Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-36

36. országos ülés 1902 január 23-án, csütörtökön. 79 azon tul nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) De azért az indokolásban mondottak is állanak, azok egészen alaposan vannak mondva, mert az indokolás csak azt mondja, hogy gátat kell vetni annak, hogy a költségvetésben túlmenő kiadások történjenek. (Helyeslés jobbról.) A szakasz azt mondja, hogy a költségvetés határán belül lehet utalványozni, azon tul nem lehet utalványozni; de a költségvetés korlátain belül egész mértékben, bármikor, nemcsak a be­folyt összegek arányában. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Például egy vármegyében 150.000 frt van költségvetésileg előirányozva, engedélyezve, helybenhagyva az útalapból. A mennyiben nem folyik be az első félévben a fele, mégis az első félévben a felét vagy báromnegyed részét szabad utalványozni, csak nem szabad az év végéig többet utalványozni, mint a mennyi arra az évre meg van állapítva. (Ugy van! Helyeslés jobbról. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: De kifi­zetik-e?) Tessék elolvasni a törvényt! A kép­viselő urnak az aggálya nem alapos; ha a tör­vényjavaslat azt mondaná, a mit a képviselő ur gondol, akkor igaza volna. Én nem akarom az adminisztráczió kezét semmiben megkötni, sőt ellenkezőleg, azzal, hogy a költségvetésileg enge­délyezett összeg határáig az utalványozás hono­ráltatik, az adminisztráczió igényeinek teljesen elég van téve. Azt hiszem, a képviselő ur ezt az adott felvilágosítást magára nézve megnyug­tatónak és kielégítőnek találja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház a 7. §-t elfogadja. Lázár Árpád jegyző (olvassa a 8-11. §-okat, észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 12. §4). Kubik Béla jegyző: Babó Mihály! Babó Mihály: T. képviselőház! Az általános vita folyamán én már ezt a rendelkezést a vár­megyékkel szemben felette sértőnek találtam és találom ma is, és én ezt a törvényben kifejez­hetőnek nem tartom, mert hiszen ebben mintegy feltételezve van, hogy ott a vármegyei pénztári kezelésnél hiánynak feltétlenül lenni kell. Meg­vallom, engem végtelenül kellemetlenül érintett az, midőn kir. ügyészek tettek oly nyilatkozatot, hogy ezen szakasz alapján nekik, ugy látszik, nem kevés hivatalos teendőjük lesz. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt a szakaszt ugy szöve­gezni, a mint majd írásban leszek bátor rögtön beadni, hogy az átvétel alkalmával átadott ösz­szegekért felel csak az állampénztár. Ebben benn van minden, a nélkül, hogy a multakra nézve csak a legkisebb gyanúsítás is foglaltatnék. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Ebben a szakaszban egy igen egyszerű és természetes elv van kifejezve. Ha akárki, magánember vagy tár­sulat megváltoztatja a pénzkezelését és azt másra bízza, mint akire eddig bízva volt, akkor ter­mészetes, hogy az eddigi kezeléssel megbízott orgánum felelős azért a hiányért, mely az ő pénzkezelésének ideje alatt felmerült. Babó Mihály: Ezt nem is kell kimondani! Széll Kálmán miniszterelnök: De ki kell mondani, mert hiszen perek támadhatnak. Az az uj ember vagy uj orgánum, mely a kezelés­sel meg van bizva, nem lehet felelős azon eset­leges hiányokért, melyek nem az ő kezelésének ideje alatt támadtak. Ez van itt kifejezve. Az állam átveszi a vármegyei pénztárkezelést és csak nem lehet az állam felelős azon esetleges hiányokért, melyek a múltnak kezeléséből szár­maztak? (Ugy van! jobbról.) Ezekért csak az felelős, a ki felelős volt eddig. Ha nem teszünk j semmi változtatást a pénzkezelés körül, ki lesz j felelős ? Az állam ? Nem, a vármegye, mert ed­\ dig ő kezelte. De ha most a vármegyei kezelés­I bői átteszszük az állami kezelésbe, csak nem j állhat elő az állam felelősége, csak nem szün­| het meg a vármegye felelősége? Ez sem nem | sérelmes a vármegyékre, sem pedig, a mint a t. képviselő \\T magát kifejezte, a vármegyékhez nem illő, nekik ilyent imputálni, hiszen nem mondunk egyebet, mint csak azt, hogy a meny­nyiben esetleg hiányok lennének, azokért a vár­megye felelős. Az előbbi szakasznál, pl. a t. kép­i viselő ur, a ki engem megkérdezett, a ma­: gyarázat után nagyon meg volt elégedve, hanem hallottam többektől, mikor elfogadtuk a szakaszt, hogy: fájdalom! Pedig abban nagy előny van a vármegyékre. Eddig a vármegyék, ha nem tudták bevenni valamely alap jövedelmét, pl. ha az útalap jövedelme nem folyt be a kellő időre, nem tudtak magukon segíteni, vagy köl­csönt kértek, vagy egyik alaj>ból a másikba rak­1 tak, a miből sok kellemetlenség támadt. Most | ez a törvény a vármegyének azt a jogot fogja | megadni, és abba az előnyös helyzetbe hozza, | hogy akár májusban kiutalványozhatja már az I egész költségvetési évre előirányzott összeget, | csak többet ne irányozzon elő, akár befolyt, j akár nem. Ha ilyen előnynyel ruházzuk fel az I állam részéről a vármegyei kezelést, a milyennel i tényleg felruházzuk, — mert erről volt szó csak az imént — akkor én jogot formáltam ebből azt mondani, hogy azokért a hiányokért, a melyek a vármegye kezelése alatt esetleg támadtak, nem tehetjük felelőssé az államot. (Helyeslés.) Kérem tehát, a t. képviselőházat, méltóztassék elfo­gadni ezt a szakaszt, mint egyszerűt, természe­teset és mint olyant, a mely magából a pénztári kezelés változásából folyik. (Élénk tetszés és he­lyeslés jobbról.) Elnök: Babó képviselő ur indítványa fel fog olvastatni. Kubik Béla jegyző (olvassa): A 12. §. helyébe tétessék: »Az állam az átvett összegekért fe­lelős.* Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Babó Mihály képviselő ur imént felolvasott

Next

/
Thumbnails
Contents