Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

418 52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. ugy történt, hogy 30 krajczár szekérbért fizetett, azonkívül sorompó- és kövezetvámot, meg mázsadijat, ugy hogy erre ment el 40 krajczár, maradt tehát összesen 5 frt 60 krajczárja. Ugyanezt a búzát eladta az a kereskedő Bécsbe 8 frt 30 krajczár ért. Már most a ki nem ért a dologhoz, az azt hinné, hogy az a kereskedő nagyot nyert rajta, pedig csak 10 krajczár volt a nyeresége, mert a mikor megvette, föl kellett zsákoltatnia, szekérre rakatni, a vasúthoz vinni, a mi 10 krajczárba került legalább, a Bécsbe szállítás pedig, mint valamennyien tudjuk, 2 frt 10 krajczárba kerül és így a 8 frt 30 krajczáros búza neki 8 frt 20 krajczárba került. Már most vegyük, hogy egy amerikai kereskedő megvette egy amerikai farmertől a búzát 6 írtért és szállította ugyanannak a bécsi czégnek 8 forintjával. Nézzük már most, hogy ez mennyit nyert rajta. Tudjuk, hogy az amerikai kereskedők vizi utón szállítják a búzát és ezáltal rendkívül kedvező helyzetben vannak, mert ha azok a kereskedők összebeszélnek, még ingyen is szállíthatnak búzát Európába olyanformán, hogy tudjuk, hogy nagyon sok teherhajó jön át portékáért Amerikából Európába, ezeknek aljrakományra amúgy is szükségük van; így hát 30—40—45, vagy a legrosszabb esetben 50 krajczárért szívesen átszállítják a búzát onnan ide. Ha tehát 6 frt 50 krajczárba került a búzája és eladja 8 írtért, akkor még mindig 1 frt 50 krajczárt nyert rajta; de vegyük, hogy 7 irtot adott a búzáért Amerikában, a nyeresége még akkor is kerek 1 koronát tesz ki. Ehhez még hozzászámíthatjuk azt, hogy az amerikaiak nagyon olcsón termelnek, mert ott vannak még erdó'irtások és a mikor nálunk 3 métermázsát ad a föld, ott 9 —10—12-re tehetjük a termést. De tegyük föl, hogy átlag csak nyolczat terem, akkor is az amerikai, 6 írtjával számítva, 48 frtot kap egy hold földje után, a mikor nálunk a termelő ] 8-at kap. Ilyen viszonyok között, ha az önálló vámterületet fel nem állítjuk, tönkre kell menni még magamnak is, nemcsak a szegény népnek. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondja azonban erre a t. miniszterelnök ur, hogy nem lehet az önálló vámterületet olyan hirtelen felállítani, mert az nagy rázkódtatásokkal járna. Hát ne higyje a t. miniszterelnök ur, hogy a dolog igy áll, mert nyersterményeinkre Ausztriának geográfiai fekvésénél fogva szüksége van, reánk van utalva és ha fel is állítjuk az önálló vámterületet, azért Ausztria búzánkat, árpánkat, zabunkat, répánkat, tengerinket, lovunkat, marháinkat, ökrünket, borjúnkat, csirkéinket, malaczainkat, de még a tojásokat is meg kell, hogy vegye. (Derültség a szélsöhalolclálon.) Hát a t. miniszterelnök ur talán elismeri, hogy e tekintetben reánk vannak utalva; de azt fogja mondani, hogy másként áll a dolog az iparczikkekre nézve. Hát erre is mondok én egy nagyon jót. Múljék el egyszer a mágnás kartól, az őket utánzó fertálymágnásoktól, a dzsentri-kartól és a kisebb birtokostól az a betegség, hogy azt mondják, nem is jó az a nyakkendő, a melyre nincsen reá írva, hogy Bécs vagy Paris, múljék el ez a dolog, és akkor egészen másként fog állani a helyzet. És hogy ha Kossuth apánk 1844-ben majdnem egymaga ki tudta vívni azt, hogy az volt a jelszó: éljen a hazai gyártmány, és hogyha már 1845-ben nemcsak a nagybirtokosok leányai, nemcsak a középbirtokosok és kisbirtokosok leányai, hanem még a mágnás-leányok is magyar kartonruhát viseltek, mert akkor még nem volt selyem a divat, a mire Ausztria ngy megijedt: miért ne tudnók keresztülvinni azt mi is? Miért tudta ő ezt keresztülvinni? Én leszek a legelső reklám az ország színe előtt, aki kikiáltom: Éljen a hazai gyártmány! Minden becsületes magyar ember, lánglelkü honleány tartsa kötelességének, hogy csak oly portékát vásároljon, a melyről meg van győződve, hogy magyar gyártmány. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Inkább fizesse drágábban egy pár krajczárral; minthogy nálunk az ipar nincs annyira még kifejlődve, mint Ausztriában, de hogy a magyar iparos a véres verejtékével előállított iparczikkjén tudjon túladni s meg azért is, hogy a folyton forgó pénz ne menjen ki külföldre, hanem maradjon az országban. Az északamerikai Egyesült-Államok akkor vetették meg rengeteg gazdagságuk alapját, és rakták le nagyságuk fundamentum-kövét, mikor az addig Angliából behozott iparczikkek bejövetelét eltiltották. Hogy nálunk is van magyar ipar, a mely kitűnő munkát végez, arra példa Katzer József szűcs, a kinél tegnap voltam; róla szól ez a hír, melyet a »Szamos« czimü lapból kivágtam. (Halljak! Halljuk! Olvassa) : » Követésre méltó jjélda. Fülöp orleánsi herczeg neje, József kir. herczeg fenséges leánya, mint értesülünk, Katzer József, országos hirü szűcsünket távirati utón kérette magához Alcsuthra, hogy részére egy sealskin paletot, (Derültség.) egy perzíán zsakétet és egy sealskin (Derültség.) divatkalapot sürgősen készítsen. Katzer a megtisztelő megbízásnak megfelelően a meghatározott időben a megrendeléseket ő fenségének szállitotta. A főherczegnő ő fensége ez alkalommal oly dicsérőleg nyilatkozott azon nemes és előkelő ízlésről, melylyel a szállított tárgyak készültek, hogy az egyenesen a magyar ipar fejlődésének diadalát is jelentheti, mondván, hogy azokat Parisban sem szerezhette volna szebb r és tökéletesebb kiállításban...* (Egy hang: Es ki készítette azokat?) O maga; hiszen ott voltam tegnap este. (Halljuk! Halljuk! olvassa): » . . . . mint azokat Katzer mester készítette, ki a párisi világkiállításon is a múlt évben a nemzetközi zsűritől az összes magyarországi szücskiálütók közül az első és legnagyobb kitüntetést nyerte el. O fensége ezen fenkölt példáját, melylyel a magyar ipart ily dicséretes módon pártolja, követhet-