Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

51. országos ülés 1902 február l'i-én, pénteken. 401 kül nem lehet megélni a kerületben. Ö osztja a szavazó-kártyákat a kisebb választásoknak azután ő bizalmi férfi és valóságos bűvész. 0 csinálja a választásokat, hajtja végre a szolgabíró akaratát és megválasztatja, ha kell, még a lovat is. (Derültség,) Ladoméron, nem tudom hány évvel ezelőtt, törvényhatósági bizottsági tagnak a zsidó értelmi szupremáczia megválasztotta azt a fenomenális lovat, a Kincsem kanczát. (Altalános derültség.) A nagyobb választásoknál járszalagon behozza a parasztot és leszavaztatja. És ha ez sem viszi düló're a választást, akkor jobbra-balra esküszik, hogy az illető jelölt meg akarta vesztegetni, pedig az illető jelölt ó't soha nem is látta. Nagyon fontos személy a piros nadrágba bujtatott Jancsi, ennek sok mellékfoglalkozása van, hanem a főfoglalkozása felvigyázni a kutyákra, először is a kétlábú kutyákra . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék talán valamivel közelebb jönni a tárgyhoz. (Felkiáltások a néppárton: Ez hozzá tartozik! Helyeslés jobbról. Ezek közviszonyok!) Artim Mihály:... hogy azok a kétlábú kutyák a hivatalban a zsidó parfüm-szagot el ne rontsák, de dideregjenek odakint. — Egy főszolgabíró annak tudatában, hogy ő annak a lejtőnek a magaslatán áll, hogy ő a kényúr, van annyi érzéke, és azért hogy lehetne kívánni tőle azt, hogy ő, mint ilyen nagy ur, mászkáljon faluról-falura és ellenőrizze az ínséges segélyeket és kölcsönöket? Hogyan lehetne kívánni ilyen nagy úrtól, hogy ő járjon faluról-falura és vizsgálja pl. a rengeteg pénzen megszerzett tűzi fecskendőket, a melyek ott rozsdásodnak a bódéban. Isten tudja mikor halt meg az a bíró, a ki oda bezárta, hol van az a kulcs, a melylyel bezárta. A nép nem is tudja, hol kell csavarintani a srófokat; — mert ha a szegény kutya paraszt még elsajátíthatná annak kezelési módját, még megeshetik, hogy a zsidónak kigyulladt házát elolthatja, s akkor baj lenne, vége minden választásnak. Jobb és több szekatúrával jár, ha a szolgabíró felügyel arra, van-e a ház fedélzetén láb tó, a melynek soha elrothadnia nem szabad; — van-e az eresz alatt hordó, a hordóban van-e viz, de annak a víznek télen nem szabad megfagynia, mert különben öt forint a bírság, nyáron pedig nem szabad kiszáradnia. Hogy lehet a főszolgabírótól megkívánni, hogy számoltassa meg a birót? Ha a község panaszkodik a biró ellen, azt mondja, követelésünk van a bírón ennyi meg ennyi; bizonyos, hogy a következő turnusra kinevezik azt a birót, mert nálunk nincsen biróválasztás, csak műkinevezés. Mert a mit a főszolgabiró tesz, annak jónak kell lennie. Mondom, ha a község panaszkodik, hogy más biró jobb lenne, akkor a jövő turnuson bizonyosan kinevezik a bepanaszolt birót. A körjegyző pedig azt mondja a népnek: Mit hetvenkedtek ti? Hiszen látjátok, itt a KÉPVH. KAPLÓ. 1901—1906. II. KÖTET. csendőrség, még oda viszitek a dolgot, hogy

r a biró arany érdemkeresztet kap. Hogyan lehet kívánni a főszolgabírótól, hogy faluról-falura mászkáljon és nézze, hogy a községi munka hogy áll? A prizmák el vannak-e terelve, nem állnak-e ott a hol két év előtt? Elég, hogy az átvételhez megy és akkor Jancsi a nagy jDÓznával matematicze kiszámítja a térfogatokat és geometrice kiszámítja, hogy minden egyes ^kődarab a két ujján keresztül fér. Áttérek most a mezó'rendőri törvényre. (Halljuk I Halljuk! a bal- és szélsnbaloldahn.) Hogy el ne szóljam magam, többnyire olvasni fogok, hogy valakinek kifogása ne legyen a nyelvem ellen és talán rövidebb is leszek. (Olvassa): A mezei rendőri törvény is agyonboldogitja a szegény népet. Főhibája e törvénynek, hogy a főszolgabírót állítja mint a legnagyobb szaktekintélyt, pedig a szolgabíró soha ekét nem látott, tehenet nem látott, mert nem volt sem apjának, sem neki. * Apaállatot nevelhet és tarthat csak kinek a főszolgabírónál különös érdemei vannak. Az ily firmák olcsó pénzen ily jellegű satnya borjukat összevásárolnak s a községek azután drága pénzen kénytelenek tőlük átvenni rendesen 120—130 frt értéken; azután ezt megint kiadják valami liberális érdemnek a tartásra. így ismerek községet, hogy ily borjut kénytelen volt átvenni 130 írtért, tartásáért a szomszéd faluban 60 forintot fizetni s egy év múlva eladták 50 írtért, így tehát egy év alatt is 140 frtnyi veszteséget szenvedett a szegény község, sőt ha az ily borjut betegen eladják, még akkor sem téritik meg a község pénzét. Ehhez járul, hogy a szolgabíró a vizsgálóbizottságba rokonait, komáit kinevezve, bejárják a községeket vagy székhelyén történik a vizsgálat. Amint az ilyen karaván a faluhoz közeledik, a nép már előre retteg, nem akar tudni az apaállat felől, se kiállítás felől. Tudok esetet, hol egy borjú megvizsgáltatása 37 frtba és néhány krajczárba került s midőn az illető ember sírásra fakadt, azt mondták neki, hisz maga azt kívánta. Továbbá a mezei károkat a körjegyzők becsülik, azért a 20 filléres kár, ha a szegény ember valami csempészszel, vagy liberális érdemmel szemben áll, az ily kár 50—60 írtra fölmegy. Most volt mellettem ily ügyben s irt, hogy iby esetben ily összegben exekválják. Nem tudom miért drágították meg a marhaleveleket, hisz a nép csak akkor adja el marháját, mikor legnagyobb pénzszükségben van, továbbá minthogy nálunk a fogyasztás kis mérvű, azért ilyen szegény ember néha egy-egy tavaszon, őszön átjár vásárról-vásárra a marhával s eladni nem tudja; a költsége pedig nő, mi által a zsidóknak lesz kiszolgáltatva. Ehhez járul, hogy a szegény ember a marhalevélhez nem tud jutni akkor, mikor szűkei