy kellene, ha kötelességeit elmulasztja: akkor felebbvalója nem léphet föl vele szemben többé oly erélyesen, mint hogyha az ő keze ezzel a tisztviselővel szemben tiszta volna. (Igaz! Ugy van! a, néppárton.) Ilyenkor — hogy ugy fejezzem ki magamat — lekenyerezik felebbvalójukat, a ki kénytelen később mindenfélét elnézni. Hiába iparkodik tehát a t. belügyminiszter ur a megyékben söpörni, hiába iparkodik becsületes, jó közigazgatást létesíteni, mert mindaddig, mig meg nem szünteti a tisztviselőkre felülről gyakorolt jogtalan nyomást, az ő törekvése hajótörést fog szenvedni. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) Néhány szóval akarok még reflektálni Ballagi Géza t. képviselőtársunk beszédére. Akármilyen messze állunk és ülünk is egymástól, egyben mindenesetre fogunk találkozni, abban, hogj r ha a ház asztalán fognak feküdni azok a szocziálj>olitikai javaslatok, a melyeket a t. kormány 7 kilátásba helyezett, akkor azokat csakugyan azon az alapon fogjuk megoldani, a melyet ő is említett, t. i. az evangélium alapján. Abban azonban, a mit ő a liberalizmus dicsőítésére mondott, már nem találkozni, hanem egymástól távolodni fogunk. Ö mindent a liberalizmusnak vindikált, még az újkori demokrácziát is. Ezt igen szívesen átengedem neki. Ha mi mondtuk volna, akkor azt mondták volna, hogy ez a demokráczia nem szüleménye a liberalizmusnak, de mi azt tartjuk, hogy ez is, a radikalizmus is, az anarchizmus is, abból az 14
