Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-35

52 35. országos ülés 1902 január 21-én. kedden. törekvések már korábbi keletűek, végre 1898. júniusban megtartották a közigazgatási bejárást. A végleges terveket ez alapokon elkészítvén, a költségeket pályakilométerenkint 80.610 koronában állapították meg. E magasnak látszó költségelés a nehéz terepviszonyokban találja indokolását, mert a vasút dombos vidéket szelvén át, a helyi érdekű vasutaknál megszokottnál nagyobb földmunkálatokat igényel. Helyenkint 12—14 méter magas töltések alatt öthat méter átnyilásu boltozott vízáteresztőket kell épiteni, de a meglevő két vasút átszelése miatt a négyszeres csatlakozás már magában véve is pályakilométerenkint több, mint 4600 koronával drágította meg a költségeket. Ez alapokon az építés főösszege 7,400.000 koronában állapíttatott meg. A törvény értelmében ennek 35 százalékát, vagyis 2,590.000 koronát, (Halljuk! Halljuk!) törzsrészvényekkel kell megszerezni: ehhez Komárom vármegye 160.000, Veszprém 350.000, Pápa városa 200.000, a községek 262.000, a magánfelek 346.000 és az állambirtokok 50.000 koronával járulnának, továbbá a postaszállítási átalány, 50 éven át, 23.000 koronával tőkésítve, 450.000 és az állami segély ötven éven át. 33.300 koronával tőkésítve 660.000 koronát tesz ki; végül az engedélyes vett át 96.000 korona törzsrészvényt. A további 65 százalékot, vagyis 4,810.000 koronát elsőbbségi részvényekkel kell megszerezni. Az üzem vitelét a szabványszerződés értelmében a magy. kir. államvasutak fogják átvenni. A múlt cvben az ujabb engedélyesek a 400.000 koronában megállapított engedélyezési biztosítékot végre az állampénztárba beszolgáltatták, a vasút engedélyeztetett. És minthogy az általános gazdasági, valamint a vállalkozási pangás közepette e 98 kilométernyi vasút megépítésével nemcsak az átszelt vidék népessége, de a távolabb lakó kereset nélküli munkások is foglalkozást nyerhetnének: a kereskedelemügyi miniszter ur a minisztertanács hozzájárulásával, kizárólag az engedélyesek felelőségére és a köz- és magánérdekek szigorú megóvása mellett a földmunkák megkezdhetésére megadta az előzetes engedélyt. E helyi érdekű vasút ugyanis az 1880: XXXI. és 1888: IV. t.-cz. értelmében, — minthogy két meglevő vasutat köt össze, — csakis a törvényhozás hozzájárulásával engedélyezhető. Ezért kéri a kereskedelemügyi miniszter ur a t. házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni és hasonló czélból a főrendiházhoz átteni méltóztassék. A pénzügyi, valamint a közlekedésügyi bizottság tárgyalván e javaslatot, a vasút megépítését közgazdasági szempontokból indokoltnak tartja és így a törvényjavaslat elfogadását, ajánlja. Tudomásul vehetőnek vélik továbbá e bizottságok • a hozzájárulások arányát és az állami segélyezések mértékét is, a mennyiben a postaszállítási átalány a tőkének 6'22 százalékát, a segélyezés összege pedig a tőkének 9 százalékát teszi, és így a törvényben megállapított egyenkint 10—10 százalékot az egyik sem haladja meg. Végül tudomásul vehetőnek véleményezik a bizottságok azt is, hogy az általános közgazdasági ós vállalkozási pangás enyhítése czéljából az építési munkák megkezdését a kormány már előzetesen engedélyezte. Mindezek megfontolásával a bizottságok tisztelettel javasolják, hogy a t. háa ezen törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Kubik Béla jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Az ismertetett törvényjavaslat, ha csak két számtételt veszünk is figyelembe, elég fontosnak mutatkozik arra, hogy szó nélkül törvénynyé ne váljék. A két számtétel, a melyet a t. előadó ur a tőkésítések bemutatásával ismertetett, 1,120.000 koronát tesz ki, a mi oly megterhelés, a melynél sokkal kisebb is ebben a házban igen jelentékeny vitát provokált. Kétségtelen, és azok közé tartozom magam is, a kik mindig elismerték ezt, hogyha közgazdaságilag fejleszteni lehet ez országnak valamely jelentékeny vidékét, fejleszteni lehet az üzleti pangással szemben egyes vidékek kultúráját, iparát és kereskedelmét, ezen czélra az államnak áldozatkészségével mindig jelen kell lenni. Ezen intencziót szolgálja kifejezetten az 1880 : XXXI., illetőleg az 1888 : IV. t.-cz. is. Már e helyütt méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra a különbségre, a mely a két törvény közt van, a mely ezen különbség daczára csodálatos módon együtt fenn tud állani. Az 1880 : XXXI. t.-cz., ha az ember ezt tartja viczinális vasútra vonatkozó törvénynek, csak arra alkalmas, hogy valakit félrevezessen, a ki nem tudja a törvények labirintusában a járást, mert az 1880 : XXXI. t.-czikknek alig valamely rendelkezését hagyta épségben az 1888 : IV. t.-cz. és azért mégis egymással összeköttetésben történik ezen két törvényre mindig a hivatkozás. Maradjunk tehát az 1888 : IV. t.-czikknél. Ezen törvény az ilyen czélu segélyezésekre évenkint 300.000 frtot rendel felvétetni a költségvetésbe, mint maximális _összeget. Dobieczky Sándor előadó: Ötszázezer forintot. Barta Ödön: Akkor az én könyvembe roszszul van nyomtatva, méltóztassék csak megnézni a másik példányt. Arról van szó, hogy az a 300.000, vagy az előadó helytelen állítása szerint 500.000 frt, a mely költségvetésileg biztositható, kimeriti-e az államnak gazdasági funkczióját ezen a vonalon vagy nem? Én alaposan áttanulmányoztam ezen javaslatot és azt láttam, hogy az áldozat, melyet az állam annak a viczinális vasútnak az érdekében hoz, egymaga is sokkal több, mint az az összeg, a melyet a törvényhozás ilyen czimeken egyévi megterheltetéskép az államra hárítani megenged. Az indokolás, a melylyel ez a javaslat beterjesztetett, olyan szűk szavunak, olyan soványnak mond-