Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. 37 még az édes atyját is meggyilkolhatja, ép ugy a közös hadseregben még a gondolata sem fogamozhatik meg annak, hogy valaki hazafias érzelemmel eltelve lehessen. így hát, t. képviselőház, ezt a törvényjavaslatot, a mely ellenkezik nemzeti érzelmeinkkel, nemzeti vágyainkkal, ellenkezik összes jogainkkal, ellenkezik minden érzelmeinkkel és minden gondolkozásunkkal, ezt a törvényjavaslatot az a párt, a mely hivatva van a magyar föld népének, a magyar föld népe milliói érzelmeinek visszhangot adni e házban, el nem fogadhatja. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Van itt három jelentés, t. képviselőház, de mielőtt ezekre áttérek, engedje meg az igen t. miniszter ur, hogy két katonai kérdésben alkalmat adjak neki nyilatkozni. Az egyik a becsületbiróság, a másik a katonai büntető törvénykönyv kérdése. T. ház! A becsületbíróság] eljárás reformját sürgetjük itt már évek óta (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 1875-ben egy császári és királyi rendelet folytán lett ez a becsületbírósági eljárás meghatározva. T. ház! Rövid néhány hónap előtt történt egy esemény, a mely különösen a miniszter urat is érintheti és a mely talán legjobban magyarázza meg azt, hogy a miniszter ur miért bánik el itt olyan röviden a mi beszédeinkkel. Én azt hiszem, ő érzi, hogy alkotmányos miniszter, hogy itt sikamlós a talaj és olyat csuszhatik ezen a talajon, hogy még az alapját képező táborszernagyi poziczió is meginoghat. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne féltsen engem! (Derültség.) Pichler Győző: Kijelentem, hogy én ezt így értem. Meg is mondom miért. Én értem azt az érzületet. A ki mint katona békében és háborúban hűségesen szolgálta császárját és királyát, a ki abban elérte, hogy a bátorság legmagasabb rendjének kanczellárja lett egyéni tulajdonai által . . . (Zaj a szélsöbaloldalon.) ... a tényeket nem lehet eltagadni; elég baj, hogy épp a mi miniszterünk . . . (Nagy derültség a szélsöbaloldalon.) . . . akkor, igen t. miniszter ur, nem lehet evvel a gondolattal megegyeztetni, hogy egy elejtett szó, egy elcsavaritható mondat, — nem az ellenzék részéről elcsavaritva, mert avval nem törődik a miniszter ur ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem bizony! Pichler Győző:... hanem a katonáéktól esetleg azt a már talán nagyon is becsületesen elhasznált kardbojtot egy kicsit fenyegeti. Mert, igen t. miniszter ur, mint táborszernagy, mint szabadságolt állományú táborszernagy, nem áll ön katonai hatóság alatt? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem! Pichler Győző: No hát két hónap előtt egy Feldmarschal-Lieutenanttal, a ki pedig már nyugdíjban van. azért, mert egy tiszti gyűlésen, a hol kölcsönös segélyezésről folyt a tárgyalás, s a hol meg akarták óvni a nyugdíjazott tisztek családját az éhínségtől, nyilatkozni mert Krieghammer ellen, mi történt ? (Halljuk! Halljuk!) Neki álltak, összehívták a becsületbíróságot és rang- és becsületvesztésre ítélték el azt a táborszernagyot, és csakis ő Felsége a király, illetve a legfőbb hadúr volt az, a ki magasztos gondolkozásával, mert az illető épp ugy, mint Éejérváry miniszter ur békében és háborúban egyaránt hűségesen szolgálta a hazát, megkegyelmezett neki, ugy hogy megtarthatta rangját az az öreg ember, a ki csak azt tette, hogy eltalálta magát szólani a hadügyminiszter ellen. Táborszernagy ur! Miniszter ur! Higyje el, tudjuk, miért beszél olyan hányi-veti módon! Fél, hogy a becsületbíróság elé állítják, ha bármiben nyilatkozik. Ha amazt el lehetett csapni: közjogi kérdésben el lehet csapni egy táborszernagyot is! (Nagy derültség és zaj a szélsöbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyszerű volt! (Derültség.) Pichler Győző: No hát, igen t. képviselőház, nem kell reformálni azt a becsületbiróságot? Még mindig azt mondja a miniszter ur, hogy ez annak a hadseregnek a belügye? Nincsen törvényünk rá, de megígérték nekünk azt a törvényt ; lesz ráutalás még a vita folyamán, hogy az 1875-ik évi osztrák császári királyi rendelet melylyel szabályozták. A mi pedig a büntető törvénykönyv reformját illeti, erre nézve nyilatkozott a miniszter ur, nyilatkozott már nagyon sokszor, a pénzügyi bizottságban, azt hiszem, határidőt is tűzött ki. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem én! Pichler Győző: Pedig, t. ház, nagyon szükséges volna annak a büntető törvénykönyvnek a revíziója. Ezt a hadsereg iránt való bizalom és szeretet, az uralkodóház intaktsága és érintetlensége, a katonatisztek becsülete követeli meg; mert ez a büntető bíróság olyan határozatokat hoz, a melyek kétséget, félelmet keltenek az emberi lélekben. Én nem akarok most pro vagy kontra beszélni senki érdekében, de a mely büntető törvény mellett olyan ítéletet lehet hozni, mint a milyen ítéletet hoztak MattasichKeglevich ügyében: (Ugy van! Ujjy van! a szélsőbaloldalon.) azt a büntető eljárást el kell törölni a föld szinéről. Mert a mikor az egyik bíróság azt mondja ki az indokolásban szórólszóra, hogy valaki váltót hamisított a trónörökösnó nevére és a királyi családdal rokonságban álló szász-kóburg-góthai herczegnő nevére és megkárosította az illető feleket 400.000 forinttal és ezért nemességének elvesztésére, tiszti rangjától való megfosztásra és hat évi súlyos börtönre Ítélte, súlyosítva minden hónap 15-én böjttel, 25-én kemény fekvőhelylyel és minden év első és hetedik hónapjában magánzárkával, s a mikor az elitélt már évek sora óta sínylődve