Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-34

30 34. országos ülés 1902 január 20-án, hétfőn. egyenesedve, egész mellel kiáll a sorompóba ? Nem mikor magyar közjogi kérdésről vagy sérelemről van szó, hanem akkor, ha csak egy ujjal is merik érinteni az ő tiszttársait. Nem a magyar miniszter beszél akkor belőle, hanem a kollegiális érzelmekkel telt gavallér táborszernagy ur. A mikor itt előhozták a horvátországi honvédezredek magatartását, akkor felbuzdult, akkor kiállt a placzra, és azt monda: firkálhatnak nekem a lapok akármit, én vagyok, a ki vagyok — ezt már hozzágondolta. Na hát, t. miniszter ur, azok a lapok firkálnak vagy nem firkálnak, az lehet az ön felfogása, de a szabadsajtó országában sohasem cselekedett olyan nagyot és magasztosát még egy honvédelmi miniszter sem, mint a mennyit a nemzet érdekében a sajtó megcselekszik, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igen, de nem ilyen esetben; ez gyanusitás volt. Pichler Győző: És, t. miniszter ur, feltéve, hogy a sajtó téved, mikor ilyen súlyos váddal áll elő; egy miniszternek, aki tényleg nemcsak miniszter, hanem katona is, bajtársi szeretetből és kollegialitásból kötelessége nem azt mondani, hogy firkálhatnak a lapok, hanem kötelessége sorról-sorra, pontról-pontra, betüről-betüre nyíltan és őszintén megczáfolni, szórói-szóra, minden bizonyítékkal a téves adatokat, (Élénlc helyes-, lés a szélsőbaloldalon.) mert azzal nem mond semmit, hogy a sajtó irkál-firká), hanem igenis, annak van értelme, ha betüről-betüre leczáfolja, azt, a mi az illető lapban benne volt. Rákosi Viktor: Ferencz Ferdinánd házasságát hétszer leczáfolták! Pichler Győző: Én egészen őszintén kijelentem a miniszter urnak, ezt a példát nem azért hozom fel, mintha annak a lapnak véleményét bármiképen is osztanám, — most nem a horvát ezredekről van szó — hanem felhozom e példát, hogy bebizonyítsam a miniszter urnak, hogy szükséges némelykor a czáfolat. (Halljuk! Halljuk!) Napok óta egy Budapesten megjelenő, s egy párt hivatalos orgánumát képező lap azt Írogatja a honvédelmi minisztériumról, hogy ott a szállításoknál óriási visszaélések történnek. (Egy hang a szélsőbal-oldalon: Igaz!) Előhozza az a lap, hogy olyan állapotok vannak ott, a melyek mai nap tarthatatlanok. Hát igen t. miniszter ur, én kijelentem őszintén és igazán, hogy én annak a lapnak a közleményét mint magánember nem hiszem . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Helyes! Pichler Győző: . . . és távol legyen tőlem az, hogy osztozzam bármilyen gyanúsításban, a mely a tisztesség dolgában épp a miniszter ur vezetése alatt álló minisztériumot illeti. Én a lap közlenmyót — és ezt kötelességem kijelenteni — nem hiszem mint magánember, de mint ide küldött képviselő felhívhatom a miniszter urat, hogy mondja meg, igaz-e a lap közleménye, vagy nem. Már most milyen helyzetbe hozza a kartársait a miniszter ur, ha ilyen kérdésben azt mondja: irka-firkálhatnak nekem a lapok, el sem rendelem a vizsgálatot, semmi közöm hozzá. Én feltételezem a miniszter úrról, — ismerve egyéniségét — hogy ezt "nem fogja mondani e kérdésben, hanem meg fogja mondani és kötelessége megmondani, hogy ez a dolog hogyan áll. Hát ha ilyen dologról van szó, akkor nem irka-firkáról beszél a miniszter ur, de ha nagy nemzeti és közjogi kérdésekről van szó, horvát ezredek magatartásáról; mikor a nemzeti egységet és honvédségünk egységét — a melyet pedig nagyon hirdet a miniszter ur — látjuk megbontva érzelmek által és olvasunk erről a lapokban is. akkor a miniszter urnak épp ugy honorálnia kell a nemzet közjogi és nemzeti érzületét és mint a szállítási ügyekben, ugy itt sem szabad irka-firkáról beszélnie, (ügy van! ügy van! a szélsőbalaldalon.) T. képviselőház! Pártom álláspontja folytán, ama politikai meggyőződés folytán, melynek alapján e házba jutottunk, a kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot sem általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, sem részleteiben nem fogadom el. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy most nem az ujonczjutalékról szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk, hanem a véderőtörvény meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása folyik, még pedig az 1. §. tárgyalása. Pichler Győző: Engedjen meg a t. ház, és ón bocsánatot kérek ezen hibámért, de nem én vagyok az oka. Midőn az előterjesztések történtek, olyan nagy zaj volt, hogy nem értettem meg, melyik paragrafusnál bivtak engem fel. Én azt hittem, hogy ezen törvénjjavaslatot tárgyaljuk, és megerősített ezen hitemben Feilitzsch képviselő ur, a ki közbeszólásában azt mondta, hogy a mit mondok, az a részletekre tartozik. (Mozgás jobbról.) Hát meg voltam győződve, hogy most ezt a javaslatot tárgyaljuk. (Mozgás jobbfelöl.) T. képviselőház! Ezekben akartam az 1. §-t felhasználva megczáfolni azokat, a miket az általános vita folyamán a miniszter ur és Münnich Aurél előadó ur jónak láttak itten előadni. Ezekkel akartam jellemezni azt a tárgyalási modort, a melyet követnek mindketten akkor, midőn katonai törvényjavaslatot hoznak a ház elé. Ez ülés folyamán pártom nevében és megbízásából a következő törvényjavaslat tárgyalásánál fel fogok szólalni és minden egyebeket is lesz módom nagyobb részletekben és nagyobb terjedelemben itt a ház előtt előterjeszteni. A törvényjavaslat 1. §-át nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az előadó ur kivan szólani,