Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-35

35. országos ülés 1903 értékét annak az áldozatnak, a melyet a kor­mány az államtól ennek a vasútnak létesítése érdekében kér, nagyon magasnak tüntetik fel. Én nem akarom azt a kényelmes eljárást kö­vetni, hogy egyszerűen röviden utaljak arra, hogy majd meg fogja a képviselő ur és a t. képviselőház látni ezt az engedélyokmányból, a melyet bátor leszek annak idején beterjeszteni, hanem igenis megadom előzetesen a felvilágosí­tásokat, hogy miféle kedvezményeket és kon­czessziókat szándékozom adni, azért, hogy bebi­zonyítsam, hogy mennyire rosszul volt infor­málva a t. képviselő ur akkor, mikor azt állí­totta, hogy ennek a vasútnak oly rendkívüli kedvezményeket nyújtottam tarifális tekintetben és az utirányozás tekintetében, a minőket viczi­nális vasútnak eddig egyáltalában nem adtak. Mielőtt azonban erre áttérnék, némely kisebb dolgokat el kell, hogy igazítsak, illetőleg, hogy ezekre nézve felvilágosítsam a képviselő urat. Kérdezte a képviselő ur, vájjon, miután a vállalkozó is vállalt 96.000 koronát, van-e biz­tosítékom arra nézve, hogy ez egyúttal be is fog folyni, illetőleg, hogy törzsrészvényképen be fog fizettetni. Hát igenis van. Itt a képviselő ur azonban, ugy vettem észre, egy más egyént vesz szem elé, mint a kiről vagy kikről szó van. Mert nem az eredeti konczesszionáriussal állok én most szemben, hanem szemben állok egy erős firmával, a mely firmát indokolásomban meg is neveztem ós a melyre az átruházás csak június 27-én, történt. És itt egészen őszintén megmondom, azt hiszem, nem érintek személyeket. Barta Ödön: Én sem érintettem! Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: Teljesen akczeptálom a képviselő ur álláspont­ját; az teljesen jogosult, mert bizonytalanságba az ország pénzét kidobni nem szabad. Az a ha­bozás, az a vonakodás, az a lassúság, melyet márczius óta ebben az ügyben tanúsítottam, épen ezzel függ össze. Biztosítékot, garancziát akar­tam szerezni arra nézve, hogy az illető vállal­kozó elég erős és képes-e elvállalt kötelességei­nek megfelelni, és csak miután erről meggyőző­dést szereztem, jöttem a minisztertanács és innen a képviselőház elé. És egyúttal megmagyarázom azt is, a mit a t. képviselő ur beszédének má­sodik részében kérdezett, hogy mikor lejárt a konczesszió az eredeti konczesszionáriussal, az átruházást miképen engedtem meg? E dologban sem tértem el az eddig szoká­sos eljárástól, a mely a következőkben áll. (Hall­juk ! Halljuk!) Az előmunkálati engedély adatik a dolog elkészítésére, addig, a mig a végleges konczesszió megadatik. De a mikor a kauczió letétetik, és a mikor a tárgyalások az engedélyezési részle­tekre vonatkozólag megindulnak: az nem véte­tett eddig sem tekintetbe, hogy a legutóbbi elő­munkálati engedélynek úgynevezett előkészitő terminusa lejárt-e vagy sem? Mert akkor már KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. január 21-én, kedden. 57 egészen a kormány kezében van a dolog. Ha az illető alkudozó féllel az eredmény nem jön létre, akkor nem történt semmi, semmiféle kötelezettség nincsen. Ha pedig létrejön az egyezmény, igen természetes, hogy ezek által a terminusok által a dolog egyáltalában meg­szavazva nincsen. (Helyeslés a jobboldalon.} A dolog pedig ugy történt — és ez iránt fel­világosítással tartozom — hogy az előmunká­lati időtartam alatt az engedélyes és a vállal­kozója között viszály keletkezett, még pedig épen a kauczió letétele tekintetében, a mennyi­ben az első vállalkozó, hogy ugy fejezzem ki magam, azt mondta, hogy neki az előmunkálati engerlélylyel bíró egyén nem adott kellő időt a kauczió letételére. Éz a viszály reám nem tar­tozott. Ez privát dolog, ezt intézzék el maguk között; abba én bele nem avatkozhattam. Ez a körülmény 4, mondd négy napi késedelmet oko­zott a kauczió előzetes, feltételes letételében; a mennyiben a kauczió csakugyan csak 1900. április 5-én tétetett le. Meg kell magyaráznom, hogy miért használtam e szót »feltételes«. Fel­tételesen tétetik- le a kauczió akkor, a midőn az illető azt mondja: hogy én leteszem ugyan a kaucziót, de azt véglegesnek csak akkor tekin­tem, ba a megállapodás létrejön. Véglegesen tehát^ letette 1900. évi április bó 5-én. Én azt hiszem, hogy nem lett volna tőlem méltányos, ha azzal, a ki néhány napi késede­lemmel, ilyen nehéz viszonyok között, tette le a kaucziót, tárgyalásokba sem bocsátkoztam volna. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen rossz viszonyok között, mikor a vállalkozási szellem amúgy is lanyha, ily csekélységen a miniszternek tul kell tennie magát, mert ha ezt nem teszi, hanem mindenféle kellemetlenségeket támaszt, ezzel bi­zony a vállalkozási szellemet biztosítani nem fogjuk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Most áttérek arra, hogy a t. képviselő ur azt mondja, hogy ez a vasút a legdrágább viczinális vasutak egyike. (Halljuk! Halljuk !) Hiven idéztem szavait. S ő csakugyan hozott is fel egynehány viczinális vasutat, amelyek csak­ugyan kevesebbe kerültek, és felhozta a viczi­nális vasutak ősapját, az ideális körülmények között épült arad-csanádi vasutat. Hát, bocsánatot kérek, itt először fel kell világositanom a t. képviselő urat, hogy először 38 esztendő választ el az akkori időtől. Mél­tóztassék a munkás árviszonyok stb. változását tekinteni. Továbbá a képviselő ur talán nem tudja, de én mondhatom határozottan, és sze­rezhet magának informácziot az arad-csanádi vasút igazgatóságától is, hogy milyen kezdet­leges építkezés volt akkor és mennyit fektettek be ottan azóta. Merem állítani, egy szeg sincs, a mi a régi építkezésből való volna. Hát ne méltóztassék ebben a kérdésben az akkori viszo­nyokkal előállani és azt mondani, hogy az olcsóbb beruházás volt és a többi. Többet mondok: ép ez volt a baj. Ez volt az érdeme, de egyúttal 8

Next

/
Thumbnails
Contents