Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-52
410 52. országos ülés 1902 február 15-én, szombaton. teendőket a következőkben irja elő. (Hal 1 juh! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Először is első sorban elrendeli, hogy még ezen esztendőben Ausztriának alkotmányos képviseletével egyetértve és megegyezve készíttessék el egy oly általános autonóm vámtarifa, a mely a monarchia mindkét államának gazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi. Pedig én. t. ház, azt, hogy köztünk és Ausztria közt egy oly általános vámtarifa létrejöhessen, a mely a monarchia mindkét államának ipari és gazdasági érdekeit egyaránt megvédje, merőben lehetetlen képtelenségnek tartom, mert egy és ugyanazon vámtarifával a közös vámrendszer keretén belül, egy ipari és egy mezőgazdasági állam érdekeit egyaránt védelmezni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ugyanaz a törvény másodszor azt rendeli, hogy még ebben az évben köttessék meg a monarchia két államának alkotmányos képviselete között, az uj általános vámtarifa alapján, az uj vám- és kereskedelmi szövetség, hogy aztán ezek alapján, vagyis az uj általános vámtarifa és az uj vámszövetség alapján meg lehessen kezdeni a vámkülfölddel szemben való szerződések megújítása iránt a tárgyalásokat. Ebben a tekintetben ugy állunk, hogy még a Széli-formula szerint is (Halljuk! Halljuh! a szélsobaloldalon.) a jogi helyzet az, hogy a külföld államaival való szerződések megköttetésének szükségképeni előfeltétele az uj általános vámtarifa és az uj vám- és kereskedelmi szövetség. (Halljuh! Halljuh' a szélsäbaloldalonJ Ha ez a két feltétel, és pedig «kár mindkettő, akár közülök csak az egyik is hiányzik vagy ennek az évnek az évnek végéig nem létesül akkor az osztrák-magyar monarchia mint vámpolitikai egység a külfölddel szerződéseket nem köthet. Ámde ezen feltételek teljesülhetésének is vannak feltételei. Ugyanis arra nézve, hogy az általános vámtarifa és a vámszövetség köztünk és Ausztria között létrejöhessen, az 1867: XII. t. ez. két alapfeltételt állit fel. Az egyik feltétel a magyar alkotmányosságnak a fentartása; a másik pedig az osztrák teljes alkotmányosság; mert ugyanazon törvény 25. §-a szerint Magyarország Ausztriának csak alkotmányos képviseletével léphet bárminemű közös viszonyra nézve érintkezésbe. így állván a dolog, Magyarország Ausztriával vámszövetségbe máskép nem juthat, mint csak ugy, ha azt a vámszövetséget Ausztriának alkotmányos képviselete megszavazza. Ezt tartva szem előtt, ha lenne és ha akadna valaki olyan vakmerő, a ki megkisérlené létező törvényeinknek megkerülésével vagy kijátszásával Magyarországot Ausztriával más módon vámközösségbe hozni: annak az urnak, még ha az esetleg a magyar miniszterelnök lenne is, mi függetlenségiek mindig elébe fogunk állani és az illető már most el lehet készülve arra, hogy nálunk a legridegebb, legkegyetlenebb és legmerevebb visszautasításra fog találni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A dolognak természetes és törvényes rendje világos. A közös ügyek és azok kezelési módja alapfeltételei egyikének vagy másikának megszűnése szükségkép és feltétlenül maga után vonja maguknak a közös ügyeknek megszűnését, Magyarországnak Ausztriától függetlenné váló gazdasági és politikai önállóságát, a perszonáluniót és a külön vámterületet. (Helyeslés a szélsobaloldalon) Mindenki előtt ismeretes, hogy Ausztriában már évek óta hiányzanak azok az alkotmányos feltételek, melyek mellett Ausztria velünk vámés kereskedelmi szövetséget köthetne. Ausztriában már régóta nincsen sem teljes, sem semmiféle alkotmányosság. Valóságos abszolutizmus az, mely ott ma is uralkodik. Hiszen a legfontosabb törvények, a költségvetés, a kiegyezés, a vám- és kereskedelmi ügy, a hadsereg és quóta, odaát már évek óta császári rendeletekkel intéztetnek el. Ilyen körülmények közt nyilvánvalónak mutatkozik, hogy Ausztriának alkotmányos képviselete sem az általános vámtarifának, sem a vámszövetségnek törvénybe iktatására még ebben az évben sem lesz képes. Ebben az esetben pedig a mi törvényeink szerint, sőt még.a Széli-formula szerint is a gazdasági teljes különválásnak és a külön, önálló vámterület életbelépésének kell bekövetkeznie. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) És ime, t. ház, daczára ezen eshetőség minden valószínűség szerinti bekövetkezésének, a magyar kormány ekkoráig semminemű határozott lépést és semminemű intézkedést nem tett sem az önálló vámterület életbeléptetésének előkészítésére, sem az önálló vámterület alajrján leendő gazdasági berendezkedésre. Miért ' nem ? (Halljuk! Halljuk!) Mit jelent ez a feltűnő késedelmezés? Azt, hogy a kormány bármit beszél, még a lehetőségek sorából is ki akarja törülni az önálló vámterület felállítását. Azt jelenti, hogy a magyar kormány akkor sem fogja az önálló vámterületet felállítani, ha ez rá nézve úgyszólván becsületbeli kötelesség lenne, hanem majd fog Széll Kálmán miniszterelnök ur keresni és találni egy ujabb formulát és azzal a neki tetsző és alkalmasnak látszó formulával azután, pusztán lojalitásból, az udvari körök aggodalmainak eloszlatására, követeléseinek kielégítésére, állami önállóságunk és függetlenségünk minden feltételeit ismét és újból martalékául fogja dobni az osztrák érdekeknek és az összbirodalom egységének. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) íme, ismét ez az az udvari szolgálat! a Bécs előtt való meghódolás! Ez az a régi rendszer, a mely mindig uj marad s ez az az uj rendszer, a mely mindig a régi marad. Régi rendszer-e, vagy uj rendszer? Igen, ez az az örök kérdés. Uj rendszer, politikai rendszerváltozás nincs.
