Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön 81 megszűnnek, a hivatalok megszűnvén, az illetők hivatalos funkcziója és igy hivatalos állásuk is megszűnik. Megengedem, hogy ez némely esetben bizonyos sérelemmel jár, de ez már minden szervezésnek természetes konzekvencziája. így volt ez, mikor az állategészségügyet államosítottuk, a hol ugyanilyen intézkedéseket tettünk akkor a járási állatorvosokra nézve. Ennél a törvényjavaslatnál még inkább több kimélettel járunk el, a mennyire lehetséges, mert hiszen nem képzelhető, hogy sok olyan eset legyen, midőn az illető nem alkalmaztatik, vagy sok olyan eset fordulna elő, a hol az illető az állást el nem fogadná méltánylandó okok nélkül. De azt mégsem lehet megtenni, hogy az illetőnek teljesen szabadságára bizassék, hogy minden ok nélkül, mert talán nem tetszik neki az állás, azt ne fogadja el és mégis megkapja nyugdijilletményeit, vagy az sem lehet, hogy minden ilyen esetben, midőn az illető valamelyik állásra nem vállalkozik, vagy valamely oknál fogva nem alkalmazható, ezért ,a megyei nyugdijalap terheltessék meg. Épen azért kérem a t, házat, hogy bár elismerem, hogy egyes esetekben — nagyon kevés lehet ilyen — az illető ezen változás folytán keményebb elbánásban részesül, vagy a törvény intézkedése bizonyos szigort tartalmaz rá nézve, méltóztassék mégis megtartani a javaslatot ugy a hogy van, mert ha azon tágítunk, igen nehéz lesz a határt megvonni és igen veszedelmes preczedenst alkotnánk, a mi ugy a megyei nyugdíjpénztárakra, mint az állami pénztárra sok esetben nagy kárt és terheket róna., Én azt a kijelentést tettem a pénzügyi és a közigazgatási bizottságban a pénzügyminisz-• térrel egyetértőleg, a mikor ez a kérdés ott tárgyaltatott és ezen aggályok felhozattak, hogy azon leszünk, hogy lehetőleg méltányosan vigyük keresztül ezt az egész reformot, és vigyük át a régi szervezetből a tisztviselőket az uj szervezetbe, a lehető legnagyobb méltánylással, minden érdeknek lehető kímélésével, természetesen a mennyire azt a szolgálat érdeke megengedi. Ézt a nyilatkozatot én ezennel ismétlem a ház előtt is az illetőknek megnyugtatására és kijelentem hogy azon leszünk, hogy lehetőleg igazságosan, de nemcsak igazságosan, hanem lehetőleg méltányosan is bánjunk el az illetőkkel. (Helyeslés a 'jobboldalon.) Ezen nyilatkozatom mellett méltóztassék elfogadni a szakaszt eredeti szövegében. (Helyeslés a jobboldalon.) Kubik Béla jegyző: Gróf Wilczek Frigyes! Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Azon indítványhoz, a melyet t. képviselőtársam, Bizony Ákos, benyújtott, a magam részéről is hozzájárulok ugyan, de mégis legyen szabad az általa felhozott indokokat egygyel megtoldanom. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis a vármegyei nyugdijszabály-rendeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. letekben — tudomásom szerint valamennyiben, de abban az öt-hatban, a melyet ismerek, minden esetre — foglaltatik egy szakasz, a melynek értelmében nyugdij-igénye van minden tisztviselőnek, a kinek állása törvényhozási utón megszüntettetik és a ki egyéb törvényhatósági alkalmazást nem nyert. Ez a szó: »törvényhatósági« világosan benn van e rendeletekben. Nagyon jól tudom ugyan, hogy a lex posterior derogat priori elvénél fogva az uj törvény a régit megváltoztathatja, de — nézetem szerint — nem akkor, a mikor szerzett jogokról van szó. Már pedig az a tisztviselő, a ki vármegyénél alkalmazást vállal, magára nézve kötelezőnek ismerte el a nyugdij-szabályrendeletet, ezt örök érvényűnek kellett, hogy tekintse, méltánytalan tehát őt megfosztani a nyugdíj-szabályrendeletnek reá nézve előnyös részétől akkor, a mikor a reá nézve terhes részét már kivette. Csak ezen egy indokot voltam bátor felhozni és csatlakozom a benyújtott indítványhoz. (Elénk helyeslés balfelöl.) Kubik Béla jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én csak azért vagyok bátor szót kérni, hogy némelyekre, a miket az igen t. belügyminiszter ur mondott, megtegyem észrevételeimet, mert én egyáltalában nem tartom helyesnek azt, hogy szervezések alkalmával arra hivatkozzunk, hogy itt történhetnek igazságtalanságok, történhetnek jogtalanságok, de mégis csináljunk szervezést, ha az a szerzett jogokat, a magánosok érdekeit a legnagyobb mértékben sérti is. A második ok pedig, a miért felszólalok, az az igen t. belügyminiszter urnak az a kijelentése, hogy méltányosan fognak eljárni, hogy — nem tudom — a főszámvevőt nem fogják valami olyan alárendelt állásba helyezni, hogy azokat, a kik megfelelni képesek, alkalmas, kellő helyre fogják kinevezni. Ez nem lehet igy megnyugtató olyan nagy dolgokban, a mikről itt szó van, mert annyi embernek az életexisztencziáját koczkáztatni, tisztán olyan oknál fogva, a melyre nézve — én megvallom — az egész szervezést sem tartom szükségesnek, nem szabad. Az a biztosítás, a melyet az igen t. belügyminiszter ur ad, mindenesetre olyan természetű. a mely arról tanúskodik, hogy igenis óhajt igazságos és méltányos lenni, de a törvénynyel szemben, ha e javaslat törvénynyé válik, — már bocsánatot kérek — az ilyen biztosításban garancziát, biztosítékot találni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert — ne adja Isten, nem azért mondom — politikai okból, de más oknál fogva is, lehet, hogy nem épp a belügyminiszter és a pénzügyminiszter ur lesz hivatva a törvényt alkalmazni, és akkor ez a biztosítás nem kötelezi az utódokat. Itt lesz a merev törvénynek a szabálya, a melynél fogva törvényszerűen megszerzett nyugdijukat elvesztik olyan emberek, a kik semmi rosszat sem követtek el és a kiket a nyugdíjtól csak fegyelmi n