Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

51. országos ülés 1902 február 14-én, pénteken. 393 a minden igaz, szép és jó iránti magasan lobogó lelkesedést, látva, hogy annak minden tagja egytől-egyig egy hős lélek, a mely a mai materialisztikus korban ritka mint a fehér holló, akkor lehetetlenség nekem, hogy ne buzduljak, ne lelkesüljek, ne örüljek annak, hogy e kis, de lelkes táborhoz van szerencsém tartozhatni. (Éljenzés a néppárton.) Igen t. ház! Engem nagyon meglepett, hogy a mint beléptem e házba, többek ajkairól elhangzott annyi sok inszinuáczió, annyi sok képtelen vád, annyi sok szeretetlenség, és még több gunymosoly elszállott a bajusz alól a túloldalról ide, (Derültség a néppárton.) sőt, a mit én képzelni nem is mertem, nem is tételeztem fel, találkozott egy olyan ember is, a ki a néppártot gyermekes inszinuácziókkal csipkedve, annak tagjait kicsinyelte, hogy azok csak a szegény és műveletlen nép küldöttei. Hogy a mi népünk szegény és műveletlen, azt nem kell bizonyítani. De ki annak az oka? Mi néppártiak? Nem hiszem! Okai annak azok, a kik a néppel egyáltalában nem gondoltak, s mit sem törődtek, mert, ugy hiszem, hogy az egész kontinensen nincsen nép, a mely annyira el volna hanyagolva, mint a mienk. (Ugy van! a néppárton.) És másodszor, az a nép bár szegény és műveletlen is, adót csak ugy fizet, mint a művelt nép. Az én választókerületem 3 millió koronával adózik és azt keze kemény munkájával mindenkor megkeresi és soha egy fillérrel adóhátralékban nem marad. De még ennél többet is fizet. És miért ? (Halljuk ! Halljuk! a néppárton.) Azért, mert a hivatalos önkény az ő együgyűséget kiaknázza. (Ugy van! a néppárton.) Ha mi magunknak itt a házban megengedjük azt, hogy a szegény népet kicsinyeljük és gúnyoljuk: kérdem, fogja-e magát jobban erezhetni, otthonosabbnak találni ez a szegény nép, ha ez tudomására jut? Nem fogja-e bebizonyítva látni azt, hogy itt a gazdagok marhája nagyobb figyelemben részesül, mint az a szegény nép, mert a gazdagok marhája részére leszállították a só árát és nem kiméinek pénzt sem festékre, sem másra, hogy azt a nép meg se ízlelhesse. Pedig az Isten egész hegyeket, kegylánczokat teremtett sóból; annyi a sókincsünk, hogy nemcsak külföldi exjtortra, de házakat is lehetne belőle építeni, az a szegény nép azonban nem tud sóhoz jutni. Ha mi így beszélünk a szegény népről itt a házban és a választáskor csak szuronyerdőkre van szükségünk, kérdem, hol van hát az az egykor dicsőitett nép-felség ? Első előttem hazám, de minthogy többen vagyunk szegények, mint gazdagok, tehát a haza egyik fő-fő tényezője, a szegény nép. (Tetszés a néppárton.) Mert ha nincs az a szegény nép, nincs szükség törvényhozóra, nincs szükség papra, miniszterre, egy szóval mindaz, a mi van, a szegény népért van és igy mi is a népért vagyunk és nem a nép mi érettünk. Azért a nép szava Isten szava. Minket néppártiakat a szegény nép bizalma KÉPVH, NAPLÓ. 1901 —1906. II. KÖTET. küldött ide és csekélységemről szólva egész Önérzettel mondhatom, hogy engem a szegény nép minden jelvény, minden zászló, minden pénz nélkül választott meg,. (Éljenzés a néppárton.) minden lehető presszió ellenében. És hogy kiadatásomat is kérték — a miről nekem csak most van tudomásom — ez annak a pressziónak utolsó rúgása és a zsidó szemtelenségnek netovábbja. (Elénk tetszés és éljenzés a néppárton.) Mert én azzal a zsidóval soha sem beszéltem, őt soha sem láttam, Éu nem arrogáltam magamnak a képviselői állást; én kényelmesebben élhettem volna magamnak az én családom körében — mert én családos ember vagyok — de a mint kiejtettem azt a szót, hogy elfogadom a jelöltséget, a nép hozzám jött és azt mondta: »Uram. nem kell önnek költenie semmit sem, pénzt, vagy más egyebet sem kell adnia, senkinek sem szabad ilyet elfogadni, mert halál fia, a ki elfogadja*; és legyen a presszió olyan, a milyen csak lehet, azt mondták valamennyien: »Ha itt elvágják a fejemet és ez az ujj még még mozogni fog, az annyit tesz, hogy éljen Artim!« (Éljenzés a néppárton.) Én, mondom, a személyes bizalom alapján választattam meg minden programm - nélkül. (Éljenzés a néppárton. Derültség a jobboldalon.) A liberális morál jellemzésére felhozandónak tartom azt, hogy mikor a liberális kortesek azt látták, hogy velem nem boldogulnak, az utolsó perczben felpiszkálták a népet, hogy néppárti programmot kívánjon tőlem. Ok azt gondolták, hogy Isten tudja milyen nagy erőszakot kell magamon vennem, hogy néppárti legyek. Pedig, mint pap, nem mehetnék a liberális párthoz, ott papra semmi szükség nincsen, mert meghasonlottak az Istennel s igy papra sincs szükségök. (Elénk derültség.) Jellemző a liberális morálra, hogy azok a maguk pártja ellen izgattak és felpiszkálták a tudatlan népet, hogy tőlem néppárti programmot kérjen. De jellemző én rám nézve is, hogy én mint pap soha a népet politikai ügyekkel nem bántottam, nem izgattam, mert ha én izgattam volna, mégis tudomására jutott volna valakinek, hogy milyen politikai nézetem és hitem van. De nem tudták meg az utolsó perczig. Miért? Mert én mint pap híveimnek éltem, éltem családomnak és a politikába nem avatkoztam. (Elénk helyeslés a néppárton.) Az általam igen t. Fest Lajos úrral az utolsó perczig karonfogva sétáltunk. (Félkiáltások: Halljuk! Ez érdekes!) Kubik Béla: Az volt az ellenfele? (Zaj. Elnök csenget.) Artim Mihály: Én mondtam neki, hogy a milyen gazdag és befolyásos ember, hát ígérjen valamit annak a népnek, hogy ne yálaszszon meg engem, mert feltem idejönni. (Elénk derültség.) De a népnek utolsó rácziója az volt, hogy eljött hozzám és azt mondta: »Uram, fogadja el, legyen oly kegyes, legalább szót szól 50