Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

398 51. országos ülés 1902 február 14-én, pénteken. végrehajtónak. Harmadnap az is benn volt a faluban. így csinált egyik a másiknak jövedelmet. Méltóztassék megengedni, hogy még egy példát hozzak fel. Ismertem olyan körjegyzőt, a ki az adózó községet három részre osztotta. Az egyik résznek az adóját bevezette a naplóba, a másik kettőnek valami kártyára. Aztán, mikor már beszedte az adót, azt mondta az embereknek, hogy ő itt nem tud számolui; hozzátok el a pénzt hozzám. A szegény emberek elhozták a pénzt, ő pedig, a mi a naplóban volt, azt beszállította az adóhivatalba, a mi a kártyára volt irva, az maradt restancziában. így ment ez több évig. Két évig volt az ember mindig restancziában és csak a harmadik évben fizette az adót. Ezt tudta az adóhivatal. A Bártfa-fürdői czigány reggeltől estig mindig húzott. Az emberek majd megbolondultak a sok ivástól, zenétől, táncztól. De mikor a körjegyző látta, hogy nem lehet továbbvinni ezt az ügyet, akkor gondoskodott más hivatalról és miután behozatta az összes községbelieknek adókönyvét, azért, hogy — a mint ő mondta —• felül kell vizsgáltatni a hatósággal, elvitte magával és megsemmisítette. (Mozgás a néppárton.) Bejött a végrehajtó. A végrehajtó azt mondja: kérem, fizetni. Egy ittas paraszt ember azt mondja, én már fizettem, én megesküszöm nemcsak a daróczra, de a Krisztusra is, hogy nem tartozom, mert fizettem. Azt mondja neki: menjen csak a maga szamár Krisztusával, (Zaj,) Trubinyi János : Szép! (Zaj.) Artim Mihály: Azután hozzáment, hogy mit gorombáskodik maga! Megtaszítja, felfordul, s van sírás-rívás, hogy megölte a parasztembert. Hát mit csináljunk ? Mennek a lelkészhez, tessék jönni gyóntatni, mert hát megölte a férjemet. Talán csak nem ? Talán csak ivott, le kell önteni hideg vizzel s azután magához jön. Nem, a végrehajtót le kell ütni, megölte az embert. Mondom, legyen eszetek én lábra állítom őt. Ha én közbe nem lépek, ilyen konfúziók történhettek volna. És ennek mi az oka? A liberális rendszer, mert nem volt elővigyázat, hogy hogyan kezeltetik az adó. (Ugy van! a néppárton.) Továbbá ha a liberalizmus a rituális esküt el nem törölte volna, ez az összekoczczanás sem történt volna meg, de mivel a rituális esküt eltörölték, innen van a sok hamis eskü: sokkal több hamis tanú van, mint az igazi. Az én kerületemben igen nagy számmal vannak zsidók, a kik valósággal sportszerüleg űzik a hamis tanuzást. (Mozgás.) A mi az adónál még nyomasztóbb, az a községi munka lerovása. Itt a zaklatás tág tere s valódi egyiptomi rabság. A községi munka mennyiségének kivetése tisztán a főszolgabíró szeszélyétől függ. A főszolgabíró egy parasztemberre rendesen 12 köbméter kavics behordását veti ki, hogy azonban a körjegyzőnek is legyen egy kis érdeme e mellett, ez leszállítja azt rendesen kilenczre és kivételképen, ha érdemet szerez a község a körjegyző előtt, leszállítja még nyolczra is. Ezt a mennyiséget minden parasztgazda, minden egyes igavonó marhája után tartozik kifuvarozni, azután a vármegyei szabályrendelet ellenére összetörni, és ugyancsak a vármegyei szabályrendelet ellenére szét is szórni. A kinek pedig nincs igavonó marhája, az a hátán hordja össze azt a követ. (Zaj.) Trubinyi János: Hallatlan dolgok! Jó lesz ezt a túloldalon is meghallgatni. Ariim Mihály: Ennek a községi munkának ilyennemű foganatosítása oka azután a felsővidéki éhínségnek, mert az a szegény nép egész éven át foglalatoskodva azokkal a kövekkel, nem tud magának annyi időt szakítani, hogy a későn beálló és azért rövid tavaszon át a maga földecskéjét jól megművelje, a nyáron át a vizet lebocsássa. Ahhoz neki nincs ideje, sőt ha még az Isten valami csodát tesz is és jó a termés, akkor őszszel nem képes azt betakarítani, mert mindig a közmunkával van elfoglalva, A föld ott olyan háládatlan, hogyha én bevetek 40 köböl zabot, abból terem nekem 45 köböl, roszszabb esetben 35 köböl, de csak ugy, ha megnövelem a földet. De ha a szegény ember a földet meg nem miveli, akkor a bevetett árpa elváltozik vadzabra — az ember, a ki nem tudja, nem is hinné, hogy így is lehetséges, — magja kihull, a szalmája összetörik, és mire oda jön majd a gazda kaszával, kizöldül. A zab is egészen elváltozik fűvé, és csak a dudva marad ott, ugy, hogy a szegény gazdaembernek pénzt kell kölcsönöznie először is élelemre, adóra, azután a különféle büntetéspénzek lefizetésére. Ez néhányesztendő alatt nagy összegre nő fel és az hajtja Amerikába. De erre azt mondhatná valaki, hogy ez jó, mert ha dolgozik is a nép, hát legalább jó útja lesz. Csakhogy ez ismét a főszolgabíró szeszélyétől függ. Mert a főszolgabíró vagy ott csináltatja az utat, a hol senki sem jár, vagy pedig csak ott, a hol ő jár; a hol a nép jár, t. i. a piaezhoz, a telekkönyvhöz, az adóhivatalhoz, olyan az ut, hogy az ember a nyakát is kitöri. Én paraszttelek-tulajdonos vagyok. Egy ilyen esetben fenn akartuk tartani azt az utat, a mely csak három-négy évvel ezelőtt volt kiépítve, és pedig TJsz Antal főszolgabíró alatt. De minthogy a főszolgabíróval zöldágra vergődni nem tudtunk, a közigazgatási bizottsághoz fordultunk, de a közigazgatási bizottság egy közönséges formulával a föllebbezést visszaadta és azt mondta, hogy mit akarnak, hiszen ez már törvényerőre emelkedett, hiszen maguk akarták azt az utat. Hogy akartunk volna mi minden másodévben más és más irányban utat építeni ? Hiába mondtuk mi, hogy ez okmányhamisitás és hogy ez dolus, nem volt ellene jogorvoslat. Megapelláltuk ez ügyet a magas minisztériumhoz, de azóta két év is eltelt, választ azonban még nem kajitunk. Nem használt itt tehát sem a szenteltvíz, sem a választói liberális víz. (Igaz! Ugy