Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-34
32 34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De más az, a mi azt a tant illeti, a melyet itt az előadó ur előad, hogy azután, mikor szentesittetik egy törvény, miért nem szólalnak fel: nem szólalunk fel azért, mert ezt alkotmányosan tenni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Meg volt az a felszólalás, a mely alkotmányos, a mi részünkről eddig is, ezután is meglesz. Hiszen most ime, negyedik éve újítják meg ezen törvényt és ezen/ az alkotmányos szabadsággal, ősi törvényeink rendelkezéseivel és a képviseleti rendszerrel magával ellenkező módszer ellen mindig tiltakoztunk. Kötelességemnek tartottam felszólalni, hogy az előadó urat hivjain fel: az ellenzéket soha se vádolja azért, hogy az alkotmány mellett küzd. i Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi küzdünk hazánk alkotmányos szabadságáért, küzdünk itt e képviselőházban alkotmányunkért. Ha kellend, ha oda akarják vinni a dolgot, hogy az ország összes alkotmányos szabadságát szét akarják tiporni, akkor, ha parancsol velünk a nemzet, küzdendünk a nemzettel alkotmányos szabadságunkért, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) ha kell meg is halunk. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen többé feljegyezve. Kivan még valaki szólni? Ha szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy röviden válaszoljak az egyes t. képviselő urak részéről felhozattokra. Pichler Győző t. képviselő ur többféle dolgot hozott fel, hogy én igy meg amúgy, röviden bánok el a dolgokkal és a többi. Erre csak azt mondom — eló'rebocsátva általánosságban azt, hogy én agressziv sohasem vagyok, — hogy igenis védem a magam álláspontját, védem meggyőződésemet, és ha ellenfeleimmel röviden végzek, arról nem én tehetek. Hosszas beszédre egyáltalában nincs szükség, mert az urak épen ugy meg vannak győződve azon javaslatok szükségéről, melyeket én előterjesztek, mint én magam. (Tetszés jobbról. Zajos ellentmondás a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur vádolja a többséget azzal, hogy az szervilis többség. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaz is!) Bocsánatot kérek, a többségnek épen ugy megvan a maga meggyőződése, mint az uraknak, kiki kifejezést ad meggyőződésének és ezért szervilismusról beszélni legalább is igazságtalanság. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a baloldalon.) Rákosi Viktor: Ott mindenkinek van egy nyilvános ós egy titkos meggyőződése! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kifogásolja a t. képviselő ur azt, hogy én itt nem közjoggal, hanem katonai kérdésekkel foglalkozom. Hát igaz, ezt teszem, mert ez az én feladatom. Az én feladatom nem az, hogy prelekcziókat tartsak a közjogból, hanem hogy a katonai ügyeket előterjeszszem, a katonai kérdéseket védjem. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Isten ments, hogy közjogból tartson prelekcziőkat!) Legalább egy nézeten vagyunk. (Derültség.) Keservesen panaszkodott a t. képviselő ur azért, hogy ón a sajtót nem veszem semmibe. Bocsánatot kérek, a helyesen, igazságosan és józanul biráló sajtót, még ha szigorúan bírál is, én igen nagyra becsülöm; azonban a sajtónak egy nemét, a sajtónak azt a részét, a mely minden áron rendetlenséget és zavart akar csinálni, a mely minden katonai kérdésben minden áron a szenvedélyeket akarja felkorbácsolni, azt nem veszem semmibe. Azt méltóztatott mondani, hogy én nem indokoltam meg semmivel azon állításomat, hogy a Budapesti Hírlapnak nevezett czikke alappal nem bir. Mit indokoljak? Nem történt semmi a világon. Azt kívánják a t. képviselő urak, hogy én általános vádra részletesen indokoljam azt, hogy az nem igaz? Ehhez a mesterséghez nem értek. (Derültség. Tetszés jobbról.) Ha a t. képviselő ur ért hozzá, ugy meghajlom előtte. Rákosi Viktor: Tessék sajtópert indítani a lap ellen! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: No már engedelmet kérek, azt én nem teszem soha, beszélhet akármit a sajtó! Rakovszky István : Helyes ! Nagyon jól beszél! Nagyon jól teszi! Ezzel a sajtóval! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztatott felhozni a visszaéléseket a szállításoknál. Miután itt konkrét vád van, a konkrét vádra már igenis válaszolhatok részletesebben. (Halljak! Halljuk!) • Tudvalevő, — azt hiszem." ezzel semmi titkot nem árulok el — hogy a tisztelt szállítók nincsenek egymással mindig a legjobb harmóniában, és némelykor a gyanúsítás és rágalmazás fegyverével élnek ott, a hol ez bizony nem is indokolt. Itt ebben a specziális esetben, a mi az Alkotmányban megjelent híreket illeti, más felvilágosítással is szolgálhatok. T. i. jelentésem van arról, hogy egy zsurnaliszta — nem tudom ugyan, vájjon a zsurnaliszták az ilyen urakat zsurnalisztáknak elismerik-e vagy sem? megjelent egy szállítónál és megmutatván neki azt a czikket, azt mondta, hogy fizessen neki 100 forintot, különben a czikket kiadja. (Mozgás a jobboldalon.) mire a szállító ezt az urat kidobta. (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Jól tette \) nemcsak, de bünfenyitő feljelentést is tett ellene. Rákosi Viktor: A ki ezt megtette, nem zsurnaliszta, hanem csirkefogó! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én épen azért mondottam, hogy kétlem, hogy a zsurnaliszták az ilyen embert egyáltalában zsurnalisztának elismernék. Ez revolvereskedés és semmi egyéb. Ebből tehát méltóztatnak látni, hogy az egész dolog teljesen alaptalan. (Felkiáltások a néppárton: Ebből nem látunk semmit! Zaj.) Mit méltóztatnak mondani?
