Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. 85 is rátérek, a mit a t. képviselő ur akar, hogy t. i. a vármegyei nyugdijszabályok szerint történjék a nyugdíjazás, nem pedig az állami nyugdíj-törvény szerint. (Ellenmondásolt a szélsöbaloldalon.) Ezt sem? No ha ezt sem, akkor nem tudom, hogy mit. Azt mondja most is Szederkényi Nándor képviselő ur, hogy azoknak a törvényhatóságoknak nyugdijszabályai jobbak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A hol jobbak!) Persze, hogy a hol jobbak, mert azokról, a hol nem jobbak, nincsen szó. Ezek a tisztviselők — mondja a képviselő ur — igényt nyertek azon nyugdijszabályzat szerint a nyugdíjaztatásra és ők ettől fosztatnak meg. Azt vagyok bátor erre válaszolni, hogy ha államosittatik az a tisztviselő, akkor abból állami tisztviselő lesz. a ki az állam törvényei szerint kezeltetik minden viszonyaira és nyugdijára nézve is. Az pedig mégsem lehetséges, hogy 64 módozat szerint járjon el az állam a megyei tisztviselőknek a nyugdíjazásánál, mert ugy nem lehet szervezéseket, ugy nem lehet reformokat csinálni, hogy minden egyes embernek vagy minden egyes érdekelt csoportnak gusztusa és érdeke figyelembe vétessék (Ugy van! jobbfelöl), mert csakis elvek és általánosan felállított keretek szerint lehet csak nagyobb szervezési reformokat keresztülvinni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hát hogyan mondjuk ki ebben a törvényben, hogy minden állami tisztviselőre áll a törvény, de ezekre nézve nem áll, hanem ezekre nézve az a 64 vármegyei szabályzat áll, a mely vármegyei szabályzatok pedig egy cseppet sem kedvezőbbek — lehet talán egy vagy kettőt valamely kis részletben — de nagy többségükben egy cseppet sem kedvezőbbek, mint az állami nyugdíjra fennálló törvény és törvényes szabályok. Ajánlom a szakasz elfogadását. (Helyeslés jobb fel öl.) Elnök: T. Ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Méltóztatnak kívánni, hogy a módosítás felolvastassák ? (Nem /^Tehát a kérdés ez: elfogadja-e a ház a szakaszt Hellebronth képviselő ur módosításával szemben változatlanul a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A szakasz tehát

r változatlanul elfogadtatott. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 17. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 18.'§4). Kubik Béla jegyző: Babó^Mihály! Babó Mihály: T. ház! Én a 18. §-hoz a következő módositást vagyok bátor javaslatba hozni: a negyedik sorban e szavak: »addig, a mig«, továbbá az 5. sorban e szavak: »elő nem«, végre ugyanazon sorban az »e szerint tehát« szavaktól fogva az egész szakasz kihagyassék. Ez esetben a szakasz igy hangzanék: (olvassa) »Ha az állami szolgálatba kinevezendő vármegyei alkalmazottak az uj kinevezés alkalmával meghatározandó törzsfizetésnél magasabb évi fizetéssel voltak korábban javadalmazva, ez utóbbinak élvezetében személyükre nézve ezentúl is meghagyatnak, s az állami szolgálatban ezen fizetésnek megfelelő fokozatba léjmek.« A különbség, t. ház, az én javaslatom és a törvényjavaslat közt az, hogy az általam előterjesztett módozat feltétlenül biztosítani akarja a vármegyei, törvényhatósági szolgálatban álló és az állam által átveendő tisztviselők részére azt, hogy azzal a törzsfizetéssel léj)jenek át az állam szolgálatába, mintha azzal a fizetéssel kineveztettek volna, Mert mi történik? Azok az urak ott szolgálhatnak négy-öt esztendeig esetleg és személyi pótlék czimén, igaz, hogy megkapják az őket megillető fizetésüket, de ez a nyugdíjba be nem fog számíttatni, mert a személyi pótlék a nyugdíjba nem számíttatik be, azonkívül hátrányban lesznek az utóbb kinevezettekkel szemben, illetőleg azokkal szemben, a kik kineveztetésük napjától fogva már a fokozat előnyeiben részesülnek. Én tehát feltétlenül igazságosnak tartom ez eljárást azokkal szemben, kik a vármegyei törvényhatóságoktól nem önként mennek át, mert hiszen, ha tőlük függne az átmenetel, nem is mind mennének állami szolgálatba, de ujabb szolgálatot keresni azoknak, a kik életük javát már a törvényhatósági szolgálatban töltötték el, alig lehet eredménynyel, ha csak igen nagy összeköttetéseik nincsenek, vagy esetleg megaláztatásoknak magukat kitenni nem hajlandók. Én tehát ajánlom módosításom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Ez a szakasz azt rendeli, hogy kisebb fizetéssel nem lehet alkalmazni azt a megyei tisztviselőt az uj állami alkalmazásban, mint a milyennel előbb bírt. Már most ha az uj állás kisebb fizetéssel járna, a különbség a régi és az uj fizetés között személyes pótlékként adatik ki neki. Ez obyan elv, a melyet minden téren és mindenütt igy alkalmaznak. Mert lehetetlen dolog, hogy valakinek a személye kedvéért az állás dotáczióját felemeljék. Ha valamely intézetnél, a vármegyénél, vagy városnál, pl. valamely polgármestert, vagy valamely tiszti ügyészt, a kinek ilyen vagy olyan fizetése van, arra az állásra nem alkalmaznak, az illető lemondott, pár esztendőre visszavonult, azután ismét megválasztják, de megválasztják egy más állásra: akkor, ha méltányosságot akar gyakorolni az a város vagy intézet, ilyen konkrét esetben valószínűleg személyes pótlék által fogja juttatni az illetőnek ugyanazt, a mivel azelőtt bírt, de az állás dotáczióját lehetetlen emelni annak az embernek a kedvéért, mert ez az egész fizetési rendszert változtatná meg és preczedensül szolgálna az utódokra. Ennél az elvnél fogva kellett felvenni a szakaszba, hogy a különbözetet, a mely a régi és az uj állás illetménye között .van, személyes