Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-34
36 34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn czaiban a közös hadsereg apái, az ezeket megelőző ezredek: tehetetlenek voltak a magyar nép kaszája, a magyar nép kapája ellen, tehetetlenek a magyar nép lelkesedése ellenes tehetetlenek a magyar nép hadi tudományával szemben, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és csakis a nagy könyörgéssel behozott idegen orosz nemzettol és a mi nemzetiségeink fellazításával tudott az osztrák fegyver győzni ugy, hogy mikor a győzelem mzgvolt és a győzelemre feleletül a sors odahozta Königgrätzet, akkor közös megállapodással fátyolt vetettek arra a híres győzelemre. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Aztán szavazzunk meg ujonczokat, mikor a delegáczió határoz a költségek felett ? Ezek a határozatok a hadsereg ellátása ós költségeire kivétettek a magyar országgyűlés kezeiből. Tudja-e a magyar országgyűlés bármelyik tagja itt, kivéve néhány beavatottat, hogy pl. most, midőn az egész országban olyan válság uralkodik, midőn nemzetközileg kezdenek tanácskozni, hogyan lehetne a gazdasági válságnak elejét venni, akkor az osztrák iparnak megadja a kriszkindlijét a hadsereg ? (Halljuk! Halljuk!) Megvan nálam a szerződés, illetékes helyről kaptam leírva. Deczember 19-én a Marine-miniszteriumban Bécsben megjelentek bizonyos urak és tárgyaltak 19-én, 20-án egész délelőtt, és 21-én délelőtt 11 órakor megkötötték a szerződést három pánczélos hajóra 33 millió korona erejéig. Aláirtak a szerződést egyrészről Spaun és von Kerz, másrészről a Stabilimento tecnico trieszti hajózási vállalatnak elnökei. Mikor ezt aláirtak, a minisztérium az osztrák iparnak kikötött egy millió korona uj beruházást a hajógyártól ; mi pedig annak idején nagynehezen tudtunk 100.000 koronát kieszközölni az Adriától a hajóépitéseknél szükséges ipari munkálatok javára. Ugyanakkor, mikor a trieszti hajógyár a hajónak pánczél nélkül való szállítására 33 millió koronás megrendelést kapott, ugyanaz nap délelőtt a vitkovczei vasgyár képviselőivel Rotschild, Guttman és társaival megkötötték a szerződést pánczélok szállítására 13 millió korona erejéig, Karácsonyi ajándék gyanánt tehát öszszesen 48 millió koronát kapott az osztrák ipar. Ez volt az az ajándéka a hadseregnek, a melyet az osztrák iparnak nyújtott. Tóth János: Meg van szavazva ? Pichler Győző: No hát t. ház, a kereskedelemügyi miniszter ur nagyon jól tette, hogy odament a honvédelmi miniszter úrhoz, időt engedek ennek megbeszélésére, mert épen rá akartam térni kérdésére. A kereskedelemügyi miniszter ur itt kijelentette és nincs is okom kételkedni benne, hogy a quóta arányában a magyar ipar megkapja a magáét. Ezt méltóztatott most súgni a miniszter urnak, jól tudom. (Derültség.) Hanem hát, igen t, miniszter ur, hajógyárunk nincs; arról pedig nem tehet az osztrák hadsereg, hogyha nincsen gyárunk, ós ha igy nem adhat e megrendelésből 33°/ 0-ot. De vannak más gyáraink; és én kérdem a t. miniszter úrtól, hogy ha ez a kérdés a szőnyegre kerül, be fog-e számíttatni más alkalommal az, hogy az osztrák ipar már ennyit kapott más megrendelésnél ? Mert különben nem jön k i az az összeg, hogyha nem kapjuk meg más alkalommal aránylagosan azt, amit az osztrákok a hajógyártás révén már kaptak, és akkor ők többet fognak kapni 33 u /o-kal. Meg fogja-e ezt cselekedni a t. miniszter ur ? Hát én kijelentem a t. miniszter urnak, hogy saját érdekéhen ne adjon választ erre és legyen óvatos. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Én ugy tudom, igen t. ház, hogy a hajóépitésre nézve két részlet he van állítva a delegaczionális jegyzőkönyvbe. De ki ellenőrzi azt, hogy hogyan sáfárkodnak ott a milliókkal? A mikor esetleg ezt a pénzt a jövőben, akár kiilellenség támadása, akár más okok folytán, nem lehet majd odaadni: hogy lehet megterhelni a nemzetet e 48 millióból reá eső részszel ? Már öt év óta hangoztatjuk, hogy a hadilétszám emeltetik, hogy hajókat, uj ágyukat kell csinálni, és hol akad ezzel szemben az a miniszter, a ki Magyarország érdekeinek megóvását kötelességének ismerje? Hol van, a ki a minisztertanácsban felkelt volna és ekként szólt volna: uraim, elkerülhetetlenül gondoskodnunk kell gyárakról, mert ezek a megrendelések be fognak következni és Magyarország akkor a reá eső részből nem fog kapni semmit! Hol van az az előrelátó államférfi, a ki a magyar érdekekről ekként gondoskodott volna? Triesztben egy millió beruházással emelkedik és virágzik az a gyár, a mely a hajómegrendeléseket megkapta. Óriási nagy ez az üzlet, az egész üzleti világ el van ragadtatva, hogy mily előnyösen kötötte meg a Stabilimento az üzletet a tengerészeti minisztériummal. Nekem sem azért küldöttek meg ezt az értesítést, hogy ezeket elmondjam, hanem, hogy lássam, mily drágán csinálják a dolgot. De én ehhez hozzá nem szólhatok, mert nem vagyok szakértő. Egy azonban bizonyos, hogy sohasem adott még a közös hadsereg ilyen karácsonyi ajándékot Magyarországnak. Mikor tette meg a közös hadsereg, hogy a magyar ipar érdekeit annyira szivén hordozta volna, hogy a mikor ily nagy válság van, mint most, odadobott volna neki 48 koronát ? Miért hozzanak nekünk áldozatot? Mi majd beruházási kölcsönt veszünk fel, mert a pénztári készletekhez nem szabad nyúlni; hiszen jöhet egy exlex állapot, a mikor a pénztári készletekkel lehet az ország ügyeit tovább vezetni, vagy jöhetnek katonai követelések, és akkor majd a pénztári készletekből lehet kivenni az azokra szükséges összegeket. Miért áldozzunk tehát mi, t. képviselőház? Nincsen semmi értelme. Anyagi érdekeinket lábbal tiporják, nemzeti érzelmeinkről pedig tudomással sem bírnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És a mint az ókorban nem volt törvény az apagyilkosságra, mert a törvényhozók nem is tudták feltételezni, hogy valaki
