Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. -11 honvédséghez történt áthelyezésekre vonatkozik. Mondanom sem kell, hogy ez is igen szomorú eredményre vezet, minthogy tavaly 36, az idén 52 áthelyezés történt, tehát sokkal súlyosabb helyzettel állunk szemben, és a mi leginkább feltűnő, az, hogy a törzstisztek közt tiz áthelyezés történt. Én azt hiszem, hogy ezek az áthelyezések nem alkalmasak arra. hogy a honvéd tisztikarban az ambicziót neveljék, de igenis alkalmasak elkeseredést támasztani és szülni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A mi végül az önkéntesek kérdését illeti, a beterjesztett kimutatás szerint, — a melyre a t. előadó ur nem volt szives reflektálni, anynyira nem tartotta fontosnak, csak egyszerűen kijelentette, hogy ilyen jelentések érkeztek be, kérem azokat tudomásul venni, vagy a kinek tetszik, nézze meg magának — ezen igen fontos jelentések szerint azt látjuk, hogy az idén ismét csak 78 százalék tette le a tiszti vizsgát, 20 százalék pedig megbukott — mindig csak a közös hadseregről beszélek. A második évet szolgálta 65, ebből iskolába lett bocsátva 40, vizsgálatra lett bocsátva 21, ebből a 21-ből letette a tiszti vizsgát 8 és megbukott 13. Ebből csak azt látom, hogy igazuk volt a második szolgálati esztendő ellenzőinek, mert ennek semmiféle eredménye nincsen. Ha 65 ifjú közül csak 8 tudja letenni a vizsgát, akkor a t. miniszter ur azt a czélt, a melyet maga elé tűzött, a tiszti kontingens szaporítását, ezzel elérni nem fogja. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Kár tehát ezt az intézményt fentartani, a mikor ezzel csak ifjainkat a tanulástól és más polgári foglalkozásuktól vonjuk el ós az amúgy is rossz viszonyok közt lévő családapákat arra kényszeritjük, hogy fizessenek fiaikért egy improduktív munka és foglalkozás miatt. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) T, ház! Mindezen hazafias aggodalmaim és elvi álláspontomnál fogva természetes, hogy ezen javaslatot el nem fogadhatom, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Egy görög hitrege jut eszembe, a midőn a. közös hadseregre gondolok. Minős király kapott egyszer ajándékba egy hatalmas szép bikát Poseidontól, hogy áldozza fel azt az isteneknek. 0 azonban nem áldozta fel, a miért az istenek megharagudtak rá és megbüntették azzal, hogy a királyné természetellenes viszonyt folytatott a bikával, a melyből egy félig ember, félig állat született, a melyet Minotaurosnak neveztek. Ez a Minotauros Kréta szigetén a labirinthusban lakott és azt követelte, hogy minden esztendőben Athén ifjúságának szine-virágát áldozzák fel neki. Ez mindaddig meg is történt, a mig Theseus meg nem jelent és a Minotaurost meg nem ölte. Ilyen szörnyeteg ez a közös hadsereg, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) a mely évente a nemzet vérét és a nemzet szine-virágát követeli tőlünk nemzetellenes czélokra, (Igaz! TJgy van! a szélsőbáloldalon.) és elvonja azt a nemzeti kultúrától. KÉPTH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. Természetes tehát, hogy én ezt a javaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el, hanem bátor vagyok a már előbb jelzett határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk, ! Olvassa): »Határozati javaslat: A honvédelmi miniszter utasittatik, hogy ugy a közös hadsereg magyarországi csapataiban, valamint a honvédségnél előforduló öngyilkossági esetekről az ujonczozási törvényjavaslattal egyidejűleg évenkint beterjesztendő jelentése kapcsán oly kimutatást is terjeszszen elő, mely az öngyilkossági esetek számát ezredenkint mutatja ki, s egyúttal azok okait is, ha az ki van derítve, kitünteti. Valamint annak megjegyzését is, hogy a szolgálati idő hányadik évében történt.«• (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Miután a határozati javaslatot beadója már felolvasta, talán nem szükséges, hogy az újra felolvastassák. (Helyeslés.) Kivan még valaki szólani ? Rátkay László képviselő ur! Rátkay László: T, képviselőház! (Halljak! Halljuk!) Nagyon rövid időre fogom igénybevenni a t. képviselőház figyelmét, s meg is fogom indokolni, hogy miért akarok ebben a kérdésben röviden felszólalni. (Halljuk ! Halljuk!) Madarász József t. képviselőtársam a napokban mintegy szemrehányólag emiitette az ellenzéknek ... Tóth János: Nincs joga hozzá! Madarász József: Nem is szemrehányás volt! Rátkay László: . . . hogy nem vesz részt kellő erővel, ugy, a mint ez a kérdés az ő igazságtalanságaival és a nemzet jogait tipró törvénytelenségével követelné ezen törvényjavaslat tárgyalásában. Megengedem, hogy t. képviselőtársam emléke előtt nagy idők állanak; t. képviselőtársam emlékezetét besugározzák azok a képek, midőn Magyarországon volt olyan idő. hogy a szabadságtól megrészegedett nemzet képviselőháza mint egy ember állott fel, s Kossuth Lajosnak arra a felhivására, hogy a haza veszélyben van, esküre emelt kézzel kiáltották: Megadjuk! A hazának mindent! Csakhogy, t. képviselőház, 50 esztendő múlt ám el azóta, és az az 50 esztendő a nemzetnek erejét, erkölcsi ellentálló képességét és bátorságát nem emelte. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ma már férfiakat alig találni a nemzetben. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőtársam! Az embernek orczáját szinte égeti a szégyen, vájjon felálljon-e, beszéljen-e ebben a kérdésben, midőn ki van téve annak az eshetőségnek, hogy a t. honvédelmi miniszter ur, — megengedem egészen jóhiszeműen — és ez a szerencséje neki, és szerencsétlenségünk nekünk — (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a közjogot félredobva és kardot véve a kezébe, mondhatnám: avval az alkotmánynak minden virágát huszárosán levagdossa, és a t. képvi6