Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. 417 barátja megszólítja, Hogy engedd meg, nekem van 2000 forintom, adok testvéries kamatra, 36 százalékra. (Derültség.) Ez örült, hogy megszabadult az adósságtól, kibecsültette a birtokát a kataszteri jövedelem, az adóforint és a községi becslés után; 10.000 forintra volt becsülve busz év előtt ez a birtok. Erre adott neki ez a kedves jó barátja testvéries kamatra, 36 százalékra 2Ö00 frtot, vagyis 720 frtot fizetett évenként utána. így a váltóitól megszabadult, de nem győzte a kamatot fizetni; gyerekei is nőttek, mind több lett a költség; e mellett váltógazdaságot is folytatott. Egyszer azután jött az uzsoratörvény. Odamegy hozzá az a barátja, hogy borzasztó, nem szabad csak 8 százalékot szedni, barátom. Pedig vagy fizetsz húsz százalékot, vagy felmondom a tőkét. Persze beleegyezett, fizette a húsz százalékot és fizeti ma is, tudom, csakhogy suttyomban. Elég az hozzá, hogy egyszer megint felgyűl az adóssága. Azt mondja a barátjának, látom, hogy nincs menekvés, engedd meg, hogy hosszú pénzt vegyek fel, de csak első helyre adnak; felveszek 4000 forintot, utána jön a tied, ugy sincsen baj. Hát ez a barátja belement a második helybe, hiszen kapott 20 százalékot, 400 forintot a 2000 forintra. De aztán az a földbirtokos 5000 frtot vett fel, gondolta, igy több lesz; most annak lett 7000 frt bekebelezett vagy bevallott adóssága ezelőtt tiz évvel. Ha akkor konvertálta volna az ország, milyen pompás lett volna: 7000 frtot pl. 6 százalékra felvenni, 420 frtot fizetett volna csak évenkint. De ha akkor nem konvertálták, most már hiába konvertálják! Megmondom, hogy miért. Most azon a 7000 frton bekebelezett adósságon felül, — mert a leánya megnőtt, annak czifra ruha kell, (Derültség.) a fia meg diák, nagy korhely, azután ez meg az, megint van neki 2000 frt bevallott adóssága; nem bekebelezett adósság, hanem olyan, a miről a fia, meg a lánya, meg a felesége is tud. De ezenkivül — most három-négy év előtt találkoztam vele — még 2000 frt beváltatlan adóssága is van, a miről a felesége és gyermekei nem tudnak. Tehát azon a birtokon ma már 11 ezer frt adósság van; sőt most ugy jár, hogy mindig van tartalékban váltója, de pénze nincs soha, (Derültség.) és ha egy czimborára akad, rögtön kéri, hogy legyen szives neki zsirálni. Elég az hozzá, hogy ezen 11.000 frt adósságon kivül, ő már most zsirálni tartozik mindazoknak váltóit is, a kik neki is zsiránsai. És igy áll az országnak körülbelül negyedrésze. Tehát már éz is késő. De, t. ház, a jó Isten mintegy ujjal mutatja, hogy ti honatyák, ti népképviselők, azért adok nektek minden évben rosszabb termést, és azért adok minden évben több-több csajsást, hogy lássátok, hogy Magyarországot igy nem menthetitek meg, hanem fundáljatok ki más módot Magyarország megmentésére. Pl. ezelőtt öt évvel Magyarországon öt métermázsát adott a föld — KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, II. KÖTET. csak átlagban, mert a statisztikai kimutatások mind kedvezőbbek — négy év előtt négy, három óv előtt három, két év előtt két, a múlt évben pedig egy métermázsát, de most még annyi sem lesz. Mert tessék megnézni a telet, a hol lapos a föld, ott már most kiveszett a búza, a hol pedig dombos és a hol betakarta a hó, és a féreg meghagyta, jön majd az éjszakai fagy és anajjpali olvadás, és ott sem lesz semmi. Tehát a jó Isten is mutatja, hogy itt valamit tenni kell. Mielőtt már most konkrét javaslataimra áttérnék, az én becsületes, tisztességes Kossuthpárti diósadi kerületemnek egy kortes verséből két strófát olvasok csak fel, az utolját: (Halljuk! Halljuk!) Ezt mondta az én becsületes Kossuth-párti kerületem, midőn hat nappal a választás előtt odakerültem. Nem mgyon látok, mert már sokat láttam, rosszak a szemeim. (Derültség. Olvassa): »Gazdálkodó kell minekünk, — A ki munkál s fárad értünk, — Ki nem fürdik tejben-vajban — Együtt nyög velünk a bajban, — 0 kell minekünk! — Talpra magyar!, igy kiáltsunk — És ne hagyjuk honfitársunk, — O az Isten küldetése, — Bajainknak enyhülése — Tőle várba tó«. Ezt irták, de én nem akarok elbizakodni, nem tisztán én rám, (Derültség) hanem mindazon földművelőkre, a kik a föld terhét ép ugy viselik, mint ők, a kiknek nincs egyéb mesterségük, mint én nekem, a ki csak abból élek, és ugy kínlódom mindenféle rengeteg adóteher alatt, mint az a szegény nép. Most, t. ház, áttérek a konkrét javaslatokra, de ezt a kortesverset elteszem ereklyeként. Ahhoz, t. ház, hogy Magyarországot megmentsük a tönkrejutástól és a népvándorlásszámba menő kivándorlást megakadá'yozzuk, első és legszükségesebb kellék, hogy Ausztriával azonnal végkép szakítsunk. (Élénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) A mikor Ausztriával végkép szakítottunk, 34,400.000 frtot spórolunk meg évenkint, azt a költséget t. i., a melylyel most évenkint hozzájárulunk a közös kiadásokhoz, a quótához. Állítsuk fel azonnal az önálló vámterületet, (Elénlc lielyeslés a szélsöhaloldalon.) más czivilizált és modern államok piéldájára. Ezzel azt érjük el, hogy nyersterményeinket nem leszünk kénytelenek olyan potom áron eladui, mint a hogy most adjuk el, hogy 5 frt 50 krért, 6 írtért vagyunk kénytelenek a búzát eladni, hanem eladjuk majd olyan árért, mint a többi államok, a melyeknek önálló vámterületük van, 8 írtért, 8 frt 50 krért, 9, sőt 10 írtért is. Mondok erre is t. ház egy példát, hogy miért kell ez okvetetlenül. Pl. Szatmár vármegyében egy földbirtokos, most szeptemberben történt, eladott egy pár száz métermázsa búzát egy szatmári terménykereskedőnek, még pedig 6 írtért, de 25 kilométernyire kellett szállítania, Szatmárra. Beszállította a 79 kilós búzát a maga rendje és módja szerint, a kereskedő át is vette, de a mikor az eladó összeszámította, hogy mit kapott érte, összesen 5 frt 60 krja maradt. Ez 53