Képviselőházi napló, 1901. III. kötet • 1902. február 17–márczius 3.

Ülésnapok - 1901-57

57. országos ülés 1902 február 24-én, hétfőn. 101 zék részéről, de még a t. túloldal részéről is oly körülményeket vegyítenek bele, a melyek magukban véve nincsenek szoros összeköttetésben magával a költségvetés pénzügyi oldalával, azt azért teszik, különösen az ellenzék részéről, hogy a kormány az éremnek másik oldalát is meglássa, azon oldalát, a melyről sem hivatalos jelentésekből, sem pedig saját embereinek előadásából nem képes ugy meggyőződni, mint a hogyan arra szüksége volna, hogy az ország kormányzását jól és igazságosan vezesse. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! A pénzügyminiszter ur szakember a pénzügyi dolgokban, a mi természetes is, mert hiszen máskép nem lehetne pénzügyminiszter. Azonban szakemberrel is könnyen megesik, sőt könnyebben, mint egy nem szakemberre], hogy nem veszi észre a számokban jelentkező tanulságokat. Mert a mig a szakember a számok tömkelegében elmélyed, addig a nem szakember oly tényeket olvas ki ezekből a rideg számokból. a melyek irányitólag hathatnak a költségvetés összeállítására és esetleg javítására. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalul dalon.) így, t. ház, a pénzügyminiszter ur abból a tényből, hogy a költségvetésben nagy adó-hátralékok vannak feltüntetve, arra a következtetésre jutott, hogy nem igaz az, a mit az ellenzék folytonosan ismétel, hogy t. i. az adók vasszigorral hajtatnának be, hanem ellenkezőleg, a j)énzügyi hatóságok igen elnézők az adózó közönséggel szemben és innét keletkezik az a sok adóhátralék, a melyet a költségvetés kimutat. Hát, t. ház, mi itt az ellenzéki oldalon épugy fel vagyunk jogosítva ebből az ellenkezőt kiolvasni és mondhatjuk, hogy azok az adóhátralékok — legalább a mennyiben azok az egyenes adókat illetik és azokra vonatkoznak — arra vezetendők vissza, hogy a nép nem képes adóját megfizetni. Madarász József: Ugy van! Nem bírja megfizetni ! Csernoch János: Mert, t. ház, olyan végrehajtót, a ki be nem hajtaná azt,ami behajtható, nem ismerek, és ha ismerek, csak a színpadról ismerek egyet, de az is inkább a saját zsebéből kifizeti a szegény özvegy adóját, mintsem azt merné jelenteni feljebbvalójának, hogy az adó behajtható nem volt. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt a kérdést, hogy az adóhátralékok voltaképen mire vezethetők vissza, csak az illető ügyiratok betekintése után lehetne véglegesen elintézni. De azt hiszem, még sem csalódunk, midőn felteszszük, sőt kiszszük, hogy egy nagy oka annak abban van, hogy a nép a nagy adók súlya alatt napról-napra szegényebb lesz. Azt mondotta továbbá a pénzügyminiszter ur, hogy mindenki jól tudja, hogy az adók tiz év.óta nem emeltettek; mindenki tudja, ezek az ő szavai:. »hogy tiz év óta egyetlenegy adóemelés nem történt az országban, az én időmben pedig semmiféle olyan uj törvény, a mely az egyenes vagy a fogyasztási adókat emelte volna, nem alkottatott.* Itt nem a pénzügyminiszter ur mindenki által tisztelt személyéről van szó, hanem szó van magáról a rendszerről, a melyben bizonyos folytonosságot látunk és a melyet átad az egyik pénzügyminiszter a másiknak és azért ebben a folytonosságban mi mintegy egy kéznek a működését látjuk. S ha igaz is, a mit a t. pénzügyminiszter ur állított, hogy az utolsó tiz év alatt az adók nem emeltettek, nem felel meg a valóságnak még sem az, hogy az ország uj adókkal nem terheltetett volna meg, mert igaz, hogy a föladó nem emeltetett; de nem is a földadó az, a mely a. népnek leg terhesebb, hanem az, a mit a nép sallangnak nevez, a mi a földadót követi, mert hisz tudjuk, hogy a többi, akár állami másjellegü adók, akár pedig községi pótadők a földadó alapján vettetnek ki, és ha csekélynek látszanék is magában véve a földadó, mégis, midőn az mindenféle és naprói-najira emelkedő pótlékokkal megtoldatik, már elviselhetetlen terhet tesz a nép vállaira. De, t. ház, kerülő utakon mégis csak hozattak be az utolsó tiz év alatt mindenféle uj adók. így 1894-től 1901-ig csak futólagosan menve át a mi törvénytárunkon, a következő uj adótörvényekre akadunk: (Hallyuk! Hulljak!) 1894-ben megalkottatott a XII. t,-cz. a mezőrendőrségről. Ez nem uj állami adó, az igaz, hanem a községekre mégis roppant nagy teher. 1896-ban meghozatott a XIV. t.-cz. az ásványolaj-adó felemeléséről szóló 1882: XVIII. t.-cz. kiegészítéséről; 189(i-ban a czukoradóról szóló 1888: XXIII. t.-cz. némely határozmányainak módosítása tárgyában; igaz, hogy ez ]897-ben megszűnt, de később némi változtatásokkal ismét életbelépett; 1898-ban a XXI. t.-cz. a nyilvános betegápolás költségeiről; 1900-ban a XI. t.-cz. az értékpapirforgalomról; a XXXIII. t.-cz. a bélyegilletékekről, mely különösen felemelte a marhalevelek bélyegét; (Ugy van ! balfelöl.) 1901ben a XXI. t.-cz. a közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról; 1901-ben a XII1. t.-cz. a szeszadóra vonatkozó 1899. évi, valamint a szeszadópótlékra vonatkozó 1899: XXI. t.-cz. I némely határozmányainak módosítása tárgyában. Én nem mondom, hogy ezek a törvények, legalább is nagy része, nem jő, különösen azok, a melyek humánus, emberbaráti cxélokra vonatkoznak. Igenis jók és szükségesek is, de nem áll az a tétel, hogy az utolsó tiz év alatt a nép és az ország uj adókkal nem lett volna megróva. (Ugy van! balfelöl.) Ezt akartam csak bizonyítani. De, t. ház, másféleképen is lett gondoskodva az állam jövedelmeinek szaporításáról, így pl. a posta portó fel lett emelve, és csak mellékesen jegyzem meg, hogy akkor, a mikor pénzegységünk a krajczár volt, az utalványok ára egy fél krajczár volt, és most, a mikor a pénzegység egy fillér, az utalvány ára két fillér,