Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-52
52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. 411 A kormányzat modorában talán van változás, van uj rendszer, de a politikában nincs. E tekintetben mai napság is minden ugy van, a mint volt. A magyar miniszterek ma is épen ugy, vagy talán még jobban szaladgálnak Bécsbe, mint eddig. A magyar miniszterek Bécsbe! Micsoda megszokott sablon ez! És ime, ebben a sablonban jut kifejezésre a magyar államiságnak mai egész rendszere! Hát nem dagad az önök keble a magyar hazafiságtól, hogy a magyar miniszterek Bécsbe szaladgálhatnak ? Mit csinálnak, mit is csinálhatnak a magyar miniszterek Bécsben? Azt, a mit eddig! Széll Kálmánék épen ugy és azt, a mit elődeik. Akár a kiegyezés dolgában tárgyalnak az osztrák kollégákkal, akár katonai követelések felett tanácskoznak velük, ők ott Bécsben a magyar nemzetnek és államnak igazi, valódi érdekeit soha és semmiféleképen meg nem oltalmazhatják, mert ez ott Bécsben egyszerűen lehetetlen képtelenség. Képtelen lehetetlenség pedig azért, mert szándékaikat és törekvéseiket, legyenek azok bár még oly becsületesek, még olyan üdvösek is, ott Bécsben agyonnyomja a bécsi körök hatalmi befolyása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Mindaddig, t. miniszter urak, a mig önök Bécsbe szaladgálnak, mig a magyar államot fel nem mentik Bécs gyámságának kegyetlen nyomása alól, hiába beszélnek önök rendszerváltozásról, vagy arra irányzott törekvésekről, hiába hivalkodnak és dicsekednek holmi itt-ott elért aprócseprő eredményekkel, és hiába hízelegnek önöknek régibb és ujabb kormánypárti politikusok, én sajnálattal vagyok kénytelen konstatálni azt, hogy önök, magyar miniszterek, lépten-nyomon és minduntalan sokkal gyengébb kormányférfiaknak bizonyulnak, hogysem önök a magyar államiságnak igazi és hamisitatlan életet adhatnának. (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Gyengeségük nyilvánvaló a külügyi képviselet dolgában, az osztrákokkal való kiegyezés kérdéseiben, a közös katonai kiadásokban, a quótának felemelésében. A kiegyezésnek ügye ma sokkal zavartabban áll. mint bármikor ezelőtt és félő, hogy ez a kormány a kiegyezés kérdésében a nemzetet sokkal nagyobb veszedelmekbe fogja sodorni, mint a milyen veszedelmekkel eddig megküzdeni kénytelenek voltunk. De nemcsak felfelé, nemcsak kifelé, nemcsak az osztrákokkal szemben gyenge, hanem befelé is erőtlen ez a kormány, a magyar nemzeti érdekek megvédelmezésében. A nemzetiségi jogosulatlan törekvések Széll Kálmán uralkodása alatt már nagyra nőttek; a szászok, az oláhok, a tótok, a szerbek, a horvátok mind-mind folyton ellenünk törnek. De hát lehet-e, t. ház, ez másképen, lehet-e a magyarnak tekintélye a nemzetiségek előtt akkor, mikor azok mindig csak azt látják, hogy az államnak nyelve nem ur ebben a hazában és azt látják, hogy itt ebben a hazában még a magyarnak is mindig német vezényszóra kell szolgálni ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Én tehát azt a politikát, a melyet Széll Kálmán és kormánya követ, nem helyeslem, azfc az országra nézve Talóságos szerencsétlenségnek tartom, (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) következőleg én ezen politika folytatásához szükséges eszközöket meg nem adom és megadni nem fogom soha. (Élénlc helyeslés a szélsöbálóldalon.) Ezért ezt a költségvetést visszautasítom, (Élénk helyeslés a szélsöbálóldalon,) azt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (ElénJe helyeslés a szélsöbálóldalon.) hanem a pártomnak, a függetlenségi pártnak derék, kitűnő elnöke, Kossuth Ferencz által beterjesztett határozati javaslatot pártolom. (Hosszantartó élénlc helyeslés és éljenzés a szélsöbálóldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Szőts Pá! jegyző: Báró Solymossy Ödön! B. Solymossy Ödön: T. ház! A költségvetési vita alkalmából már annyi nagyszabású és magvas felszólalás hangzott el, hogy némi bátortalanság és a bizonytalanság érzése kellene, hogy elfogjon, midőn kikérem kegyes engedelmüket és becses figyelmüket, hogy lehető röviden érintve egyes pontokat, felszólaljak, Bátorságot ad azonban nekem az a biztos tudat és meggyőződés, hogy t. képviselőtársaim szivesen veszik bárki részéről is, ha felszólal e házban, hogy nézetét kifejtse és istenadta szerényebb tehetségéhez képest is részt vegyen a tanácskozásban. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Mi itt együtt ülünk egy teremben, egy fedél alatt, de különféle politikai pártokra vagyunk szakadva. De daczára annak, hogy különféle zászlók alá tömörülve, különféle utakon, irányokon haladva, politikai elvünk épségben tartása mellett iparkodunk is czclkoz jutni, azért a legvégső, a legfőbb czél csak egy lehet és ez az, hogy közös erővel, mint ezen törvényhozásnak tagjai, mint népünk képviselői olyan törvényes intézkedéseket alkossunk, a melyek drága hazánk, nemzetünk, a nép valláserkölcsi és anyagi megerősödését, szellemi, kulturális felvirágzását_ nemcsak czélozzák, hanem elő is mozditják. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ezen czél lebeg mindnyájunk előtt. De nem is lehet máskéj), mert hisz mindnyájan szeretett hazánknak egyformán hithű fiai vagyunk, tehát kell is, hogy ezen irányban át legyünk hatva az összetartuzandóságnak magasztos érzésétől, királyunk és embertársaink iránt táplált szeretet, tisztelet érzéseitől. De kell is, t. ház, hogy ez igy legyen, mert a korral folyton és folyton emelkedő követelmények annyi nagy szellemi munkát kivannak, hogy szükség is van az államkormány, a törvényhozás és az össztársadalom összetartására, közös akczió kifejezésére, tömörülésre. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Annyival is inkább szükség van erre, t. ház, mert hiszen ha soha, ugy jelenleg annyi különféle nagyszabású terve52*
