Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

386 51. országos ülés 1902 február lh-én, pénteken. a társadalom vezető osztályaiban bizalmatlansággal és ellenszenvvel találkozik. Még emlékezem azokra a parlamenti tárgyalásokra, a mikor nyíltan, kereken kimondták: minek minekünk kereskedelem, minek minekünk ipar? Magyarország a mezőgazdaság országa, csak ebben lehet boldog a magyar. Gyönyörűen fejtegette ezt az ellenszenvet egy általáam igen tisztelt, agrárpárti férfiú, Bujanovics Sándor, az agrár-gyülésen, Kassán. Kidomborította azt a megfoghatatlan és meg nem dönthető, ferde nézetet, hogy nálunk a politikában és a társadalomban a vezető osztály minden olyan foglalkozástól, a mely nem u. n. uri foglalkozás, irtózik. Doktornak, mérnöknek és pláne iparosnak, kereskedőnek neveltetni gyermekét, az nálunk nem standesmässig. Miniszteri, vagy megyei tisztviselőnek, a legjobb esetben ügyvédnek, de mindenesetre urnak, gazdának nevelik nálunk a fiatalságot és már zsenge korában beleoltják fogékony szivébe azt az ellenszenvet, hogy jobb fizetésnélküli miniszteri fogalmazónak, vagy pláne napidijasnak lenni, mint kereskedelmi vagy ipari foglalkozással keresni meg a mindennapi kenyeret. (Általános helyeslés és tetszés.) Ritkán olvastam nemesebb, becsületesebb, igazabb, önzetlenebb szózatot, mint Bujanovícsnak e felolvasását az agrárizmusról. Kár, hogy egészséges eszmemenetét nem hozta nagyobb nyilvánosságra és még nagyobb kár volna, ha nem folytatná erélyesen megkezdett iránya müvét, a nemzet felvilágosítását. Talán jő volna. t. ház, e tekintetben az angol, német és osztrák uraktól tanulni. Miután mi, mint eddig hallottam, oly szívesen hivatkozunk az angol viszonyokra, talán jó volna, ha megfigyelnők, hogy ottan a legelőkelőbb körök mily jól össze tudják egyeztetni a vörös frakkot a tőzsdei működéssel és a gyárak kéményének kormával, anélkül, hogy ez a nálunk nem »fair« foglalkozás, az ő osztály-becsületükkel összeütközésbe jutna. Éppen ezen megfoghatatlan ellenszenvből, hogy nálunk a kereskedelmet és ipart urnak nem való foglalkozásnak tartják, ered az a sajnálatos dolog, hogy minden iránt, a mi ezeknek eszköze, gyanúval, ellenszenvvel viseltetnek, minden ezekből származó intézményt már előre is kétkedéssel és megalázó megvetéssel fogadnak, minden ezekből származó keresetet mint nem feltétlenül gentlemanhoz valót szeretnek oda állítani, Pedig — lelkemre mondom — éppen olyan gentlemanhoz illő kereset ez, mint akármilyen más. (Ugy van ! Vay van! a jobboldalon.) Ha a középosztály kivenné a részét a kereskedelmi és ipari tevékenységből, ha beleélné magát azokba az intézményekbe, akkor nem léteznék antagonizmus merkantilisták és agraristák között. Mert a tőzsde, t. ház, ez a Prügelknabe, nem más, mint egy eszköz, instrumentum, a mely a gazdasági helyzetet jelzi. A barométerhez hasonlítható, amely mutatja a jó és a rossz időt. De mert a barométer ezt a feladatot híven teljesíti, azért akkor, ha vihart jelez, nem kell földhöz vágni. Okos ember nem fogja a barométert okozni, hogy vihart hozott, hanem a vihart fogja a baj kutforrásának tekinteni. Meg fogja továbbra is figyelni a barométert és várni fogja a jobb időket, mert mégis csak el fog múlni a vihar és annak pusztítása és követni fogják azt még szép, derült napok is. (Tetszés a jobboldalon.) A vihar barométer nélkül is pusztít. A válságos közgazdasági helyzetet, t. ház, nem a tőzsde okozta és nem a tőzsde, vagy annak bármely agyon-renclszabályázása fogja a vihart lecsendesíteni. Förster Ottó : Vannak ám rossz barométerek is! (Derültség a néppárton.) Sándor Pál: Folyton kell hallanom azt az okoskodást agrár részről, hogy mi csak a tisztességtelen üzérkedést akarjuk megszüntetni, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) mi a tisztességes kereskedelmet tiszteljük és becsüljük. (Ugy van! Ugy van ! a néppárton.) Én mondom, hát ugy van! (Derültség jobbfelöl.) Mi a tisztességes kereskedelmet becsüljük és segiteni kívánjuk azt működésében. Kát ez jó volna, ha nemcsak theoriában volna így, hanem a kivitelben is. De a kivitelben mit látunk? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Azt látjuk, hogy az itt-ott felburjánzott tisztességtelen elemek miatt az egész kereskedelmi osztályt üldözőbe veszik. Erre csak egy példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) A tisztességes borkereskedelmet károsította leginkább a borpancsolók manipulácziója. A tisztességes borkereskedelem kárhoztatta legerősebben ezen gonosz méregkeverők lelketlen eljárását. A tisztességes borkereskedelem látta volna a legszívesebben a zajtalan, de annál erélyesebb akcziót. De vájjon a dobszó melletti gyermekes eljárás, a melyet az agrár-körök abban az időben tanúsítottak, nem épp a tisztességes borkereskedelemnek okozott-e kiszámíthatatlan károkat? A pinczeszövetkezeteket meg lehetett volna alakítani, a nélkül, hogy a magyar borkereskedelmet Ausztria gyámságába kergessük. Ott szintén voltak hamisítók. (Felkiáltások a néppárton : Annyi nincs, mint itt!) Most a magyar bort akarják meghamisítani Ausztriában. (Zaj balfelöl.) Ott szintén voltak borhamisítók, ámde ott nyugodtan, csendben, zajtalanul, de annál erélyesebben pusztították a hamisítókat. Nálunk azonban nem ismerik még egy jó czégnek az értékét. Nem tudják, hogy egy jó czégnek a hírneve közgazdasági értéket képez és hogy az ilyen értéknek elpocsékolása és elfecsérlése a nemzeti vagyon ellen elkövetett bün. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon. Zaj a néppárton.) Politikai vagy társadalmi sikerek elérésére közgazdasági kérdéseket fegyverül felhasználni: ez nem állhat, t. ház, egy állam érdekében. És most, t. ház, volna ugyan még igen sok beszélni valóm ilyen általános thémákról, (Halljuk ! Halljuk!) szeretnék még az uzsoráról és