Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

40 34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. 10 évenkint megállapítja, el akarták sikkasztani. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Meg is dobálták érte! Nessi Pál: Nagy és nehéz küzdelmet foly­tatott az ellenzék, és pedig elismerem, mindkét ellenzék, mert az akkori mérsékelt ellenzék haza­fias támogatásával sikerült a miniszter urnak eme törekvését meghiúsítani. Nem sikerült azon­ban a miniszter urnak egy másik törekvését meghiúsítani, a melylyel teljes diadalt aratott és ez az, hogy a 14. §-ban az addig kontingen­tált póttartalékot most már nem kontingentálta és ez által kiszolgáltatta a nemzet összes harczképes ifjúságát a hadügyi kormánynak. (Élénk helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Pichler Győző: Höchster militärischer Schwindel! Nessi Pál: Ezek tények, törvényekből czitált tények, melyeket letagadni semmiféle előkelő előadással és elcsavarintással nem lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Nem is akarják tagadni! Nessi Pál: Midőn az egész harczképes ifjú­ságot a hadsereg számára lefoglalta a hadügyi kormány, akkor tagadták ezt a tényt, s azt mond­ták : legfőlebb addig mennek el, amig körülbelül 40°/o-a a megállapított véderőnek ez által bizto­sítva lesz, hogy netán szükséges pótlások esetére ez a negyven perczent rendelkezésre álljon. Mi történt azóta? Bevallotta a t. előadó ur a tava­lyi tárgyalások alkalmával, hogy ezen nem kon­tingentált póttartalék száma immár a négyszáz­ezret meghaladja. Mi természetesebb, mint hogy ennek folytán a hadügyi költségvetés is rendkívül megnövekedett és, a mint azt Horánszky Nándor és Bolgár Ferencz képviselő urak annak idején kimutatták, még a békelétszám is emelkedett. Pichler Győző: Erre kár őket emlékeztetni! Nessi Pál: Pichler képviselő ur már előző­leg felhozta a büntetó'törvénykönyv állapotát. Győry Elek: Az iszonyatos. Nessi Pál: T. ház! 1869-ben az akkori igazságügymmiszter, Horváth Boldizsár, már azt mondotta, hogy mennél rövidebb idő alatt a modern kor követelményeinek megfelelő büntető­törvény és eljárás fog életbeléptettetni. Tehát 33 esztendeje annak, hogy egy miniszter a magyar parlamentben ünnepélyes ígéretet tett erre nézve. És íme 33 év múlva ott állunk, hogy e javaslat még mindig a kezdeményezés stádiumában van. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ta­valy a miniszter ur betegsége folytán Gromon Dezső t. államtitkár ur képviselvén az ő resz­szortját, ha jól emlékszem, a napra, 1900. deczem­ber 10-én kijelentette, hogy a tervezet készen van, de a honvédelmi minisztériumban csekély 150 módosítást akartak hozzácsatolni és ennek következtében Hanskarl hadbiró-tábornokot fel­küldötték Bécsbe, hogy személyes közbenjárásával siettesse ezen javaslatnak megszövegezését. Nagyon kíváncsi volnék tudni, hogy Hanskarl tábornok ur hazajött-e már Bécsből? (Elénk derültség.) Pichler Győző: Én meg arra vagyok kí­váncsi, hogy él-e még az előadó, mert az mind meg szokott halni! (Derültség.) Nessi Pál: Tehát 33 esztendő után még mindig ott vagyunk, hogy egy ósdi, elavult, a jogszolgáltatásnak minden garancziáját nélkülöző büntető törvénynek és eljárásnak szolgáltatjuk ki ifjainkat a XX. század nagyobb dicsőségére. Győry Elek: Szégyen is az országra! Nessi Pál: Ott vagyunk, hogy vádló, védő és bíró egy személyben az auditor. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Győry Elek: Más ország nem tűrné el! Nessi Pál: T. ház! Törvényben tiltották el, hogy nem szabad /d testi fenyítést a had­seregben alkalmazni. És ott vagyunk ma, hogy a ki ismerős a kaszárnyaélettel, naponként lát­hatja, hogy a kikötést ma is folytonosan alkal­mazzák. Pichler Győző: Ezt a kikötést fentartották maguknak! (Derültség a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: De hogy milyen a bánásmód a közös hadseregben, azt legjobban igazolja az igen t. miniszter urnak beterjesztett jelentése az ön­gyilkossági esetekről. Ha nézzük ezt a kimuta­tást, látjuk, hogy 1898-ban 118, 1899-ben 148 és a múlt esztendőben ismét 141 katona lett öngyilkos a közös hadseregben. Tehát eldobták maguktól a legdrágább kincset, a melylyel bír­nak, a tavasz virágában, abban a korban, mikor erőtől duzzadva, jobb jövőt remélhetnének. Vég­telenül szomorú statisztika ez, igen t. ház és igen t. miniszter ur. De ezen statisztikából nem tudunk magunknak tájékozást szerezni arról, hogy^ezen ön­gyilkosságiesetekmire vezethetők vissza. És e te­kintetben érdekes esettel állunk szemben. 1892-ben az ujonczmegajánlási törvény tárgyalása alkal­mával az igen t. miniszter ur Ígéretet tett Irányi Dánielnek, hogy ezen eseteket ezredenként ki fogja mutatni és lehetőleg azok okát is közölni fogja ott, a hol kiderítették. A tavalyi tárgyalás alkalmával ] 900-ban a miniszter ur távollétében Major Ferencz volt képviselő ur e kérdést újból felvetette és akkor az államtitkár ur azt mon­dotta, hogy ő erre nem hajlandó, mert ezt szük­ségesnek nem látja. Én azt hiszem, hogyha egy magyar miniszter a parlamentben kötelező ígé­retet tesz, azt az államtitkár ur meg nem czá­folhatja és miután nem tudom, mi az igazi állás­pontja most a minisztériumnak, bátor leszek egy határozati javaslatot beterjeszteni, a melyben erre utasítani kérem a miniszter urat. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon és a néppárton.) Én nem tudom, mivel a parlamentnek sok­kal fiatalabb tagja vagyok, vájjon a miniszter ur eleget tett-e valaha Ígéretének; de minden­esetre érdekes lesz ezt tudni, mert az idei jelen­tésben ennek az ígéretnek semmi nyoma sincs. A második jelentés, a melyet az igen t. miniszter ur korábbi ígéretéhez képest beter­jesztett és a melyet ma a törvényjavaslattal kap­csolatban tárgyalunk, a közös hadseregből a

Next

/
Thumbnails
Contents