Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

378 50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások: Éljen a király!) Én — az ut nem birván állami akczió természetével és politikai czélzatával — senki ellen nem tettem volna kifogást, bármily pártállási! is különben, egészen személyes ügynek tekintettem, bármely magyar úrra esik ő fensége kitüntető választása; és ezért nem volt ok előbb előterjesztést tenni; de a parlamenti ellenzékek vezéreit és egyedül ezeket, elvi és ^parlamentáris okok ebből egyenesen kizárják. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez az oka annak, a miért és a minek folyományakép nem volt ő fensége kíséretében magyar ember. Nem volt szándék Magvarország mellőzése semmikép se. Ennek az utazásnak, sajátos állami vagy politikai czélzata vagy karaktere nem volt . . . (Egy hány a szélsöbaloldalon: Politikai karaktere volt!) hát nem volt politikai karaktere, különös politikai karaktere, mert ba egy trónörökös egy udvarhoz megy, bizonyos politikai jelentőséggel az mindig bir, de akárhogy akar is a képviselő ur szőrszálhasogatni, nem birt azzal a politikai czélzattal, a mely szükségessé tette volna, hogy előre gondoskodás történjék arra nézve, kik mennek kísérői szolgálatra ő fenségével, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) mindannak daczára, habár a látogatásnak ilyen karaktere nincs is, nem volt szándok arra, hogy ha osztrák ur megy ő fenségével, akkor egyszersmind magyar ur is ne menjen vele, hanem az volt a szándok, hogy menjen, és ha ez a dolog — őszinte sajnálatomra — ezt a fordulatot vette, annak az az elvi tekintet az oka, a melyet a t. képviselőház előtt előbb kifejteni szerencsés voltam, és egyéb oka nincs, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Itt nem volt szándok arra, hogy Magyarországot kisebbítsék, hogy Magyarországot tekinteten kívül hagyják, (Mozgás és ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl, Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Miért nem vittek mást ?) Épen nem, hanem ezen elvi aggálynak, a melyet én kifejezésre juttattam, Széchenyi Gyula gróf ő Felsége személye körüli miniszter úrral együtt. (Mozgás és zaj.) Rákosi Viktor: Majd ha háború lesz, akkor jók lesznek a magyar fiuk! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon,) Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, majd utánam tessék vitézkedni! (Derültség jobbfelöl!) — az lett aztán a sajnos folyománya, hogy miután azok az elvi aggályok fennforogtak arra nézve, a kire ő fensége választása esett, más magyar ember ő fenségének kíséretében nem volt. (Mozgás és zajos felkiáltások a szélsöbaldalon; Miért nem? Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az a kérdés, hogy magyar ember a kíséretben nem volt, egészen másként áll, — ezen előzmények után, mint állana különben. Ezt csak nem tagadhatja senki. Ha ezen anteczedencziák nem történtek volna, akkor bizonyára lett volna ott is magyar ember, habár nem lett volna semmiféle politikai szerepe. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbf elől.) De ez a kérdés egészen más világításba jő; (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) egészen más megítélést és egészen más bírálatot igényel nézetem szerint, annak feltárása után, hogy ennek a körülménynek ezek az előzményei okozták azt, hogy ő fenségével nem ment magyar ember. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ebből a kérdésből lehet tehát csinálni ellenzéki vagy politikai szenvedélyből kifolyó nagy esetet, de nézetem szerint nem alkalmas arra, hogy elfogulatlan ember előtt a kérdés azzá növesztessék, a mivé az urak a túlsó oldalon azt tenni akarják. (Elénk mozgás a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Ohó! Helyeslés a jobboldalon.) Nekem az a nézetem és erős hitem, hogy én egy nagy elvnek, a parlamentarizmusnak és alkotmányosság elvének szolgálatában állottam; (Elénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) annak érdekében, s a messze jövő érdekében jártam el, a midőn ezen kellemetlen missziót magamra vállaltam, és ezen elv megsértését akadályoztam meg eljárásommal, (Élénk helyeslés jobbfelöl,) a melyért a felelőséget magamra vállalom. Méltóztassanak ezen alapon ítéletet hozni. Kérem a válasz tudomásul vételét. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Pichler Győző: Ez egészen mindegy! Ebben a kérdésben nem Kain volt a gonosz, hanem Ábel! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak helyöket elfoglalni és a szónokot meghallgatni! (Halljuk ! Halljuk !) Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Daczára annak, hogy a miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem vehetem, mert meggyőződésem szerint az a feltett kérdésekre nem felel, hanem (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás és zaj jobbfelöl.) azok elől kitér, (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mégis válaszomat azon kezdem, hogy hálás köszönetemet nyilvánítom azon őszinteségért, azért a haza iránti ragaszkodásáért, hogy mindazokat a tételeket, a melyeket én felhoztam, valódiaknak elismerte, mert azok ellen egy szava sem volt (TJgy van ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) és ez nekem és ennek az országnak elégtótele. A t. miniszterelnök ur a midőn interpelláczióinkról beszélt — mert nem válaszolt — azt mondotta, hogy azok a premisszák, a melyeket én felhoztam, nagyon messze mennek, azok a perspektívák nagyon kiterjedtek, nem állanak arányban azzal a ténynyel, a mi történt. De egy szóval sem mondta, hogy azok a történelmi tények, azok a következtetések, azok a sajnos jelenségek, a melyeket a múltból felhoztam, a melyeket a jövőre való következtetések bázisául