Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-34
34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. 31 Münnich Aurél előadó: Csak egész röviden kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, abból az okból, mert Pichler Győző' képviselő ur személyemet egészen méltatlanul megtámadta. Pichler Győző képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy tegnapelőtti felszólalásomnak oka csak az volt, hogy felfelé bizonyos ambiczióim vannak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaza volt!) Arra ón okot sohasem szolgáltattam, hogy engem ilyenformán aposztrofáljanak. Hogy milyen ambiczióm van nekem felfelé, egyenes utón, vagy lefelé, {Felkiáltások szélsöbaloldalon: Egyenes utat nem mondott!) azt magam itélem meg, De egyetlenegyet tudok: hogy azon 18 év óta, a mióta szerencsés vagyok e helyről e törvényjavaslatot elfogadásra ajánlani, sohasem tettem mást, mint teljesitettem szerény erőmhöz képest kötelességemet. (TJgy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tartottam gyakrabban záróbeszédeket, nagyon gyakran nem tartottam, de bárhogy cselekedtem, sohasem jártam el más okból mint azért, hogy a véderőbizottság előadójának kötelességeit hiven teljesítsem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az előttem szóló t. képviselő ur azokkal, a miket a 14. szakaszról szombati beszédemben mondottam, nincsen megelégedve. Én a magam részéről teljesen konczedálom, hogy a miniszterelnök ur mindenesetre igenis határozottan kompetensebb arra, hogy a 14. §-t és más egyéb közjogi kérdéseket magyarázzon, mint én. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Miért ?) Én konczedálom. Barta Ödön: Ez nagy devóczió! Münnich Aurél előadó: Ez az én egyéni nézetem! Barta Ödön: De a képviselő nézete nem lehet! (Ugy van! Ugy vem ! a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél előadó: De a mellett nekem is van határozott álláspontom és nézetem. (Egy hang a szélsöbaloldalon: És nem meri nyilvánítani l) De nyilvánítom, nem szoktam zsákban macskát árulni. És ebben az esetben hivatkozom arra, hogy ezen véderőmeghosszahbitási törvény évek óta került a ház asztalára és itten tárgyaltatott; volt is rá eset, hogy Ausztriában a 14. §. alapján fogadtatott el. Barta Ödön : Törvénytelen volt! Münnich Aurél előadó: Már most bocsánatot kérek, ha nekem nincsen igazam abban, hogy ez a 14. §. az ausztriai alkotmánynak kiegészítő részét képezi, akkor mi teljesen törvénytelen állapotot teremtettünk. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ugy is van!) Mindjárt bebizonyítom, hogy nincsen igazuk. __ Barta Ödön: Nehéz lesz! (Zaj. Elnök csenget.) Münnich Aurél előadó: Nem nehéz. Ha törvénytelen állapot létezik, akkor a t. ellenzéknek legelső kötelessége, hogy az ellen felszólaljon. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mindig tettük !) Soha. Mert az a törvény szentesítést nyert, életbe lépett és az ellenzék soha egy szóval sem támadta meg. (Élénk ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Ergo, csakis nekem van igazam, midőn azt mondom, hogy ez a törvény teljesen alkotmányos utón jött létre. Kérem a szakasz elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A szakaszhoz szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólani ? Tóth János: T. ház! Nem volt szándékom felszólalni, hanem a t. előadó ur egyik kijelentésére kötelességem reflektálni (Halljuk ! Halljuk ! a szélsöbaloldalon.) azért, mert az előadó ur azt mondotta, hogy ha mi, a függetlenségi és 48-as párt arról vagyunk meggyőződve, hogy Magyarország védszervezete törvénytelenül, alkotmány ellenére, állapittatik meg, abban az esetben kötelessége az ellenzéknek és a függetlenségi és 48-as pártnak ez ellen tiltakozni. Tisztelettel megjegyzem az előadó úrral szemben, hogy a .mióta ez a provizórius állapot fennáll, négy esztendő óta, méltóztassék utána nézni, a függetlenségi és 48-as párt nevében minden esztendőben felszólaltam és tiltakoztam e törvénytelen állapot ellen. (Ugy van! Ugy vau .' a szélsöbaloldalon.) Ezt az igazságnak megfelelően rektifikálni kívántam pártom nevében, a nemzet előtt. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Münnich Aurél előadó: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. Teljes lojalitással elismerem, hogy igen t, barátom a véderőbizottság tárgyalásai alkalmával és a házban is mindig tiltakozott és aggályait kifejezte. (Egy hang a szélsöbaloldalról : A párt nevében!) A párt nevében, azt nem is vontam kétségbe. De az a tárgyalás közben volt, én pedig azt mondtam, hogy midőn a törvény | már szentesítve van, lehetetlen, hogy ha az törvénytelen, az ellen ne remonstráljon az ellenzék egész erejéből. Pedig ezt nem tette és igy hallgatag elismerte álláspontom helyességét. (Helyeslés jobbról. Zaj a szélsöbaloldalon.) Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Daczára a t. előadó ur előadásának, csatlakozom Tóth János képviselőtársam nyilatkozatához. Igenis, az ellenzék és én magam is mint ellenzéki képviselő, itt mindenkor mindazon törvények ellen, a melyek a véderőre nézve ősi, történelmi alkotmányok ellenére, 1867-ben és 1868-ban a többség által megejtett változtatásokkal kerültek ide mint javaslatok, mindig tiltakoztunk, mindig kinyilatkoztattuk, hogy ezek alkotmányellenesek, ezek ősi törvényeinkkel ellenkeznek, ezek a nép érdekeivel összeütköznek. Az a tan, a melyet a t. előadó ur előad, a forradalom, tana. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én nem irtózom a forradalomtól sem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hazám története tanúsítja, hogy ha a hatalom az alkotmány, alkotmányos szabadságaink ellenében önkényesen akar uralkodni, akkor jogos a nemzet forradalma.
