Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-35

56 35. országos ülés 1902 január 21-én, kedden. azt is, — a t. miniszter ur megmondta a múlt esztendőben — hogy 2500 kilométer viczinális vasút van tárgyalás alatt, a melynek kiépítése azért maradt el, mert a pénzügyi viszonyok rosszak voltak. Én azt teljesen belátom, hogy a gazdasági viszonyok rossz volta miatt a vasúti ipar, a vas­úti épitési vállalkozási kedv is hanyatlott; azt azonban nem tudom megérteni, hogy ezek a ked­vezmények, a melyeket én nem ismerek, meg­vannak-e adva mindazoknak a vállalkozóknak, a kik kérelmeztek és a kik eddig engedélyeket kaptak vasútépítésre? Mert azt hiszem, hogy a mi az egyiknél rugóul szolgálhatott arra, hogy öt vagy hat évi vajúdás után most létesüljön, az a má­siknál is ezt eredményezné ugyanily kedvezmé­nyek megadása esetén; ha pedig más tényezők mozgatják ez ügyeket: azt is tudnunk kellene. A közvélemény általában azon nézetben van, hogy vannak Magyarországnak vidékei, a hol a viczinális vasutak létesítése érdekében a kormány támogató kezének odanyujtása sokkal sürgősebb, sokkal imminensebb volna, mint ezen a vidéken, a hol az én értesülésem szerint — nem tudom, hogy jól vagyok-e értesülve, lehet, hogy nem autentikus az informáczió — tulajdonképen csak a szén tranzito forgalma fogja képezni azt az erőt, a mely a vasutat mozgatni fogja. Itt megmon­dom nyíltan a t. miniszter urnak, hogy olyan értesülésem van, hogy a vasút engedélyezésének tárgyalásai közben az eredetileg kontemplált módozatoktól eltérőleg olyan kedvezmények adat­tak a tarifa és a szén tranzito forgalmának ren­dezése szenrnontjáből, a melyek messze túlhalad­ják azok értékét, a melyek a törvényjavaslat indokolásában expressis verbis benne vannak. Én kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezen dolgok iránt megfelelő felvilágosítást adni, hogy további eljárásomat attól tehessem függővé. Végre egy kérést intézek a t. miniszter úr­hoz. Szíveskedjék nekem felvilágosítást adni, mi történik általában arra az esetre, hogyha valaki egy záros határidőhöz kötött konczessziót kap és ezt a határidő lejártakor sem nem prolongálja, sem a feltételeket nem teljesiti? Az én felfogá­som szerint a konczesszió minden további intéz­kedés nélkül hatályát veszti. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Mert ha én valakinek azt mondom, hogy 1900. évi márczius 31-éig teheted meg ezt vagy azt, annak 1900. évi márczius 31-én tul semmi keresnivalója nincs, a nélkül, hogy ez iránt bármi intézkedést tettem volna; mert ez egy fix határidőhöz kötött konozesszió, a mely tőlem függ és a mely azon a napon hatályát veszti. Ebben az ügyben én azt láttam, hogy a t. miniszter ur a konczesszió volt tulajdonosá­val — mert a konczesszió 1900. márczius 31-én hatályát veszítette — a nélkül, hogy az illető a konczesszió meghosszabbítását kérte volna, a nél­kül, hogy az iránt bármi beadványt intézett volna a miniszter úrhoz, tovább tárgyalt, sőt azt is megengedte, hogy az a konczesszionárius, a kinek de lege és de facto a konczesszióban rejlő jogai 1900. márczius 31-én megszűntek, ő ezen már nem létező jogait, tehát egy már megszűnt dolgot, a miniszter ur a kormány hozzájárulásával másra átruházhasson. Forma dat esse rei. Az eljárás eredménye ugyanaz lett volna, hogyha a miniszter ur 1900. évi április elsején a megszűnt konczesszió helyébe r mást adott volna valakinek ugyanezen vonalra. Állam­háztartási szempontból ebben az esetben semmi kifogásolható nem történt volna, ethikai szem­pontból azonban történt, mert ha ez megtörté­nik egy konczesszionáriussal, akkor erre jogot fog formálhatni más konczesszionárius is, a mely esetben igen kellemetlen konzekvencziák szár­mazhatnak ugy a kormányra, mint a törvény­hozásra, ha a komplikácziók ide hozatnak. Ezeknek elmondása után kijelentem, hogy a javaslatot nem fogadom el. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Engedje meg a t. ház, hogy még mielőtt a vita bezáratnék, adhassak felvilágosításokat és választ Barta Ödön t. képviselő ur kérdéseire. Örülök, hogy ezeket a kérdéseket felvetette, mert mostanság annyi mindenfélét írtak és be­széltek ezekben az ügyekben, hogy nagyon jó, ha a dolog a maga valóságában felderittetik. Előbb azonban figyelmeztetem a t. képviselő urat egy tévedésére, a mely abban áll, hogy nem vette tekintetbe, hogy ilyen viczinális vasutak engedélyezésénél mi a törvényhozásnak eljárása. A törvényhozásnak eljárása az, hogy ha tör­vényjavaslatot kell benyújtani, akkor a kormány a felhatalmazást kéri abban, hogy a konczessziót megadhassa, és mint ebben a törvényjavaslatban is a 2. §. világosan mondja, az 1880 : XXX. t.-cz. 1. §-a értelmében annak a konczessziónak adásáról jelentést fog tenni. Hát itt van a kö­telezettsége a miniszternek, hogy azon kérdésekre megfeleljen, a melyeket Barta képviselő ur a konczesszióra és feltételeire nézve felállított; mert a mikor a törvényhozástól én megkaptam a felhatalmazást, csak azután vagyok jogosítva végérvényesen az illető vállalkozóval a kon­czessziót megállapítani és azt neki kiadni, és mikor kiadtam, a törvény értelmében kötelessé­gem megint a törvényhozáshoz jönni, jelentést tenni, hogy ime ilyen és ilyen konczessziót ad­tam, méltóztassék azt elbírálni és tudomásul venni. Tehát én, mikor az engedélyokmányt, a mely meg sincs, még nem mellékeltem — a mit hiányképen jelzett a képviselő ur — e mellé a törvényjavaslat mellé, a törvényes felfogáshoz tartottam magamat. Ez egy törvényjavaslathoz sem mellékeltetik, hanem az engedélyokmány külön mutattatik be a törvényhozásnak akkor, mikor az engedélyezés már megtörtént. Azonban a képviselő ur ezzel kapcsolatban mégis olyan kérdéseket vetett fel, melyek az

Next

/
Thumbnails
Contents