Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

394 51. országos ülés 1902 február lk-én, pénteken. érdekünkben. (Éljenzés a néppárton.) Hogy valamit csináljon a mi érdekünkben, azt r nem kérjük, csak szót szóljon, ez már elég.« (Éljenzés a néppárton.) Mondtam az én általam igen t. ellenfelemnek, Fest Lajos _urnak, legyen szíves nekik valamit igérni, (Elénk derültség.) de a minisztériummal szemben érdekükben felszólalni nem mert, (Ralijuk! Halljuk!) a hivatalos önkénynyel szemben szintén nem tett semmit, igy tehát semmiből semmi sem lett, (Derültség és éljenzés a néppárton.) Az a nép zokon vette, hogy igen t. elődöm itt valami 20 esztendeig volt képviselőjök és csak egyszer szólt és akkor is a gör.-katholikusok ellen s a zsidóság mellett nyilatkozott. (Derültség.) Pedig az a makoviczai nép kíméletet érdeméi minden tekintetben, mert az a legválságosabb perczekben tündöklő hazafiságának mindenkor kétségbevonhatatlan jeleit adta. (Élénk helyeslés és éljenzés a, szélsobaloldalon. Egy hang: Rákóczy emberei!) B néj3 hazájához való páratlan hűsége jellemzésére csak egy példát hozok fel. (Sálijuk! Halljuk!) Midőn 1848-ban egy úriember, ki a magyar honvédség ellenében német nemzetőrséget akart állítani és bejárta az egész Sáros vármegyét, de annak parasztságából és papságából egy szál ember nem tudott fogni, mert az mind tódult Kossuth zászlója alá. (Elénk helyeslés cís éljenzés a szélsobaloldalon.) Ehhez járult, hogy az a makoviczai ruthén és tót nép nem jött-ment, de honalapító nép, mert még a népvándorlás idejében testvérkezet fogott a magyarra], megalapította e hont és ngy jó, mint balsorsában egyaránt osztozott vele. (Úgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A magyart mindenkor édes testvérének tekintette; nyelvileg, érzésileg mindenkor azonosította magát vele; nem keresett az különb irodalmat soha, különb zenét, különb tánczot, különb bort, a magyarnál. (Tetszés balfelöl.) És a mit nyelvileg nem értünk utói, nem értem utói én sem, mert a magyar nyelvet nem tudja az a nép, a mint én sem tudom, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Dehogy nem!) mert huszonhét évi lelkészkedésem alatt, nemzetiségi vidékeken lelkészkedve, most először van szerencsém magyar szóhoz jutni (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Egész jól beszél!) — azt mindenkor érzéssel igyekezett pótolni. (Elénk éljenzés a bal- és szélsobaloldalon.) Innen van, hogy Bocskay, Bethlen, Wesselényi, Rákóczy, Kossuth szabadságharczainak a története nem egyéb, mint ezen szegény és mindenkitől elfelejtett makoviczai népnek a története, (ügy van! a bal- és szélsobaloldalon.) Annak a népnek hűségéről tanúskodnak a birtokában lévő Rákóczy-íéle nemesi oklevelek; az a nép méltán^ nevezi magát ma is Rákóczy katonáinak, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsobaloldalon.) Madarász József: Ugy éljenek! Artitm Mihály: Atyáik véréből fakadt a magyar szabadság virága; ők építették azokat a századok viharaival daczoló és a magyar szabadság dicsőségét egekig magasztaló várakat. (Élénk helyeslés és tetszés balfelM.) Ezért, t. ház, tagadom azt, hogy Sáros vármegyében volna osztály, melynek hazafisága Rákóczy katonáinak és papságának hazafiságán felülállana. Tagadom azt, hogy valaki illetékesnek tarthatná magát itt minket leczkéztetni, az ország szine előtt gyanúsítani, vagy a hazafiság dolgában fölöttünk czenzorul feltolakodni. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Biró Lajos: Otthon is igy kell beszélni! (Felkiáltások bal felöl: Igy beszél ott is!) Artim Mihály: Mi tudtuk kötelességünketa múltban, tudjuk a jelenben és tudni fogjuk a jövőben is. (Ugy van! balfelöl.) Azoknak az egzisztencziáknak pedig, kik az úgynevezett tarisznya-hazafiságból, vagyis (Derültség a bal- és szélsobaloldalon.) a kik a becsületes honpolgárok meggyanusifásának árából élnek, azoknak azt mondom: »Elég már! (Ugy van! bal felöl.) Nézzenek más jövedelmi forrás után!« (Elénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélsobaloldalon.) Ezek a mi népünket s minket 48-ban azzal vádoltak, hogy magyarok, most pedig azzal vádolnak minket, hogy muszkák vagyunk. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! A Sáros vármegyei mindkét szertartású papságnak egyik része 48-ban rablánczra fűzve a muszkák táborában sinylődött. Ezek közt volt a nagyapám. A másik része Kufstein sötét üregeiben nyomorgóit. A harmadik rész a kassai haditörvényszék előtt állott és várta az akasztófát. Ezek között volt az én atyám, a ki a muszka hadsereg által utolsó ingétől is megfosztatott, öt évre felíüggesztetett és ezen felfüggesztés alatt hétszer haditörvényszék elé állíttatott. Darányi Ferencz: Mint pánszláv? Artim Mihály: Mint magyar ! Ezért megszenvedtem én is, mert szüleim anyagilag tönkretéve nem bírtak engem iskoláztatni. Boldogult apám azonban, hogy gyermekeibe a haza iránti szeretetet beoltsa, az ország határáról Ujhelybe vitt engem a piaristákhoz. A negyedik része az ottani papságnak végigküzdötte a szabadságharczot. Ezek között volt az én nagybátyám, ki mint kapitány részt vett a budai vár ostromában. Ott volt az én apósom is. (Nagy derültség.) Grörög-katholikus ember, görög-kathobkus lelkész vagyok, tehát szabad nősülnöm. Én mint sovén érzésű magyar ember, olyan papnak leányát sem vettem volna nőül, a ki nem magyar érzelmű. Ismétlem tehát, azok között volt az én apósom, a ki végigharczolta a szabadságharczot és utoljára a segesvári ütközetben vett részt. Élete végét a legnagyobb sanyarúságban töltötte el és sokszor elérzékenyült, sírva mondván: Kossuth kiszökött, Petőfi meghalt és nekem itt kell nyomorognom. (Éljenzés a baloldalon.) Ez annak a népnek a múltja. Jelenjének