Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-52

52. országos ülés 1902 ft javítására felvett ezt az összeget, de elfogadom azt azért, mert tudom, hogy független, önálló és jó tisztviselő csak az lehet, a kinek nem kell mizériákkal, anyagi bajokkal küzködnie. Remélem azonban, hogy e tekintetben is fog a helyzet javulni, hogy a kormány anyagi áldozatokkal a tisztviselők segítségére siet és teszi ezt ugy, hogy egyrészt nagyobb munkát követel tőlük, másrészt méltányosan osztja szét a munkát köztük és a szeroélyszaporitással is fel fogunk hagyni. (Helyeslés jobbfelöl) Egy másik megjegyzésem vonatkozik a 400 állami népiskola, a 40 felsőbb nép- és polgári iskola és a 32 kisdedóvó és menedékház felállítására. Ha a számokat nézzük, kell, hogy kissé megijedjünk ezen állások szaporításával járó költségektől. De hát a népnevelés ügyét elhanyagolnunk nem lehet, mert hiába, a lakosságnak túlnyomó nagy része fiatal, serdülő gyermek korában ép^n az ilyen alsóbb iskolákban kapja meg valláserkölcsös nevelését, valamint itt oltják szivébe a hazafiság csiráját és itt nyeri szellemi táplálékát is. Ezen a téren tehát, bármennyire görnyedezzünk is a teher alatt, nem szabad visszariadnunk az áldozatoktól. Vigaszul szolgálhat nekünk az a meggyőződés, hogy igen tisztelt kormányunk ugy is csak a legfontosabb szükségletéket elégiti ki és hogy a nemzetiségi vidékeken a magyar nemzeti érdekek szempontjából nem is szabad ez áldozatoktól tartózkodnia. Vigasztalásul szolgálhat az a körülmény is, hogy az iskolák folytonos szaporításának szüksége a népesség szaporodását is mutatja, a mi által a fokozódó kivándorlás is ellensúlyozást látszik nyerni. Másként vélekedem azonban a rendszeresítendő 424 posta- és távirdai, az 1035 vasúti állásról, és ezenfelül a különféle pénzügyőri személyzet létszámának emeléséről. Itt az a határozott nézetem, hogy ennek a személyszaporitásnak okvetlenül összhangzásban kell lennie az illető állami üzemek fejlesztésével. Én tehát ezt az ujabb anyagi áldozatot nem tekintem egy örökké fenmaradó ujabb tehernek, hanem ugy vélem, hogy a személyzet szaporítása által az említett üzemek annyit fognak majd jövedelmezni, hogy túlkiadásaink e téren busásan fedezve lesznek. Semmi esetre sem zárkózhatunk el az olyan anyagi kiadásoktól, a meheket hazánk érdekei megkívánnak, de az államkormáuynak igenis takarékoskodnia kell, mert az adózó közönség alig képes már az adóterhet viselni. Ámde a kormányt takarékossági törekvésében támogatnunk kell azzal, hogy ne jöjjünk mindig ujabb anyagi áldozatokat igénylő követelésekkel, hanem legyünk mértékletesek. Mert egyfelől folyton kérni a tisztviselők, lelkészek, tanítók, iskolák és egyházak segélyezését, a különféle intézmények nagyfokú szubvenczionálását, az általános kultárának és a művészetnek fejlesztését, a pompás építkezések terén való tündökölést, (Ugy van! jobbfelöl.) másfelől pedig a bruár 15-én, szombaton, 415 terhek suba miatt jajgatni, ez a legnagyobb fokú inkonzequenczia. Csak olyant, akkor és annyit kell kérnünk és tennünk, a mi és a mikor okvetlenül szükséges és a mire anyagi fedezetünk elegendő. Várady Károly: Hiszen egyre pazarolnak! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Halljuk! Hallj'i-k! jobb felől.) B. Solymossy Ödön: Nemkülönben előmenetelünk csak látszólagos, és igen t. pénzügyminiszterünk hiába őrködik féltékenységgel az államháztartás egyensúlya fölött, ha mi őt egyre ujabb költségekbe szorítjuk. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Várady Károly: A közös miniszterek szorítják ! B. Solymossy Ödön: Mielőtt beszédemet befejezném, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) újból is csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy meg kell ragadnunk és örömmel kell fogadnunk minden olyen eszmét, intézkedést, rendelkezést és lépést, a mely mintegy alapkövet képez olyan munkának, olyan műveletnek kiépítéséhez, a mely az országnak, a nemzetnek erősödését és felvirágoztatását előmozdítani van hivatva. Csak az olyan állam és az olyan nemzet, a melyben a reális alaperők megvannak, lehet olyan, mint egy szilárd alapokon nyugvó, erősen épített hatalmas vár, a mely daczolni tud nagy orkánok romboló erejével és még nagyobb megrázkódtatásoktól sem dől romba. (Ugy van! jobbfelöl,) Csak az ilyen állam mutathat fel a közművelődés és a művészet terén is eredményeket. Csak az az állam bírhat sulylyal és poziczióval, a melyben megvan a belső konszolidáczió szilárdsága, (Ugy van! jobb felöl.) mert hogy ba az alapok gyengék, egészségtelenek és erőltetett, mesterséges úton-módon akarjuk csak fejleszteni állami életünket, ez nem egészséges dolog és az a legkisebb rázkódtatásra összedűl. Erős, államerős nemzet csak ott lehet, a hol a nemzet boldog és megelégedett. Ez pedig csak ott lehet, a hol rendezettek a bérviszonyok és olyan jó miniszterek ülnek a bársonyszékekben, mint a jelenlegi kormány tagjai, (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) a hol szilárd a vallás-erkölcsi és anyagi alap és a társadalom a törvényhozással összefog nagy munkák megalkotására és ugy az általános, mint a közgazdasági politikai irány összetart, mert alkotmányos országban élünk, alkotmányos, jóságos uralkodónk alatt egyforma törvények védenek mindenkit rp,ngosztálykülönbség nélkül, de egyformán sújtanak is. Ennélfogva érdekünk is egy, azért tehát közös, nagy alkotások és munkák keresztülvitelénél tartsunk össze, dolgozzunk közösen, mert magukban véve azok a különféle nagyszabású ékesszólások és igazán tanulságos eszmecserék, a melyek itt történnek, nem elégségesek, valamint nem elégséges az sem, hogy ha mi az államkormányt és annak ténykedését folyton és folyton rostáljuk és minket, a többséget, némelykor nem a