Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

52. országos ülés 1902 ft javítására felvett ezt az összeget, de elfogadom azt azért, mert tudom, hogy független, önálló és jó tisztviselő csak az lehet, a kinek nem kell mizériákkal, anyagi bajokkal küzködnie. Remé­lem azonban, hogy e tekintetben is fog a hely­zet javulni, hogy a kormány anyagi áldozatokkal a tisztviselők segítségére siet és teszi ezt ugy, hogy egyrészt nagyobb munkát követel tőlük, másrészt méltányosan osztja szét a munkát köztük és a szeroélyszaporitással is fel fogunk hagyni. (Helyeslés jobbfelöl) Egy másik megjegyzésem vonatkozik a 400 állami népiskola, a 40 felsőbb nép- és polgári iskola és a 32 kisdedóvó és menedékház felállítására. Ha a számokat nézzük, kell, hogy kissé meg­ijedjünk ezen állások szaporításával járó költsé­gektől. De hát a népnevelés ügyét elhanyagol­nunk nem lehet, mert hiába, a lakosságnak túl­nyomó nagy része fiatal, serdülő gyermek korá­ban ép^n az ilyen alsóbb iskolákban kapja meg valláserkölcsös nevelését, valamint itt oltják szivébe a hazafiság csiráját és itt nyeri szellemi táplálékát is. Ezen a téren tehát, bármennyire görnyedezzünk is a teher alatt, nem szabad visszariadnunk az áldozatoktól. Vigaszul szolgál­hat nekünk az a meggyőződés, hogy igen tisztelt kormányunk ugy is csak a legfontosabb szük­ségletéket elégiti ki és hogy a nemzetiségi vidéke­ken a magyar nemzeti érdekek szempontjából nem is szabad ez áldozatoktól tartózkodnia. Vigasztalásul szolgálhat az a körülmény is, hogy az iskolák folytonos szaporításának szüksége a népesség szaporodását is mutatja, a mi által a fokozódó kivándorlás is ellensúlyozást látszik nyerni. Másként vélekedem azonban a rendszere­sítendő 424 posta- és távirdai, az 1035 vasúti állásról, és ezenfelül a különféle pénzügyőri személyzet létszámának emeléséről. Itt az a hatá­rozott nézetem, hogy ennek a személyszaporitás­nak okvetlenül összhangzásban kell lennie az illető állami üzemek fejlesztésével. Én tehát ezt az ujabb anyagi áldozatot nem tekintem egy örökké fenmaradó ujabb tehernek, hanem ugy vélem, hogy a személyzet szaporítása által az említett üzemek annyit fognak majd jövedel­mezni, hogy túlkiadásaink e téren busásan fe­dezve lesznek. Semmi esetre sem zárkózhatunk el az olyan anyagi kiadásoktól, a meheket ha­zánk érdekei megkívánnak, de az államkormáuy­nak igenis takarékoskodnia kell, mert az adózó közönség alig képes már az adóterhet viselni. Ámde a kormányt takarékossági törekvésében támogatnunk kell azzal, hogy ne jöjjünk mindig ujabb anyagi áldozatokat igénylő követelésekkel, hanem legyünk mértékletesek. Mert egyfelől folyton kérni a tisztviselők, lelkészek, tanítók, iskolák és egyházak segélyezését, a különféle intézmények nagyfokú szubvenczionálását, az általános kultárának és a művészetnek fejlesz­tését, a pompás építkezések terén való tündö­kölést, (Ugy van! jobbfelöl.) másfelől pedig a bruár 15-én, szombaton, 415 terhek suba miatt jajgatni, ez a legnagyobb fokú inkonzequenczia. Csak olyant, akkor és annyit kell kérnünk és tennünk, a mi és a mikor okvetlenül szükséges és a mire anyagi fedezetünk elegendő. Várady Károly: Hiszen egyre pazarolnak! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Hall­juk! Hallj'i-k! jobb felől.) B. Solymossy Ödön: Nemkülönben előme­netelünk csak látszólagos, és igen t. pénzügy­miniszterünk hiába őrködik féltékenységgel az államháztartás egyensúlya fölött, ha mi őt egyre ujabb költségekbe szorítjuk. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Várady Károly: A közös miniszterek szo­rítják ! B. Solymossy Ödön: Mielőtt beszédemet befejezném, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) újból is csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy meg kell ragadnunk és örömmel kell fogadnunk minden olyen eszmét, intézkedést, rendelkezést és lépést, a mely mintegy alapkövet képez olyan munkának, olyan műveletnek kiépítéséhez, a mely az országnak, a nemzetnek erősödését és felvirágoztatását előmozdítani van hivatva. Csak az olyan állam és az olyan nem­zet, a melyben a reális alaperők megvan­nak, lehet olyan, mint egy szilárd alapokon nyugvó, erősen épített hatalmas vár, a mely daczolni tud nagy orkánok romboló erejével és még nagyobb megrázkódtatásoktól sem dől romba. (Ugy van! jobbfelöl,) Csak az ilyen állam mu­tathat fel a közművelődés és a művészet terén is eredményeket. Csak az az állam bírhat suly­lyal és poziczióval, a melyben megvan a belső konszolidáczió szilárdsága, (Ugy van! jobb felöl.) mert hogy ba az alapok gyengék, egészségtele­nek és erőltetett, mesterséges úton-módon akarjuk csak fejleszteni állami életünket, ez nem egész­séges dolog és az a legkisebb rázkódtatásra össze­dűl. Erős, államerős nemzet csak ott lehet, a hol a nemzet boldog és megelégedett. Ez pedig csak ott lehet, a hol rendezettek a bérviszonyok és olyan jó miniszterek ülnek a bársonyszékek­ben, mint a jelenlegi kormány tagjai, (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) a hol szilárd a val­lás-erkölcsi és anyagi alap és a társadalom a törvényhozással összefog nagy munkák megalko­tására és ugy az általános, mint a közgazdasági politikai irány összetart, mert alkotmányos ország­ban élünk, alkotmányos, jóságos uralkodónk alatt egyforma törvények védenek mindenkit rp,ngosztálykülönbség nélkül, de egyformán súj­tanak is. Ennélfogva érdekünk is egy, azért tehát közös, nagy alkotások és munkák keresztülvite­lénél tartsunk össze, dolgozzunk közösen, mert magukban véve azok a különféle nagyszabású ékesszólások és igazán tanulságos eszmecserék, a melyek itt történnek, nem elégségesek, valamint nem elégséges az sem, hogy ha mi az államkormányt és annak ténykedését folyton és folyton rostál­juk és minket, a többséget, némelykor nem a

Next

/
Thumbnails
Contents