Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

ö2. országos ülés 1902 február 25-én, szombaton. 419 nék mindazok, a kik szükségleteiket külföldről fedezik.« (Sálijuk! Hallj'uh!) És ő nemcsak József fó'herczegnek, nemcsak a főkerczegnó'nek, hanem a herczegprimásnak- is szállítója. Egy szóval, t. ház, az ipar miatt nem kell rászorulnunk Ausztriára. Ez volna az önálló vámterület kérdése. Most jön a második fokellék: (Derültség. Halljuk! Halljak!) ez az önálló magyar nemzeti bank. (Halljuk! Halljuk!) Olyan magyar nemzeti bank, a mely a szegény földmivelőnek, iparosnak és kereskedőnek olcsó és gyors kölcsönt adjon. (Halljuk! Halljuk!) A z önálló magyar nemzeti banknak nem az lenne a feladata, nem ugy kellene eljárnia, mint a hogyan a mostani vidéki apró bankok eljárnak, hogy alapításuk után három-négy év múlva azzal dicsekszenek, hogy mennyit gyarapodtak, milyen nagy a tartalékalapjuk stb.; hanem azt kellene néznie, hogy a szegény népen segítsen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert, t. ház, a mit a vidéki bankok elkövetnek, az nem is tűrhető. Azt mondják, hogy a szegény emberen 6—8°/

0-ot vesznek, pedig 15—16°/o-ot szednek. Persze, hogy azután több osztalékot adnak. Nekem is van ott vagy tizenhárom darab ilyen részvényem. És azután a szegény ember van az ilyen bankokra leginkább rászorulva; az vesz ki kisebb összegeket. Ezek a vidéki bankokigy csinálják: Nyolcz százalék a kamat-maximum, tehát nyolcz százalékot szednek. Igen, de már azt is ki tudják találni, hogy január—február—márcziusban 94 nap van és azután erre a 94 napra kiveszi a kamatot, még pedig előre. Azután a kezelési költség czimén, váltó, bélyegilleték stb. annyit számítanak, hogy mikor összeszámítja az ember, tizenhat százalék jön ki. De mivel látom, hogy nagyon érdeklődik a t. ház, elmondom az ilyen szegényebb ember állapotát. Csakhogy nem a banknál űzetik ám! Például épen a múltkor tapasztaltam e részben érdekes dolgot. Egy szomszédomnak hatvan forintos váltója van. Igaz, neki nincsen vagyona; csak két lova van, azzal fuvaroz. Azt mondja a feleségének: Nézd, anyjuk, holnaphoz egy hétre ez a váltó lejár. Sógort, bátyát, szomszédot, komát muszáj meginni vacsorára, mert ennyi kezes van a hátán, majd felirják az egészet. De azt mondja az asszony: Ez az Iczig nem ad húst hitelbe! Slojmi — azt mondja rá — megmondta, hogy ő ad hatvan kraj czárért egy liter bort, hogy adjanak neki fuvart szerdán. Te meg assszony, ölj meg egy kakast. Hát azután mit volt mit tenni? Inkább reggel nem ettek és azután este megittak egy liter nem is bort, hanem — annyira vizes volt — keserű vizet, megettek egy kenyeret, megitták a pálinkát, megettek egy tyúkot, laskaleves is kellett hozzá, szóval: három pengő kellett erre. És ez minden három hónapban igy megy, tudjátok lelkeim? (Derültség.) Arra kérem tehát az igen tisztelt kormányt — erre súlyt helyezek — hogy törvényhozásilag állapíttassák meg, hogy az ilyen vidéki bankok 8%-nál többet kezelési költség czimén se számithassanak fel. Igy is tíz százalékra rug a kamat. Ez volna tehát a második fokellék. A harmadik fokellék, a melyre okvetlen szükség van, az általános szavazati jog behozatala, még pedig én szerintem ugy, hogy minden huszonnegyedik életévét betöltött férfiember szavazó legyen, tekintet nélkül arra, hogy van-e vagyona vagy nincs; csak azt kötöm ki — és erre súlyt helyezek — hogy tudjon magyarul beszélni, irni és olvasni. És azután az általános titkos szavazási jogot községenkint otthon gyakorolják! (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Azt is leirom, hogy hogyan, nehogy rászedjék az ellenzéket. (Derültség.) Veszem az én kerületemet, a diósadit. Hetven község van benne. Nem könnyebben elmehetne-e két-háromtagu bizottság, mint a hogy most is egy szegény ember elpanaszolta nekem a baját, de nem kárpótolhattam, mert magam is uri szegény vagyok : Három napot vesztettem, az egyik lovam bele is betegedett és meg is döglött. Hát hogyan, barátom ? mondom. Azt mondja: Szerdán volt a választás, október másodikán. Én már kedden éjfélkor kezdtem pakkolni, készülődni, micsoda. Befogtam a kifáradt két lovamat és kedden estére odaértem. Nagy immel-ámmal kezdték szerdán a választást; látták, hogy kormánypárti kevés van; vártak, húzták-vonták, hátha kerül valahonnan. Késő éjszakára maradtam ; éjszaka megindultam volna megint, de a szénámat ellopták, {Derültség.) még azt is venni kellett; három napot vesztegettem el. Hát azért kérdem, nem sokkal szebb lesz-e, ha ez a bizottság megy kozségről-községre és ugy választ — de megmondom ám, hogy hogyan; nem czédulával, világért sem ; ilyet már láttam ; a bizottság mindig előbb jön vagy két órával: a jegyző, a segédjegyző meg a jegyző által behálózott biró hirtelen irnak a czédulára. Veszek egy példát. Legyen pl. Gabányi Miklós, legyek újra én a jelölt és még egy másik. Jön a bizottság, megkérdi, kire akar szavazni? Helyes! Azt mondja a segédjegyző is: Grabányi! Felirják. Mikor az összes községekben ez megtörtént, akkor összeolvassák a szavazatokat, s akkor látják, hogy a megválasztott képviselőnek van 1970 szavazata, nekem meg csak 325. De megmondom én, hogyan kell azt csinálni. (Halljuk ! Halljuk!) Az általános szavazásra kell annyi ólomgolyó, a hány szavazó van, azt oszszák szét közöttük a választás előtt. A választás helyén meg legyen annyi láda, a hány képviselőjelölt van, A kormánypárti láda szine legyen feketesárga, (Élénk derültség.) a Kossuth-párté legyen piros, a néppárté meg az ártatlanság szine: a fehér. (Zaj. Derültség.) A láda nyilasa legyen ferde, legyen gummival kitöltve, ugy, hogy mikor eljön az az ember szavazni, ne is hallja 53*