Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-52
41tj 52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. legkedvesebb vádakkal illetnek. Össze kell fognunk a közös munkát végezni, ezt kívánják tőlünk azok, a kik minket ide küldtek, hogy őket képviseljük. (Helyeslés a jobboldalon.) És az alig elmúlt trónbeszédben is jóságos uralkodónk, magyar koronás királyunk, (Éljenzés a jobboldalon.) mint családfő a családtagokat, mint szerető atya a gyermekeit felhívta nemcsak a nemzetet, baneni a polgárokat is a közös munkára. Legyünk áthatva az ő jóságos szellemétől és tegyük félre fontos alkotásoknál a különféle pártpolitikai szempontokat, mert maga a pártpolitika és felekezeti villongás jót nem idézhet elő, hanem a közös alkotásban és munkában az összetartás eredményezhet csak valamit és lehet gyümölcsöző. Ezen reményben el is fogadom a költségvetést. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a tanácskozást folytatnók, a közgazdasági bizottság előadója kíván jelentést tenni. Heltai Ferencz, a közgazdasági bizottság elő adója: T. ház! Van szerencsém bemutatni a közgazdasági bizottság jelentését (írom. 108) a kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről szóló kereskedelemügyi miniszteri törvényjavaslatról. Méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és annak idején való napirendre tűzése iránt intézkedni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. Folytatjuk a tárgyalást. Kubik Béla jegyző: G-abányi Miklós! Gabányi Miklós: T. országgyűlés! (Derültség.) Múlt év november 18-án igen t. Horánszky Nándor t. képviselőtársam, Beöthy Ákos és Rakovszky István ellenzéki képviselők beszédére, a melylyel az országnak siralmas állapotát ecsetelték, a többek között azt mondotta: ne fessék önök mindig már a túloldalról az országnak siralmas helyzetét; azt tudja már mindenki; régi idő óta így van az; annál inkább kell, hogy tudjuk mi, a népképviselők, a honatyák; hanem álljon egyszer már önök közül valaki konkrét javaslatokkal elő, hogy hogyan lehetne az országot e sanyarú hely, zetóből megmenteni; ígérem önöknek az egész kormány nevében — igy mondta a képviselő ur — az igen t. kormánypárt nevében is, hogy azt az alkalmat azonnal megragadjuk és minél gyorsabban kercsztülviszszük, hogy az országot megmenthessük a tönkrejutástól és megmenthessük a magyar földet a magyarságnak. Ezt ígérhette igen t. Horánszky képviselőtársam a kormánypárt nevében, mert hiszen ő a miniszterségre rég megérett, (Derültség a szélsobaloldalon.) sőt én szerintem tul is érett már. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Annál is inkább ígérhette, mert hiszen négy esztendő óta állandóan belügyminiszter-kandidátus. Én tehát konkrét javaslatokkal akarok most előállani, (Halljuk! Halljuk!) hogy az országot a tönkrejutástól és a magyar földet a magyarságnak megmenthessük ós a már népvándorlás-számba menő kivándorlást megfékezhessük. De mielőtt ezt tenném, kénytelen vagyok kissé bevezetésképen az ország helyzetéről is beszélni. Jól tudja azt mindenki az országban, annál inkább tudjuk mi népképviselők, hogy 10 —15 esztendő alatt mennyi rengeteg föld ment át magyar kézről, kis- és nagybirtokosok kezéről idegen kézbe. Ha ez igy megy tovább, a magyar föld nem sok idő múlva idegen kézen lesz. Midőn innen valaki ezt állította, egyszer a túloldalról azt kiáltották közbe: »Nem baj, akárkié a föld, csak az adóját fizesse!« Ezt az Egyetértésben olvastam négy éve; csodálkoztam, hogy semmi moraj, zúgás, hocholás, vagy elnöki rendreutasitás nem követte. Én, t. ház, nem azt tartom. Én azt tartom, hogy a magyar föld, a mig a magyar ember kezében van Magyarország, csak addig Magyarország. (Helyeslés a szélsösalol dalon) Mihelyt a magyar föld cseh, morva, német, franczia, angol, orosz vagy galicziai zsidó kézre kerül, Magyarország megszűnt Magyarország lenni. (Derültség.) És hogy, t. ház, milyen ország lesz akkor Magyarország, azt, azt hiszem felesleges megmondani, azt úgyis tudják a t. képviselő urak. A t. kormány talált is ki már módot ezelőtt tíz esztendővel, hogy segíteni kell az országon, mert különben tönkre jut és idegen kézre kerül; kitalálták ugy, hogy fejleszteni kell a földmivelést, ipart és kereskedelmet. Helyes, ezt fejleszteni kell most is, de fejleszteni kellett volna 50 — 60 esztendővel ezelőtt, mert az most már csak igen lassan mehet. Az igen t. kormány is rájött erre, mert a múlt cziklusban nekünk már azt mondták, hogy ezen nem lehet segíteni, hanem konvertálni kell az egész ország adósságát. Gyönyörű szép volna. Csakhogy t. ház, én bebizonyítom, hogy már ez is késő. Persze én ugy gondolom, hogy ugy lehetett volna megpróbálni, talán még most is lehet, hogy a vármegye összeírta volna az összes bevallott adósságokat, — bevallott adósságoknak nevezem a bekebelezett adósságokat — és ekkor vett volna fel hosszú pénzt a vármegye. Hosszú pénznek mondják nálunk azt az amortizaczionális kölcsönt, a melyet a földhitelintézet 30 vagy 50 évre ad. Szóval a vármegye vette volna fel a pénzt, 15 — 30 milliót, a mennyit a bevallott adósságok tettek volna. Gondolom, igy lett volna. Csakhogy én bebizonyítom, hogy az már késő, sőt illusztrálom egy példával is, ha lesz kegyes a t. ház meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Nekem egy jó ismerősöm, egy uri ember, ezelőtt húsz esztendővel váltógazdaságot kezdett folytatni, t. i. a bankokban sok váltója volt és ezt mondják nálunk váltógazdaságnak. Egyszer annyira felgyűltek a váltói, hogy nem is tudta jóformán, mikor jár le egy-egy váltója. Egy jó
