Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

51. országos ülés 1902 melegebb ruha hiányában, és még adósságba verje magát? (Egy hang balfelöl: Hogy hívjak a főszolgabírót?) A nevét maga is csekélyre becsülte, hát megváltoztatta. (Nagy derültség) Mondok még egyet. Egy szegény község panaszkodik a szolgabíróhoz és az alispánhoz és azt mondja: uram, nekünk van követelésünk a biró és a községi jegyző ellen majdnem 2000 koronáig. Mikor zöld ágra nem tudtak vergődni, voltak nálam és azt én mondtam, fogadjatok jó emberek Torna-Abaujból ügyvédet, Sárosból nem. (Derültség.) Este össze is jöttek az iskolába tanácskozni, hogy milyen arányban fognak ők járulni az ügyvédi költségekhez. És mi történt? Az egész zborói csendőrség agyba-főbe verte azokat a szegény embereket, kergették őket vissza az egész faluban egész éjen át, azon czim alatt, hogy ők szoczialisztikus gyűléseket tartanak. (Zaj.) Ez a nép ennélfogva otthon sem érzi magát biztonságban. (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el.) S az nem is csuda, kiforgatták mindenéből, kiszivattyúzták a vérét, minden erejét. Eret vágott rajta a földesuraság; a kommasszácziő mellett elszedte tőle a legelőt, az erdőt, a földet, magát a népet kitaszította a szirtekre és a terméketlen kopárságra. Ezenkívül a maradékföldeket, az irtásokat megfizettették vele. Én nem vitatom, hogy az nem jogos, hanem magát a tényt említem, a mint a latin mondja: factum infectum fieri nequit. Én ezt nem azért hozom fel, mintha osztályelleni gyűlöletet akarnék előtérbe hozni, (Helyeslés.) én ezt csak mint factumot hozom fel. De az ilyen földesúr, tisztelet a kivételeknek, földjét nem tartotta meg, hanem eladta a zsidónak. Már most is odalyukadt ki a dolog, hogy ugy a földesúrnak, mint a népnek nincs semmije. (Derültség.) Az a szegény nép arra van utalva, hogy legelőt béreljen, tűzifát vegyen, s robotoljon annak az uj földesúrnak, a zsidó földesúrnak. Ehhez járul, hogy a szegény nép a törvény előtt sem talál védelmet, igy tehát az uzsorás zsidó is hatalmaskodik rajta. Az egyik oldalról az uzsorás zsidó, a másik oldalról a földbirtokos zsidó, hátulról pedig a liberális rendszer tolja őt kifelé Amerikába. (Derültség.) Sőt azt a földecskét is, a mit ő a földesúrtól megvett, azt is odaadják a zsidónak. Nagy mondás, de példával illusztrálom. (Halljuk! Halljuk!) Az én községemben egy szegény ember az erdődi uradalomtól vásárolt földet, valami 27 évvel ezelőtt. A főszolgabíró irta az adásvételi szerződést, Fest Lajos volt a közvetítő, mint az uradalom fiskálisa. Az a zsidó Isten tudja hol volt, G-alicziában, vagy Oroszországban, azt én nem tudom, de elég az hozzá, hogy bejött a községbe. Az a szegény ember nem volt adós a zsidónak, de a zsidó tulajdonjogi pert indított a szegény ember ellen bizonyos alapon és oda ítélték a zsidónak a földet. Hiába hivatkozott, február 14-én, pénteken. 397 hogy 27 évig birtokolja a földet, hiába hivatkozott az adás-vételi szerződésre, még 200 frt költségbe került neki a per. A zsidó eladta a földet 600 írtért s igy kész az útja Amerikába, elmehet! Ehhez járul az, hogy a szegény népnek nincs oly keresete, a melyből maga megélne, megfizetné adóját, úgyszólván munkája sincs. Ehhez járul, hogy nehéz és elviselhetetlen terhek zúdulnak a szegény nép nyakába. Először is, ha nem is a legterhesebb, az adó. Az adó magában véve, a mint a paraszt mondja, nem nagy, de sok az a 30—40-szeres zuschlagja, és nincs elosztva ugy, a mint az igazság megkívánná ; t. i. két ugyanazon körülmények közt élő paraszt közül az egyik többet fizet, mint a másik. Egy szegény özvegy asszony, kinek roskadozó kunyhója van, ezen kunyhóért nagyobb adót fizet, mint a mennyi a kunyhónak az értéke. Egy olyan szatócs zsidó ember, ki árul borsot, gyufát, petróleumot decziliterenkint, nagyobb adót fizet, mint a mennyit megér az ő egész portékája. Ismertem egy tojáskereskedőt. Az ilyen tojáskereskedés nem járhat nagy hasznokkal, mert nagy konkurrencziát csinál Bártfa-fürdő és városa. De ez a szegény zsidó 300 forinttal lett megadóztatva, és igy kénytelen volt kimenni. Viszont ismerek olyan firmát, a ki tönkretette nemcsak az én híveimet, de az egész környéket, és ez alig fizet valamit. (Mozgás a néppárton.) Azért én a magas kormánynak figyelmébe ajánlanám, hogy az adófizető bizottságban ne nézzék azt, hogy milyen liberális érdemei vannak valakinek, hanem azt, hogy olyan független ember legyen ott, a ki a zsidó zsebében nem ül. (Tetszés a néppárton.) Az adó beszedése körüli visszaélésekre is rá akarok néhány szóval mutatni. Nem akarok itten személyeskedni, mert azok az emberek, a kikről szólok, talán más hivatalban vannak, vagy már elhaltak; pusztán csak tényekről akarok érdemileg szólni. Ismertem olyan körjegyzőt, a ki, a mint elment adót szedni, mihelyt leszállt a kocsiról, először is megcsókolta a konyakos üveget. (Derültség.) Megpödörte a bajuszát, megnézte magát a tükörben és azután nekiment a falunak. Az emberek találkoznak vele, mondják, hogy mi adót akarunk fizetni, hát nem tetszik adót szedni ? 0 elküldte őket: Csak menjetek. Aztán házról-házra járt és megkérdezte, ennek milyen tehene van ? Fekete szőrű, fehér szőrű, ilyen, olyan. Az emberek azt kérdezték, hogy hát a marhát irja össze? Nem, mert ő már foglalt is, mielőtt kivetette volna az adót: pedig az egész év alatt nem volt adót szedni, csak az utolsó negyedben. (Mozgás a néppárton. Fölkiáltás : Hallatlan dolgok!) Azután szedett már ez a körjegyző adót, de mert talán egy hétig nem aludt, fáradt lévén, néhány embertől beszedte, aztán azt mondta, hogy majd beszedi máskor. Haza ment, lefeküdt, mikor fölébredt, irt a