Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-51

51. országos ülés 1902 mindazokról a dolgokról beszélni, a melyek szemfényvesztőkként állanak előttünk, a melyeket mint jelszavakat állítottak oda a nemzet elé és a melyek itt felvilágosítást alig találtak; de nem volna szerény dolog részemről, t. ház, miután még más kérdésekkel is akarok foglalkozni, ha e tárgyat folytatni akarnám, lesz alkalmam, remélem, e házban máskor is kifejteni ebbeli nézeteimet. Én tehát áttérek arra, a mi a házat — gondolom — leginkább érdekelni fogja, az őrlési forgalomra. (Halljuk! Halljuk !) Kezdem azzal, a mivel Rubinek Gyula t. képviselőtársam végezte. 0 felolvasott itt valamit egy német lapból, a melynek czimét nem tudom, a melyről nem tudom, hogy előkelő lap-e, vagy zuglap, mert a nevét sohasem hallottam. (Felkiáltások a néppárton: » Pestet Lloyd!« Derültség balfelöl.) Felolvasta, hogy a mit mond az a lap az őrlési forgalomról, hogy milyen hátrányára van az Magyarországnak. En majd egy magyar újságból fogok felolvasni, nem ismeretlen szerzőtől, a kinek tekintélyét, nem német szerzőtől, a kinek magyar hazafiságát mérlegelni nem tudom, hanem olyas valamit fogok felolvasni, a mit a » Köztelek « 1897 márczius 27-diki számában olvastam. (Halljuk ! Halljuk! a néppárton. Félkiáltások: Ki irta ?) Miután pedig ez a néhány sor, a melyet leszek bátor felolvasni, olyan szerzőtől való, a kit az agrár-körök feltétlenül elismernek (Felkiáltások a néppárton és a szélsöbaloldalon: Ki az ?) Rubinek Gyula! (Mozgás) . .. azt hiszem, itt kételkedésnek nem lehet helye. Rubinek Gyula 1897-ben, tehát akkor, a mikor az őrlési forgalom már 6 év óta érvényben volt, a következőket irta (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): »Mi nem vagyunk az őrlési engedélynek ellenségei. Annak eltörlését, mint az osztrákok, soha sem követeltük és nem is fogjuk követelni. Mi csak a visszaélések megszüntetését sürgetjük, a mint hogy sürgetni fogjuk a jövőben is. A vám lefizetése mellett behozott búzából őrölt liszt kivitele után a vám visszafizetését helyes intézkedésnek tartjuk, mert ezáltal malomiparunkat fentartjuk, másrészt csekély buzafeleslegünk elhelyezését a külföldön elősegitjük.« En azt hiszem, t. ház, ez olyan vallomás, a melyet én, mint u. n. merkantilista, — ámbár ma sem tudom, hogy mi az a merkantilista, — (Derültség és zaj.) aláírok. De leszek bátor ezt a felovasást még egy kis ideig folytatni, bár tudom, hogy a .felolvasásokat a t. ház nem szereti. (Felkiáltások a néppárton : Halljuk! De igen!) Tegnap véletlenül kezembe került a »Köztelek« 1902 február 12-ón megjelent száma. (Egy hang jobb felöl: Tegnapelőtti!) Tegnap kaptam kézhez. Ebben a számban Rubinek Gyula ur mintegy az ő beszédének apotheozisát festi és a következőket mondja ugyanez a Rubinek Gyula, a ki ezt irta, abban a »Köztelek«-ben: »Az adatok nyomán a laikus előtt is kézzelfoghatólag bebizonyítható, hogy teljesen légből kapott az az február lk-én, pénteken. 387 állítás, mintha az őrlési forgalom a magyar liszt kivitelét emelte volna«. Továbbá így folytatja: »Ezek az egyszerű, de teljes hitelességű adatok halomra döntik azt a theoriát, a mely az őrlési forgalmat mint olyat tüntette fel, mint a mely a mi lisztkivitelünkre fokozólag hat, a mely theoriát a fővárosi malmok mesterségesen tartották fenn és a melynek mindazok hitelt adtak, a kik maguk nem akarván tanulni, elismert nagyságok felületes ós egyoldalú állításaira alapítják az ő meggyőződésüket^. (Derültség jobbfelöl.) T. ház! Tehát ismételjük: »elismert nagyságok felületes és egyoldalú állításaira alapítják az ő meggyőződésüket.« Ez a »Köztelek«-ben íratott 1897-ben, tehát akkor, a mikor már hat év óta volt érvényben az őrlési forgalom. Irta pedig Rubinek Gyula. Ez tehát egyoldalú állításra van alapítva. Ezt csak nem a kartellmalmok mondták neki, ezt csak nem a kartellmalmok diktálták, hogy irja meg. Én meg vagyok győződve, hogy ez az ő véleménye volt 1897-ben. Ivánka Oszkár: Öt óv alatt sokat tanult! (Derültség.) Sándor Pál: Konczedálom azt is, hogy ez egy kisded tévedése volt, egy slipper of the pen, a mint az angol mondja; azt is konczedálom, hogy szivesebben látná, ha ezt nem irta volna. Ivánka Oszkár: Az adatokat tessék czáfolni! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Sándor Pál: Legyen meggyőződve t. képviselőtársam, én meg fogom czáfolni az adatokat, olyan alaposan, hogy később majd talán nem is kívánta volna a czáfolatot. (Halljuk!) Rubinek Gyula t. képviselőtársam azt mondta — ezekre reflektálnom kell, t. ház — hogy az őrlési forgalomról a székes-fővárosnál tartott ankét nem más, mint tetemrehívás. Konczedálom neki: igen, ez tetemrehívás, mert sok embernek meggyőződése az, hogy az őrlési forgalomban, a mely el van temetve (Felkiáltások a középről: Hála Istennek'), magyar érdek van eltemetve, mert sok embernek az a meggyőződése, hogy, ha véletlenül nem igy történt volna, hogy nem az agrár-körök mentek volna karonfogva az osztrák agrár-körökkel, hogy azokkal együttesen végezzék ezt a temetést, hanem, ha ezt a kereskedők tették volna, ha azok léptek volna összeköttetésbe a bécsi kereskedőkkel, hogy az őrlési forgalmat eltemessék és ez sikerült volna — meg vagyok erről szentül győződve — az agrár-körök t. szócsövei azt mondták volna mi ránk: Magyarország kereskedői megalapították a »Gesammt-Monarckie« első lépcsőjét azért, mert társadalmi utón Ausztriával akartak valamit Magyarországon keresztülvinni és keresztül is vitték. Továbbá azt mondanák nekünk kereskedőknek, hogy mi internaczionálisak vagyunk, azt mondanák nekünk, hogy mi beletettük azt az őrlési forgalmat, azt a magyar érdeket egy koporsóba, a mely sárga-fekete színnel van be49*