Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

55. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. 425 lására és a hol ez nem történik, ott hivatalból községi iskola állíttatik fel, még pedig a felekezetek rovására csakis annyiban, hogy az egyenes adók 5%-ánál több a községi iskolára nem fordítandó. Meg vagyok győződve, hogy sok helyütt, ha megtekintjük a felekezeti iskolákat, nem fogják azokat a törvényben előirt módon feltalálni. Fogunk találni formailag egy iskolát, a melyben senki sem tanul, vagy igen kevesen tanulnak, fogunk találni mindenféle vexatórius dolgot, hogy azt a szegény népet az iskolábajárás elmulasztásáért bírságolják, sőt meg is válthatják a szülő által, ha szüksége van rá, egy-két forintért egy esztendőre azt a gyermeket, hogy ne járjon iskolába, de igazi iskolát, a hol az a gyermek igazán azt az első oktatását megkaphatná, vajmi keveset fogunk találni. Már 34 esztendeje, hogy e törvény létrejött; és midőn először kezdtünk foglalkozni életbeléptetésével, azt véltük már akkor, hogy nem telik bele 3—4 esztendő és az egész országban mindenütt ott lesznek az állam közvetlen felügyelete és ellenőrzése alatt álló községi elemi iskolák; de azt látjuk, hogy ma, 34 esztendő múlva sincs ez végrehajtva. És ez igen szomorú dolog. Én nem szándékoztam hosszasan beszélni és nem is leszek hosszas, mert hamar be fogom fejezni, a mit mondandó vagyok. Mégis kell, hogy álláspontomat kissé körülírjam. (Halljuk! Halljuk

I) Az igen t. miniszterelnök ur által kifejtett programmot én teljes bizalommal és odaadással kívánom és fogom is támogatni. A jelenleg szőnyegen levő költségvetéshez is hozzájárulok e támogatásommal. Miután azonban eddig nem voltam szerencsés e ház tagja lenni, miután igen hosszú ideig más táborban állottam, nem ugyan itt, hanem kint, ott messze, a hol névtelenül harczoltunk és harczolunk egy zászló alatt, a melyre fel volt irva a magyar nemzeti államnak kiépítése, fel volt irva a politikai szabadságnak megóvása, fel volt irva a jogrend biztosítása, a közerkölcsök tisztasága s miután ezen zászlóval kezünkben, ennek elveivel szivünkben léptünk és léptem be én a szabadelvű pártba, ugy fogom ezt fel, hogy ezen elvek ugyanebben a pártban ma is nemcsak léteznek, hanem élnek, élni fognak és ott mindig fentartatnak. Már többször hallottam azt a szemrehányást azoktól, a kik velünk, mint ellenzék nem egy véleményen vannak, hogy ez a liberális párt nem egyéb egy szavazógépnél, hogy nincs akarata, az csak hódol a kormány akaratának, az távol áll a magyar államiság eszméjétől. Bocsánatot kérek, azonban ez a szemrehányás jogosan nem illetheti meg, mert ha nem állunk távol a magyar államiság elvétől, a magyar független államiság eszméjétől, ezt a mi álláspontunk, a mi közjogi programmunk bizonyítja. Tudjuk, hogy 1861-ben milyen állapotban találta ezt az országot az addig lefolyt 12 évi abszolutizmus, A jogaiból kiforgatott ország területileg is elKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. daraboltatott. Mögötte egy szép, egy dicső és nagy múltnak az abszolutizmus által eltakart emléke; mellette egy szebb, egy jobb jövőnek reménye és szembe vele mindig még a zsákmányért küzdő abszolutizmusnak réme. Akkor a mi megdicsőült nagy hazánkfiának, Deák Ferencznek, örökbecsű müve volt az a két felirat, a melyekben a történelemnek és a jogfolytonosság elvének fonalán kimutatta állami teljes függetlenségünkre való jogunkat. Az a két felirat még ma is egyik legszebb kincsünket képezi. Azokon épült fel az 1867 : XII. t.-cz és az abban foglalt kiegyezés, valamint a velünk ugyanazon uralkodóház jogara alatt álló osztrák tartományokkal minket közösen érdeklő ügyek mikénti elintézésének módja. Ezen alapnak, vagyis az említett törvénynek s az 1861-iki feliratokban kifejtett állásfoglalásnak köszönhetjük azt, hogy alkotmányunkban ma sincsen hézag, hogy a jogfolytonosság elve meg lett mentve és az elszakított szálak összekapcsoltattak, a miből az következik, hogy az a függetlenségi eszme, a melyet különösen a t. függetlenségi párt mindig hangoztat, nem annak a pártnak kizárólagos tulajdona, hanem mindnyájunk szivében él és csakis gyakorlati alkalmazására nézve térnek el a vélemények. Jöhetnek idők, a midőn ezen jogfentartást — mert jogfeladás nem történt soha — részünkről érvényesíteni fog kelleni. (Mozgás a szélsÖbaloldalon.) De azt az időt ma még elérkezettnek nem találom. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Eégen elérkezett! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pattyánszky Elek: Előttünk fekszik a közgazdasági kiegyezésnek kérdése. Ez szolgáltatja mindig a legfőbb indokot annak hangoztatására, hogy közjogi, helyzetünket el kell választani Ausztriától. Én, az ebben a kérdésben való határozott és visszavonhatlan állásfoglalást a mai helyzetben olyannak tekinteném, mintha ezzel útját metszenők minden elképzelhető további kiegyezési kísérletnek. De szerintem a mi elhatározásunkat el kell halasztanunk arra az időre, a mikor azt fogjuk látni, hogy ezekre a közgazdasági kérdésekre nézve, az ország érdekeinek megóvása mellett, a kiegyezést továbbra nem lehet fentartani és ha ezt fogjuk látni, akkor, mielőtt az országnak gazdasági érdekeit feláldoznék olyan módon, hogy annak kárát valljuk, inkább át fogunk lépni a külön gazdasági politikára. Polczner Jenő: 30 év óta valljuk kárát, még sem lépnek át a külön vámterület álláspontjára ! (Zaj-) Pattyánszky Elek: Azért akartam ezt felemlíteni, mert nem a budgetvita alatt vélem ezen kérdést elintézendőnek, hanem akkor, a mikor konkrét módon fog elénk terjesztetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt találom, hogy a mi feladatunk nem a minket pártokra széttagoló momentumoknak kidomboritása és kiéle54