Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

400 51. országos ülés 1902 február lí-én, pénteken. mig vagy az illető, vagy pedig a tanuk elhalnak, azután újból beperli. Ez az egyik eset. Egy másik eset a következő. Mióta a marhalevelek megdrágultak, a szegény ember nem azért hajtja be á vásárra a tehenét, mert sok marhája van, hanem azért, mert nem tudja kifizetni az adóját, mert nagy szorongattatásban van. Elmegy tehát a zsidóhoz és azt mondja: Kölcsönözzön nekem 15 krajczárt marhalevélre. A zsidó erre azt mondja: Miért nem? Kölcsönözhetek 100 frtot is, mert tudom, hogy becsületes ember vagy, de csak váltóra ird alá magad, mert tudom, hogy Írástudó vagy; nem is kell tanú a 15 krajczárhoz. A szegény ember is ugy gondolkozik, hogy a 15 krajczárnyi kölcsönhöz nem kell tanú, aláírja hát a váltót, a zsidó azián 15 krból csinál 150 frtot, átadja a váltót egy másiknak, a másik egy harmadiknak, a harmadik azután perli és a szegény embernek 150 frtot kell fizetnie. Más mód nincs ilyenkor, mint hogy kölcsönveszi azt a pénzt, azután kimegy Amerikába. Egy harmadik eset, hogy összeáll két-három zsidó és a telkes halála után egy kötvény alapján 6—800 frtot követelnek az örököseitől. Mikor a szegény ember halálán van, számadást csinál, összejön a rokonsága, oda jön a pap is, megbeszélik, hogy mivel adós. Hívják a zsidót is, jöjjön el számadást csinálni. Erre azt mondja, hogy ő még ráér, ha az illető halála utján van, nem akar neki alkalmatlankodni. A telkes halála után azután előáll azzal, hogy neki az illető 6—800 írttal tartozik. Van neki erre egy csomó tanuja, formailag kifogástalan kötvénye, eladják a telket és földönfutókká lesznek a gyermekek. Ez napirenden volt már egy időben. Ezek közül sikerült azután nekem egyet hűvösre tétetnem. (Egy hang: Halljuk! Ki volt az a hűvösre tett?) Elfogták, de megszökött. Eleresztették. Tudok olyan esetet is, hogy egy özvegy asszony elküldte a maga fiát Amerikába. Jól ment ott a dolga, a fiu pénzt is küldözgetett haza. Egyszer csak beállít a zsidó az özvegyasszonyhoz és azt mondja : Maga nem is gondol rám ? Hiszen adósom nekem ennyivel és ennyivel! Az asszony bona fide azt mondja: én kölcsön vettem a pénzt a fiamnak, de nem magától s ezt be fogom bizonyítani. A szegény asszony erre bej^erli a zsidót, csakhogy ez egj' csomó zsidós kötvénynyel jön, és elitélik azt az asszonyt börtönre, sőt telkecskéjét is eladják. Vagy előfordul az az eset is, hogy azt mondja a zsidó a szegény embernek: »Tudod mit: én adok neked pénzt kölcsön, de ne szólj senkinek, mert már úgyis meg vagyok róva mindenféle kamatadóval és nem szeretnék már annyit fizetni.« Ezzel a kötvény helyett adásvételi szerződést állit ki a szegény ember telkéről, azonkívül a kamatra nézve is állit ki kötvényt, mert nem mondja, hogy 8—9 százalékra adja a pénzt, hanem azt mondja, hogy pl. »két évre 46—60—80 forintot fog fizetni mint tőkét.« Erre a zsidó elveszi az első évben a perczent fejében a szegény embernek első tehenét, a második évben a második tehenét viszi el; a harmadik évben azután már nincs tehén, tehát pénzt kell kölcsön vennie annak a szegény embernek ; vesz is valahonnan pénzt kölcsön, de a negyedik évben már kölcsönt sem ad a szegény embernek senki; akkor beperli a zsidó a kamat iránt, és elveszi a szegény ember ingóságait, majd a tulajdonjog iránt perli és elveszi a telkét. Jelenleg 15 ilyen eset van kerületemben. (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) E bajon csak ugy lehetne segíteni, ha valami hitelesítő fórumot állítanának fel, a melynek hitelesítése utján lenne az ilyen zsidó kötvény jogérvényessé téve. (Elénk helyeslés a bal- és szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Közjegyzői kényszer!) Eel szokták hozni a vármegye által nyújtott segélyt, de ez a mi népünknek többet árt mint használ, mert nincs felügyelet. Ismerek olyan községet, a melylyel már másodszor akarják fizettetni az inségi kölcsönt. (Mozgás a bal- és szélsöbaloläalon.) Rakovszky István : Torontáli viszonyok ! Arfim Mihály: Megtörtént pl., hogy a midőn a községi ínséges kukoricza megérkezett a bártfai vasúti állomásra, akkor a körjegyző megfogadott egy telkes gazdát fuvarosnak és azt mondta neki, hogy a kukoriczáért két vagy háromszáz forintot kell fizetni; ezzel bement a szegény emberrel a takarékpénztárba és ezt az összeget az ő telkére vette kölcsön. A szegény ember csak félesztendő múlva sirva panaszolta nekem, hogy mi történt vele és kénytelen volt nagy kamatra pénzt venni a zsidóktól, hogy a takarékpénztári kölcsönét visszafizethesse ós hogy magának is maradjon útravaló és kivándorolt Amerikába, de a körjegyzőnek azért a hajaszála sem görbült meg. (Mozgás a bal- és szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Bizonyosan jó kortes!) Már most azt kérdem, hogy ki lenne hivatva ezt ellenőrizni ? (Egy hang a szélsöbaloldalon: A miniszter !) A miniszter ur a községbe el nem jöhet. (Felkiáltások balfelöl: Dehogy nem, hogyne jöhetne !) A pap nem őrizheti ellen, mert ez sértés-számba menne a körjegyzővel szemben. A főszolgabírónak pedig rojypant sok dolga van, azt sem tudja, hogy hol a feje, minden délután el kell menni vadászni, reggel két-három szivart elszívni, a nevét húszszor is aláírja, csak meg kell neki mutatni, hogy hova. Mondhatni, halálos csendben dolgoznak itt. A liberális diszcziplinát, azt csak meg kell figyelni. Ha egy szolgabírónak szüksége van egy ollóra, akkor így int, (Mutatja.) ha egy czeruzára, hogy a kényszerfüst czirkulusait még levegő mozgással se zavarják meg, akkor meg így int. (Mutatja.) A halálcsendet nem szabad senkinek megtörni, csak a piros nadrágos Jancsinak és a zsidó vendégnek, a kit hangos üdvözléssel kell fogadni, díványra ültetni, trabukóval megkínálni, az nem tesz semmit, hogy büdös, hanem kóser! E nél-