Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. 35 a nemzet ki van szipolyozva. A pénzügyminiszter diadalmas, ragyogó arczczal felelt, a mikor az ellenzék azt kérdezte, hogy mennyi a kormány pénztári készlete és büszke önérzettel vágta oda, hogy 570 millió korona. Komjáthy Béla : Kérem, azt én mondtam, nem a miniszter! Pichler Győző: A pénzügyi bizottság jelentéseiből, melyek a lapokban közzététettek, legalább ez az összeg tűnik ki. Hogy 570 vagy 510 millió volt-e az: azt nem tudom pontosan, de 500 milliót felülmúl az a pénztárkészlet, a mely a kormánynak jelenleg rendelkezésére áll egy oly országban, a mely a legnagyobb gazdasági válsággal küzd, s a melyben ezt az összeget azért gyűjtötték össze, hogy legyen a kormánynak elegendő ereje a katonai követeléseknek eleget tenni, mert elhitették a fejedelemmel, hogyha e nemzetnek szivéből és veséjéből ki nem szívják az állampénztárakba a pénzt, ha a hadügyi reformokra kerül a sor, nem lehet uj adókkal előállni, hanem a kiszipolyozott mennyiséget, mint készpénzbeli tartalékot odaadhatják a közös hadsereg számára. T. miniszter ur, miért szavazzuk meg mi ezt a törvényjavaslatot? Azt mondják, hogy ezt az óriási hadsereget a nagyhatalmi állás miatt tartjuk fenn. Hol van a mi nagyhatalmi állásunk? Ne méltóztassék hinni, hogy én most frázisokban beszélek, de méltóztassék megmondani, hogy a legutóbbi tiz év diplomácziai eseményeiből hol tűnt ki, hogy mi nagyhatalom vagyunk ? Soha egy nagyhatalommal ugy nem bántak el, mint velünk szemben. A Balkán-országokból ugy kituszkoltak bennünket, hogy nyoma sincs a mi szuverenitásunknak és nagyhatalmi állásunknak. Francziaország nem törődik velünk, Anglia azt sem tudja, hogy mint nagyhatalom létezünk és Németország, a nagy szövetséges most készül élesre fent karddal agyonvágni gazdasági életünket. Hol van a mi nagyhatalmi állásunk, melytől megijednének ma Európa népei? Méltóztassék egy más okot mondani, mint ezt a frázist, a miért erején tul kénytelen a nemzet vér- és pénzadóval fentartani ezt a lehetetlen molochot, melyet hadseregnek neveznek, a mely megemészt és elfogyaszt mindent, lehetetlenné teszi az ország fejlődésót, haladását. Azért tartják fenn a közös hadsereget, mert ez a hadsereg nem nemzeti, hanem dinasztikus hadsereg, a dinasztiának a testőrsége a közös hadsereg, a dinasztikus hatalomnak fentartása egyedüli hivatása a közös hadseregnek. Merjen ma valaki Magyarországon a hadsereg nemzeti hivatásáról beszélni, kineveti őt a miniszter ur, hogy miképen lehet a katonaságot a nemzeti érzelmekkel, a nemzeti faj fentartásával azonosítani, hisz a katonának más a hivatása. Nohát kérdem én az igen t. miniszter úrtól, a ki kitűnő katonának tudja II. Vilmos császárt, a ki nagyon nagy katonának ismeri őt és a ki a katonai szervezet tökéletességének mintaképéül ismeri el ma Németországot. Nézze csak a miniszter ur, a ki azt mondja, hogy én nem vagyok itt közjogot csinálni, én katonai kérdések miatt vagyok itt, összehasonlitom egy kollégájával, Bülow-val. Azt hiszem, nem sértő hasonlat, ha Németországnak Beichskanzlerével hasonlítom őt össze. Méltóztassék legutóbb, a múlt héten mondott beszédeit elolvasni, midőn arról van szó, hogy a lengyelek ellenállnak a germanizálásnak, midőn a legigazságtalanabb kérdésben szólalt fel, mert a lengyelek elnyomása, a nemzeti fajjelleg kiirtása ily módon csak Németországban történhetik meg, hisz minálunk hacsak a helységneveket merjük magyarosítani, a szász képviselők és társaik fellármázzák Magyarország barbarizmusával a világot. Méltóztassék — mondom — igen t. miniszter ur Bülow beszédeit elolvasni. Azokban benn van nemcsak az, hogy nem enged abban a kérdésben, hanem az is, hogy német ezredeket fog oda helyezni, mert a német hadsereg ereje, a német ezredeknek igaz germán érzelme lesz neki eszköze arra, hogy megiiémetesitse az összes lengyeleket. Mind urgermán ezredeket helyez oda a lengyelek közé. mert azt mondja, hogy a német hadseregnek nemcsak az a hivatása, hogy a német birodalmat külellenség ellen megvédje, hanem az is, hogy hirdesse a német kultúrát, a nemzeti egységet és a germán faj hatalmát. (Helyeslés a szélsobahldalon.) Igen t. miniszter ur, ez a német hadsereg hivatása, mert a német hadsereg nemzeti, annak minden csepp vére együvé forrott nemzetének múltjával, jelenével és jövőjével. Minálunk közös a hadsereg, idegen tehát az érzelme, idegen nyelvben és idegen mindenben, a mi magyar. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a hatalmas nemzetnek, a melynek ipara és kereskedelme kezdi elárasztani az egész világot és a melynek egy nagy utazója van és ez maga a császár, a ki utazik távoli tengerekre empóriumokat teremteni az ő nemzetének, szüksége van hadseregének egyesítő erejére, nemzeti létének létrehozására. Csak a magyar elég erős ahhoz, hogy nyelvében idegen, érzelmében ellenséges közös hadsereget tartson fenn. (Igaz! Ugy van! a szélsobahldalon.) Ha elfogadnám is, a mint hogy nem fogadom el a t. miniszter ur részéről és az önök padjairól oly gyakran hangoztatott érvet, hogy az önálló hadsereg terhét nem viselheti el ez a nemzet, egy hatalmas érvem van ellene és ez a hatalmas érv az, hogy igy sem viselheti el már tovább, mert ha amúgy lesz, nemzeti egységünk legalább meg lesz erősítve és ha a nemzeti létért, a nemzeti egységért kell áldozatot hozni, ha oda kell adni az utolsó fillérnek felét is, arra mindig megtalálta a magyar nemzetet a király és megtalálta a kormány is. (Élénk helyeslés a szélsobahldalon.) Nemzeti érzelmeinket a közös hadsereg megbénítja, meghamisítja, de elpusztítani nem tudja. Hiába jöttek ránk a mai közös hadsereg elődjei, hiába jöttek reánk a szabadság nagy korszakában és a szabadság nagy har6*