Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

102 57. országos ülés 1902 február 24-én, hétfőn. De, t, ház, mit tesznek az u. n. adókivetőbizottságok, különösen a III. osztályú keresetiadóval? Itt mindig panaszkodunk és beismerte a t. pénzügyminiszter ur, de mindenki itt a házban, hogy az ipar és a kereskedelem pang. Hát vagy igaz, hogy pang az ipar és kereskedelem, és akkor helytelen az adókivető-bizottságok eljárása, de helytelen a t. pénzügyminiszternek az a számítása is, hogy ezen adók czimén nagyobb összegeket vesz be előre a költségvetésbe. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) vagy nem igaz, hogy az ipar és kereskedelem pang, de akkor, bocsánatot kérek, mi mindannyian olyas valamit állítunk folytonosan, a mi nem igaz. (Helyeslés a néppárton.) De, t. ház. különösen sokat foglalkozott a t, pénzügyminiszter ur az u. n. pénztári készletekkel és azt mondotta, hogy ez egy örvendetes mellék-eredmény, a melynek csak örülni kell: a midőn a költvégvetés összeállittatík, s midőn a zárszámadás lezáratik, akkor látja csak, hogy évről-évre ennyi és ennyi millió marad: hogy szüksége van az államnak forgótőkére, a mint szüksége van egy gazdaságnak is forgótőkére, mert nélküle nem tudna létezni, különösen azért, mert az államnak akkor vannak a legnagyobb kiadásai, a midőn nincsenek bevételei, t. i. az év elején és az év első felében. Bocsánatot kérek, a hasonlat nem egészen jó, mert ha a gazdaság forgótőkét szerez magának, miből szerzi azt? Vagy nagyobb iparkodásnak, vagy nagyobb szorgalomnak, vagy jobb termésnek, vagy az árak kedvezőbb alakulásának, vagy olyas valami takarékosságnak, vagy befektetésnek a következménye az, a melyet maga a gazda hoz létre az ő jószágán. Minálunk azonban, ott, a hol az állam gazdálkodik, a hol saját jószágai, a hol saját üzemei vannak, alig hogy tudja fedezni a kezelés költségeit. Ha tehát mégis felszaporodnak az állampénztárakban ezek a készletek és évről-évre növekednek, ez onnét van, mert a polgároktól több adó szedetik be, mint a mennyit kellett volna beszedni. C TJgy van! TJgy van! hal felöl.) De, t. ház, ezzel a kérdéssel bővebben akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A minden oldalról felpanaszolt és beismert gazdasági válság, az iparnak és kereskedelemnek pangása mellett, minden esetre furcsán fest és különös szinben tünteti elő a mi jxinzügyi politikánkat az a körülmény, hogy az államnak pénzkészletei évről-évre szaporodnak. Ez, t. ház, szerintem helytelen és igazságtalan politika. (TJgy van! bal jelöl.) Mert az állam ez által töméntelen nagy tőkét von el a gazdaságtól, von el az ipartól és a kereskedelemtől. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) A gazda, ha aratáskor vagy aratás előtt kap is egy kis halasztást, mindjárt aratás után kénytelen terményeitől megszabadulni, mert az állani sürgeti az adóknak végrehajtását, ugy állítván elő a dolgot és ugy festvén a helyzetét az államnak, hogy erre a pénzre okvetlen szüksége van. És mialatt a gazda alacsony árak mellett kénytelen terményeitől megválni, károsodik és oly veszteséget szenved, a melyeket későbben nem képes helyrehozni. Fényes példa rá, t. ház, -~ és itt semmiféle statisztika nem segít — azon körülmény, hogy a gabonaárak rendesen akkor szoktak emelkedni, midőn már a gazdaközönség az ő gabonájától kénytelen volt megválni. (TJgy van! balfelöl.) És a hasznot, melyet későbben a gazdaközönség húzhatott volna az ő terményeiből, zsebre vágja a közvetítő kereskedelem. (TJgy van! bálfelöl.) Ekkép a gazda kétszeresen károsodik: először akkor, a mikor kénytelen gabonájától olcsó pénzen megválni, és másodszor akkor, a mikor a saját gabonájából kikészített lisztet kénytelen drága és a búza árával semmi arányban nem álló áron megvásárolni. (TJgy van! balfelöl.) Mert lehet itt, t. ház, akárminő statisztikai összeállításokkal előhozakodni, ezek a statisztikai összeállítások attól függnek, hogy minő éveket csoportosít össze valaki. Hanem az tény, hogy a barna liszt mindig drágább, mint a nullás liszt és pedig miért ? Mert a barna lisztet vásárolja a szegény nép, vásárolja, fogyasztja nagyban, mert finom lisztre nem telik neki. Ez az oka annak, hogy a barna és a nullás liszt közt nincs meg a megfelelő arány. Kubik Béla: Mindig megnyúzzák a szegény embert! Csernoch János: De ez a heverő nagy pénztőke nemcsak a gazdaközönséget károsítja meg, hanem megkárosítja az ipart és a kereskedelmet is, mert elvonja tőle azt a tőkét, a mire ő neki az iparnak és kereskedelemnek folytatására okvetlenül szüksége lett volna, és miután ezen pénzeknek egy jókora része elhelyeztetik mindenféle bankokba, az iparos és kereskedő kénytelen a bankoktól kölcsön venni és igy kénytelen hizlalni azt a tőkét, a melyhez ő is hozzájárult saját filléreivel. (TJgy van! a néppárton.) így ez a kereskedő kétszer károsodik: először akkor, a mikor fizeti magasra emelt adóját, másodszor pedig akkor, mikor azt a pénzt veszi kölcsön, mely az ő pénzéből is' származik. (Helyeslés a baloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur hasonlatokkal élt az ő beszédében. Talán nekem is szabad lesz élnem egy hasonlattal. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja Horatius: sí licet parva componere m agnis, ba szabad a kis dolgokat összehasonlítani a nagyokkal, én is egy kis dolgot hasonlítok össze egy nagygyal. Az országban töméntelen sok —• és hála Istennek, hogy igy van — a jótékony egylet. Vannak jótékony egyletek az iskolákban, vannak jótékony egyletek a városokban, pl. az Erzsébet-egyletek, és igy tovább. Ha figyelemmel méltóztatnak kisérni ezeknek az egyleteknek a mérlegét, akkor láthatják, hogy ezek soha sem költik el azt a pénzt, a mit a tagoktól és a jószívű közönségtől beszednek. Nem értem az alapítványokat, mert hiszen