Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. 83 XI. t.-cz., tehát az állami nyugdíjtörvény fogja szabályozni. Ez. t. ház, igazságtalanság és jogtalanság mert méltóztatnak azt tudni, hogy jelenleg a vármegyei alkalmazottak nyugdíjigényeit a vármegyékben érvényes és kormány hatóságilag jóváhagyott megyei nyugdijszabályrendeletek szabályozzák. Már pedig nagyon sok vármegye van olyan — tudomásom szerint talán 21, de egyet bizonyosan és határozottan tudok és ez Heves vármegye, — a melynek nyugdijszabályrendelete az illető érdekeltekre nézve sok tekintetben határozottan eló'nyösebb, mint az állami nyugdíjtörvény, így pl. Heves vármegyében a férj hoszszabb működése után az özvegy magasabb ellátásban részesül, mint az államnál; továbbá Heves vármegye szabályrendelete már egy gyermekre nézve is megadja az ellátási vagy neveltetési járulékot: a gyermekek száma tekintetében e járulék nincs korlátozva, sőt maga a járulék is határozottan magasabb, mint az állami nyugdíjtörvény szerint. Ezenkívül van Heves vármegyének egy határozata, a mely szintén kormányhatóságilag van jóváhagyva és a mely szerint a vármegyei alkalmazottaknak a millenáris év a nyugdíj tekintetéből kétszeresen számíttatik. Még több eset is van, de hát ennyi, azt hiszem, példának elég arra, hogy a vármegyei nyugdijszabályrendelet az illetőkre nézve sokszor előnyösebb, mint az állami törvény. Malmost, azt hiszem, maga ez a törvényjavaslat, a mikor elveszi a vármegyéktől a pénzkezelést és a vármegyéket gondnokság alá helyezi, mint a hogyan kiskorúakat, elmebetegeket szokás, ez közigazgatási, közjogi aktus: ezen a téren pedig megszoktuk már azt. hogy a liberális kormányok 34 éven keresztül felfelé jogfeladást, lefelé pedig jogfosztást szoktak gyakorolni. (Helyeslés a baloldalon.) A mi pedig a közjogi fogalmakat illeti, arra nézve e napokban volt szerencsénk ijesztő közjogi fejtegetésben részesülni épen a t. korrnáirynak egyik igen szeretetreméltó tagjától, a t. honvédelmi miniszter úrtól. A t. honvédelmi miniszter ur ugyanis egyszerűen kijelentette, hogy hiszen a közjog neki csak addig kell, azt ő csak addig ismeri, a mig az neki hasznára válik. (Felkiáltások a jobboldalon : Ezt nem mondta!) Azon tul az neki semmi, (ügy van! a baloldalon.) Nagyon kedélyesen iparkodott a miniszter ur fejünkbe verni azt, hogy a mi közjogunk tulajdonképen Krieghammer úrban és az ő bolygó csillagaiban, az igen t. táborszernagy urakban központosul. (Mozgás és zaj jobbfelöl.) És fájdalom, ugy látszik, hogy igazat mondott, mert ugyanakkor ott 200-nál több népképviselő helyeselt és tapsolt (Felkiáltások a jobboldalon: Igen. mert egészen mást mondott!) a miniszternek olyan kijelentésére, melyért más államban vele szemben legalább is a nyugdíjtörvényt alkalmazták volna. (Ugy van! a baloldalon.) Különben ez a kérdés nem is közjogi, hanem magánjogi kérdés. Itt magánjogi érdekek, magánjogilag szerzett jogok vannak megtámadva ós sértve. Már pedig, azt hiszem, hogy a magánjogot a t. liberális kormánypárt is respektálja. Ha azok a vármegyei tisztviselők azon feltétel alatt léptek a hivatalba, hogy rájuk és családjaikra nézve a vármegyei szabályrendelet lesz az irányadó, arra az esetre, ha tehetetlenekké válnak, akkor őket most szerzett jogaiktól megfosztani és a sokkal kevésbbé kedvező állami nyugdíjtörvény alá helyezni nem szabad. Ez jogilag nem helyes, nem igazságos, erkölcsileg pedig lehetetlen, mert ugyanakkor, mikor ezeknek a vármegyei alkalmazottaknak nyugdijbefizetéseit az állam átveszi, nem érdemlik meg azt, hogy ez

r a nékik nyújtott előnyöktől őket megfoszsza. Épen ezért, ennek orvoslása végett, vagyok bátor ehhez a paragrafushoz a következő módositást beterjeszteni: (olvassa) »Módositás a vármegyei pénztár és számvevőségi teendők ellátásáról szóló törvényjavaslat 16. §-ához. A javasolt szakasz helyett tótessék a következő szakasz: Azokra a vármegyei pénztári és számvevőségi alkalmazottakra nézve, a kik az állami szolgálatba átvétetnek, illetőleg kineveztetnek, nyugdíjaztatásuk esetén azon törvényhatóság nyugdijszabályrendelete nyer alkalmazást, a mely törvényhatóság kötelékéből az illetők átvétettek, ha az illető törvényhatóság nyugdijszabál_yzata rájuk nézve előnyösebb*. A többi azután inarad. (Helyeslés a baloldalon.) Kérem, méltóztassanak ezt a módositást elfogadni. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! én nem akarom visszafordítani azt a frázist, melyet a t. képviselő ur ennél a szakasznál használni alkalmasnak és helyénvalónak tartott, hogy t. i. a liberális kormány részéről felfelé mindig jogfeladást, lefelé meg jogfosztást látunk. Nem akarom vitatni azt, hogy miképen jut a t. képviselő ur erre a frázisra ennél a szakasznál, a mely egyáltalában nem tartalmaz jogfosztást. Nem akarom azt sem mondani, hogy a t. képviselő ur és pártja bírálja e szakaszokat a nélkül, hogy felfogná, vagy megértené, mi van azokban? Nem akarom ezt mondani, pedig joggal mondhatnám. Itt nincsen szó jogfosztásról, hanem itt szó van kedvezmény nyújtásáról, mert még akkor is biztosíttatik nékik a nyugdíj, ha 10 évig nem szolgáltak, bár a nyugdíj-törvény 10 évet statuál, a mennyiben 10 évi szolgálat nélkül nincs beszámításnak helye. Ez a törvény ezzel szemben azt mondja, hogy még akkor is beszámittatik nekik a vármegyei törvényhatóságoknál töltött szolgálati idő nyugdíjaztatás esetén, ha tiz évig állami szolgálatban még nem is állottak. Én kedvezményt akarok itt nyújtani és semmiképen sem követek el jogfosztást. Különben a t. képviselő urnak egész, a kelleténél talán meglehetősen nagyobb keretben és burokban történt felszólalását eléggé illusztrálja az, hogy okoskodása a dolog érdemét illetőleg egy kissé sántít. Mert a t. képviselő ur azt mondotta, hogy Heves vármegyének szabályai sokkal jobbak, mint az államéi, tehát nagy jogfosztás történik Heves vármegye