Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

51 országos ülés 1902 feb nem volt. Bégente még a többi kormányok mindig az oroszszal ijesztgették Magyarországot, Ha Oroszország konczentrált egy garnizont száz mértföldnyire a határszéltől, Tisza Kálmán miniszterelnök, meg a többi, a ki volt, mindjárt mozgósítást parancsolt, engem is mindig^ mozgósitottak, (Elénk derültség.) De ez csak ideiglenesen volt, hogy az avizó jön, de rögtön uj fegyver, uj ágyú kellett, a "Werndl-fegyver nem volt jó, Venczel-puska kell, meg a Kropacsekpuska és azután három-négy heti gyakorlat után szépen haza eresztették a katonát, minden abbamaradt, de a fegyvert meg az ágyút bezzeg meg kellett fizetni, mikor az két esztendő alatt elkészült, pedig nem lett háború. Hogy is lehet képzelni, hogy olyan ország, mint Oroszország, a hol a nihilizmus és anarchizmus uralkodik, külháborut viseljen. Az az ország, a melynek a czárját bombával szakították szét, a hol a téli palotát ugy aláásták, hogy ha három perczczel későbben jön oda a czár, légbe röpül. Most meg G-acsinában megmérgezték az egész vízvezetéket, nem ügyelve arra, hogy esetleg 500 ember is meghalhat, csakhogy a czári család meghaljon. Hogy lehet hát képzelni, hogy nekünk háborúnk legyen Oroszországgal. (Derültség.) Most pedig az orosz czár a legnagyobb pártfogója az isten békéjének. Minket gróf Apponyi Albert elnökünk képviselt valami tíz ülésen, most lesz Monakóban a 11-ik. (Derültség ) Hát persze, mert tavaly Hágában volt, most meg Monakóban lesz. Hát mit ér az a gyülésezés! Kezdeményeznünk kell. Sok beszédnek sok az alja. (Felkiáltások: Az már igaz! Halljuk! Halljuk!) Egy országnak meg keli azt kezdeni, még pedig a legvitézebb országnak. És a legvitézebb ország melyik lenne más, mint Magyarország ? (Ugy r van! Ugy van! Tetszés a r szélsöbaloldalon.) Én mindent bebizonyítok. (Általános derültség.) Yan-e az isten ege alatt szebb és vitézebb katona a magyar huszárnál, van-e vitézebb, kitartóbb, éhséget és fáradságot jobban biró katona, mint a magyar gyalogos katona a román testvéreket is hozzáértve, mert hát sokan vannak köztük? És majd ha azt látja a világ, hogy mi lefegyvereztünk és nincs ellenségünk, akkor majd ő is utánunk megy. (Elénk derültség.) Már most, a mikor ezt mind itt keresztülvittük, én nem kívánok olyan sokat, mint a t. néppárt, két esztendei katonaszolgálatot, hanem csak egy esztendei katonai szolgálatot. Majd megmagyarázom, hogy untig elég az egyéves katonai szolgálat. Október elsején vonul be az ujoncz, 7— 8 hét alatt, még karácsony előtt, kitanulta az állást, fordulást, fegyverfogást, tisztelgést és minden istenáldását, parádét. Befogják iskolázásra, és teóriában megtanulja könyvből, a mezei gyakorlatot. A mikor a tavasz jön, márczius elején, a természetben is megtanulja ezeket a dolgokat októberig. Addig is télen tarta>ruár 15-én, szombaton. 421 nak folytonosan az übungsmarsckok, aztán meg vannak a manőverek, és igy az ujoncz beletörődik a dolgokba, eléggé kiokul. Az altiszteket is elő kell léptetni. A ki három hónapot kitöltött, ha alkalmas fiu, lesz viczefrájter. (Derültség.) A ki hat hónapot kitöltött, lesz káplár, a ki 9 hónapot kitöltött, titular-führer. Egy év lefolyása előtt titular-ó'rmester, hogy az altiszti szolgálatot is gyakorolhassa. Persze azért lesz az ujoncz titular-viczefrajter, hogy a közember lénungját kapja. Szívesen szolgál, ha tudja, hogy csak egy évig tart. Azután t. ház, meg kell még emlékeznem arról, hogy ha egy évig tart is a szolgálat, az öreg altiszteknek kedvezni kell. Fel kell emelni a fizetést, és a nyugdijat azért, hogy a mikor gyakorlatra bevonulnak, fiatal altisztek legyenek. Kellenek ezek esetleg háborúban is, a mire most kilátás nincs, mert nincs oly állam, mely a mai öldöklő fegyverek elé akarna menni. Nincs olyan buta ország. A fizetést emelni kell. Az őrmester fizetését 17 írtról 20 frtra, a führerét 17, a káplárét csak 12-re, hogy igyekezzék minél előbb führer lenni. (Derültség.) A nyugdijat, a mely most 12 évi szolgálat után az őrmesternél 15frt, fel kell emelni 20-ra, mert hiszen nemcsak 12 évi a szolgálat, hanem hozzájárul még a 3 év és 3 hónap. Szükséges ez, hogy a mikor gyakorlat van és tartani is kell minden évben gyakorlatot, vagy esetleg — Isten ments — háború lesz, legyen elég tanult altisztünk. Azt mondhatja erre esetleg a honvédelmi miniszter ur, hogy nem lehet egy év alatt begyakorolni azt a közembert. Úgyis már nagyon kicsi a keret. Mikor én szolgáltam, volt 80, most van 120, most hallom, hogy valami okos tábornok egy zászlóaljat el akar venni, ugy hogy szinte minden közember mögé jut egy altiszt. Hát kérem, a kinek rossz esze van, azt három év alatt sem lehet betanítani, de rendesen egy esztendő is elég. Haza is kell bocsátani azután azt a katonát, hogy nősüljön meg, szaporítsa a világot, becsületes utón, (Nagy derültség.) de ne Csehországban, Morvaországban, Boszniában, Prágában, Bécsben. Meg kell neki mondani, a mikor szabadságra megy: Tudd meg, három év helyett egy évet szolgálsz; a mikor tehát megkapod az avizót, azonnal búcsúzz és jöjj el a gyülekezési helyre, a hová az idézés szól. Manapság a háborút nem lehet ugy izenni, mint régen, nem lehet ugy csinálni, mint a szomszéd, hogy a mikor haragszik, este meglesi az ellenfelét a kapuban, és furkósbottal leüti. (Derültség. Zaj.) Ha kormánypárti lennék, holnap Ausztriában is elolvasnák a beszédemet, igy azonban nem olvassa el talán senki. (Derültség.) Mondom, figyelmeztetni kell azt a szabadságolt katonát, hogy azonnal vonuljon be, háborút manapság ugy sem lehet egyhamar izenni. Lehet aztán az a katona akár Mármaros megye-