Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-52
422 52. országos ülés 1902 február í5-én, szombaton. ben is, 48 óra alatt ott van, a hol akarjuk. Minek álljon tékát folyton fegyverben az a rengeteg sok katonaság ? Ha pl. háború lenne, mi vagyunk Magyarország, Ausztria, Poroszország, Olaszország, szövetségesek. Ki lehet az ellenségünk ? Mert azokat az apró-cseprő államokat nem számitom semmibe. (Derültség.) Vagy egyikhez, vagy másikhoz mennek. Mondjuk: Erancziaország Oroszországgal együtt. Egy millió katonát állit ki az ellenség, egy milliót mi. Akkor a póttartalékot be sem kell hivni. Van-e az Istennek olyan zseniális tábornoka, vagy táborszernagya, a ki csak az élelmezést is dirigálni tudná ekkora tömeg katonánál? Mondjuk, esetleg csak 200.000 embernek vágják el az etappeját és marháját, ha egy kerületben ott marad,- megeszi az ott nemcsak az összes marhát, hanem a lovat is. Tudom, hogy ha az igen t. honvédelmi miniszter ur itt volna, azt mondaná, hogy mit beszélek én ilyeneket, mit csináljon ő azzal a rengeteg sok tiszttel. Megmondom. (Derültség.) Ha hazaengedtük az 50.000 katonát, arra a rengeteg sok tisztre nincs szükség. Tudja azt mindenki. . . . (Makkai Zsigmond a szónok mellett levő vizes poharat elveszi, s vele kimegy a teremből. Hosszantartó nagy derültség.) T. ház! Makkai Zsigmond barátom azért vitte el a vizemet, hogy ne tudjam folytatni, mert ő akar beszélni, pedig azért is kibeszélem az ülést. (Nagy derültség.) Az általános lefegyverzés után a tisztekre nem lévén szükség, táborszernagytól le az utolsó öreg kapitányig, mivel tudjuk, hogy a ki a 35 — 36 évet kiszolgálta, már csak azért huzzavonja a szolgálati időt, hogy a teljes nyugdijat megkapja, mert a katonaságnál 40 évi szolgálat után kap nyugdijat— mondom, mindezeket a tiszteket 35 évi szolgálat után azonnal nyugdíjazni kell, még pedig teljes nyugdíjjal. Azután mindazon, bármiféle tiszti iskolát végzett fiatalembereket, a kik őszszel bevonulnak a századukhoz, hagyjuk meg egy évig kadétőrmesternek, egy év múlva legyenek tiszthelyettesek, és a helyett, hogy 20 éves korukban lesznek hadnagyok, lesznek 22 éves korukban. így behoztuk azt a tiszti létszámot, mely ennek az állománynak megfelel. Egyik igen t. képviselőtársam, Bolgár Ferencz, múltkor azt mondta, mikor valaki erről beszélt, hogy a létszámnak meg kell lenni. Én is azt mondom, meg kell lenni a papiroson és természetben is otthon, s ha háború van, be lehet hivni igy is. így tehát most már kimerítettem ezt, most már csak összeadom a pénzt és számolunk. Lesz 34 1 /2 millió, ha elszakadunk Ausztriától. Itt van 25,600.000 frt, ez 60 millió. Az igen t, pénzügyminiszter ur is csepegtetett 3 millió koronát a tisztviselők fizetésének javítására. Én ehhez a másfél millió forinthoz veszek még a 60 millióból 10 milliót, ebből a 11 és 1 j 2 millióból 2^2 milliót hagyjunk itt. Én adok 9 milliót a fizetések javítására, még pedig kikötöm, hogy ebből az állami tisztviselőknek is, az állami hivatalban levő altiszteknek és állami hivatalban lévő szolgáknak fizetését is javítani akarom. Azt is megmondom, mennyivel. De első helyen a szolgábiráknak. Artim t. barátom azt mondotta tegnap, hogy nincs a főszolgabírónak, de még az apjának sincs tehene. Már pedig a főszolgabírónak csakugyan urat kell játszania. Ebből a fizetésből nem teheti, kénytelen tehát a közpénzekhez nyúlni. Most van 1200 frt fizetése, 400 frt lakbére, ez 1600 frt. Ezt emelem 1500 frtra és 500 frt lakbérre. Az alszolgabiró, azt tudjuk, igavonója a főszolgabírónak, mert ezek dolgoznak jóformán, a főszolgabirák nem. Ezek fizetése 800 frt és 300 frt, összesen 1100 frt, anynyi, mint a fővárosban egy elsőrendű hivatalszolgának. Ez emelendő 1200 frt fizetésre és 400 frt lakbérre, összesen 1600 frtra. A megmaradt 9 millió írtból az összes állami hivatalnokoknak és hivatalszolgáknak javítani kellene fizetését, de ugy, hogy a szegény papoknak és a szegény tanítóknak is jusson, s azt óhajtom, hogy a tanítók 30 évi szolgálat után teljes nyugdijat kapjanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Még egyről meg ne feledkezzem. Az állatoz*vosok fizetését nem muszáj javítani, de az utátalány ugy van behozva, hogy nem telik az eb-adóból. Az általában gyűlölt legcsunyább adót, a kutya-porcziót töröljük el. Most tehát a kilencz millió el volna osztva. (Derültség.) A két és félmillió frtot mire hagytam fel? Azoknak a földmiveseknek, iparosoknak, vagy kereskedőknek az adója, kik 30 frtot vagy ennél kevesebb adót fizetnek, félannyira vonassák le ezen öt millió korona erejéig, hogy az államháztartás rendben maradjon. így ezzel rendben vagyunk. Van még ötven millió frt. Ebből harmincz millió frtot, vagyis hatvan millió koronát tisztán csak az ipar és kereskedelem minden ágának fejlesztésére fordítsunk. Állítsunk olyan gyárakat, melyek Ausztriával versenyezni tudnak, hogy az iparczikkek tekintetében ne szoruljunk Ausztriára. Marad még húsz millió frt. Ezt használjuk viziutaink kiépítésére, hogy ne legyünk kénytelenek terményeinket Bécs felé a méregdrága vasúton vinni, hanem Eiume felé építsük ki viziutainkat. Ha ezt keresztülvittük, Magyarország 3—4—5 év alatt tejjel-mézzel folyó ország lesz, mint volt ezelőtt 1—2 száz évvel, s akkor a népvándorlás is megszűnik, mert azt rendszabályokkal nem lehet megszüntetni. Ha egyszer az illetőnek módja lesz megélni a hazában, akkor itt marad, most is csak azért megy ki, hogy meg ne haljon. Szeretném én azt az államot látni, a mely Magyarországnak háborút merne izenni, ha Magyarországon ilyen jólét van, s ha katonái ugy vannak nevelve, hogy — a mint mondám — a tiszt a katonát fiának vagy testvérének nézze, az pedig a katonatisztet apjának, vagy bátyjának. Ha valamely állam mégis háborút
