Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-36
82 36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. utón lehetett volna megfosztani. Most pedig fegyelmi eljárás nélkül károsítjuk meg őket és elvonjuk tőlük mindazt, a mire igényt szereztek. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Minthogy a belügyminiszter ur is kifejezést adott annak, hogy maga is óhajtja a méltányosságot és igazságot, azt pedig argumentumul ő sem fogadhatja el, hogy más törvényben nem az igazságot fogadtuk el, hanem az igazságtalanságot, ezen okoknál fogva én olyan törvényhez, a mely nem czéloz egyebet, mint igazságtalanságot, nem járulhatok, hanem elfogadom a beadott módosítást, a mely nem czéloz egyebet, mint azt, hogy ha az illető nem akarja elfogadni azt, a mit neki adnak, a mi igen könnyen lehet rá nézve káros, legalább a nyugdiját kapja meg. Ha méltóztatnak magukat elhatározni ilyen szervezésre, akkor viselniök kell legalább annak azt az egy konzekvencziáját is, hogy azt, a mibe kerül és a minek a megvonása az igazság rovására esnék, szintén, szavazzák meg. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) En ezen indokoknál fogva pártolom Bizony Ákos képviselő ur határozati javaslatát, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Csak arra akarom Győry Elek t. barátomat figyelmeztetni, hogy itt nincsen olyan nagy dologról szó, mint a milyent ő kéjDzel és lát! Én talán épen messzemenő deferencziával azon felfogás irányában, a mely bennem mindig él, hogy minél kevesebb sérelmével bárkinek történjék valami, mondtam azt, hogy itt történhetnek sérelmek. Azonban jus quaesitumoknak és nem tudom, miféle jogoknak konfiskálásáról nincs szó. Nem arról van szó, hogy ez a törvény valami Isten tudja miféle hosszú érvénynyei, minisztériumokon keresztül, mások által hajtassák végre. Nem arról van sző, hiszen először is, a mi az elsőt, az igények sérelmét illeti, az nagyon csekély számú esetekben történhetik meg. A dolog ugyanis ugy áll, hogy csak azok vesztik el igényeiket, a kik egyátalán nem akarnak szolgálni, még pedig olyan okokból, a melyeket az illető miniszter nem fogadhat el, mert az illető, ha méltányos okai vannak, hogy a szolgálatot repudiálja és lemond, még akkor sem veszti el az igényét, hanem ezt csak akkor veszti el, ha méltánylási ok sem forog fenn és minden ok nélkül, egyszerűen vonakodik szolgálni, így áll a dolog, ugy, hogy igen csekély és igen ritka esetekre redukálódik a kérdés. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy hiszen megtörténhetik, hogy azt a kijelentést, a melyről szó van, nem én váltom be, mert hiszen mindegyikünk ugy politikailag, mint más tekintetben is rögtön eltünhetik a láthatárról és lehet, hogy már holnap én nem leszek miniszterelnök és a pénzügyminiszter ur nem lesz pénzügyminiszter. Ez mind képzelhető dolog. Azonban itt egy átmeneti állapotról van szó és nem arról, hogy Isten tudja hány éven keresztül hogyan kezelik majd a miniszterek e törvényt, mert ha ezt a törvényt most megszavazza a törvényhozás, pár hét vagy pár hónap leforgása alatt az életbe fog lépni, és akkor megszűnik ennek a rendelkezésnek hatálya, mivel tisztán csak az átmenetről van szó és azokról a tisztviselőkről, a kik csak az imént választattak meg, a kiknek sorsa egy pár héttel ezelőtt még függőben volt, a kik azonban igen jól tudták, mi vár rájuk, s most belejönnek egy biztosabb állásba ugyanazzal a javadalmazással, a mely nekik biztosítva volt eddig. így áll a dolog, ne méltóztassanak tehát mindent olyan borzongató modorban látni. Hiszen ez nem is olyan rettenetes dolog, hanem olyan, a mely a szervezéssel rendszerint jár. Az állami tisztviselő életfogytiglan van kinevezve és ha nincs is szolgálati pragmatika, a mi majd lesz, (Helyeslés.) mégsem szokás és nem is lehet az állami tisztviselőt egyszerűen elbocsátani, hanem csak súlyos vétség esetén. Azonban szervezés esetében az állami tisztviselő mégis elveszti állását minden kárpótlás nélkül. Itt t. ház, minimális számú esetekről van szó és csak akkor, ha az illető egyáltalán vonakodik, különben pedig nem; de én még ezen esetekre is kijelentettem, hogy lehetőleg méltányosan fogok eljárni. Gondolom, hogy a jognak, igazságnak ós törvénynek, a melyet reám czitál a képviselő ur, én teljes mértékben tért engedek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Méltóztassék meghallgatni még egyszer a módosítást. Kubik Béla jegyző (olvassa a módosítást). Elnök: T. képviselőház! Ez ugyan módosítás, de ellentétben van a 15. §. rendelkezéseivel. E szerint a kérdést ugy teszem fel: Elfogadja-e a ház a 15. §-t változatlanul a bizottság szövegezése szerint ? Ha a ház ezt elfogadja, akkor a módosítás elesik. (Helyeslés.) Elfogadja-e a ház a 15. §-t a bizottság szövegezése szerint változatlanul, szemben Bizony Ákos módosításával? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A többség változatlanul elfogadja a szakaszt és igy r a módosítás elesett. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 16. ssakasst). Kubik Béla jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a szakaszszal szemben aggályaimat adhassam elő. Csak rövidesen szándékozom igénybe venni a t. ház figyelmét, de kérem és felhívom azt bizonyos anomáliára, bizonyos jogtalanságra, vagy legalább ,is bizonyos méltánytalanságra a mi ebben a szakaszban le van fektetve. (Halljuk! Halljuk!) Nevezetesen azt mondja ez a szakasz, hogy a vármegyei alkalmazottak közül azoknak a pénztárkezelőknek és ellenőröknek, a kik annak a próbaévnek a leteltével vagy az alatt véglegesen átvétetnek az állami szolgálatba, nyugdijigényeit az 1885:
