Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

362 50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. szavazók akarata és kívánsága, mert a választókerületek igen aránytalanul vannak elosztva és egyéb választási formalitások is olyanok, hogy bátran elmondhatom, hogy nincsen széles e világon ország, hol parlamenti rendszer dívik, a hol olyan elavult, az uj kor követelményeinek teljesen meg nem felelő választási törvény volna, mint ^épen nálunk. (Ugy van! Vay van! balfelöl.)ÍiTzi és tudja ezt a t. miniszterelnök ur is. 0 meg is igórte, hogy ezen segíteni fog, de hát az ő ígéretének beváltása még mindig késik az éji homályban. Szederkényi és azután Holló Lajos képviselő urak és én magam is nagyon sokszor foglalkoztunk már ezzel a dologgal, hogy pl. a nép összecsoportositása a választások alkalmával egy helyre, valamint a nyilvános szavazás és az azzal járó etetéssel és itatással összekötött vesztegetések, melyek még mindig divatoznak minden curiai bíráskodás ellenére, mennyire hátráltatják a választások tisztaságát, szabadságát, ezekről, ismétlem, szóltak már az emiitett képviselő urak és én is. Azért most nem említek többet, csak azt mondom, hogy mi, vagy legalább is én nem fogok soha megszűnni kívánni és követelni először is a titkos választást; másodszor a községek szerinti választást. (Helyeslés a néppárton.) Harmadszor nem irtózom az általános választási jogtól sem, mint az példának okáért Belgiumban van. Belgiumban ugyanis minden 25 éves férfiúnak, a ki egy községben már egy év óta lakik, szavazati joga van ós pedig egy szavazata. És igy megvan ott az általános szavazati jog. Annak, a ki már 35 éves, házas és legalább 3 frt adót fizet, annak van két pedig 1200 frt értékű birtokkal bír, vagy pedig diplomája van, annak van három szavazata. T. képviselőház! A szavazás is nem egy képviselőre, hanem annyira történik, a hányat az a város vagy megye, a hol az illető választó lakik, jogosítva van küldeni. így pl. ha egy megye tiz kéjjviselőt küld, akkor az első legtöbb szavazatot nyert tiz egyén lesz a képviselő, a többi pedig, a ki utánuk következik, pótképviselő. így történik, hogy a kis Belgiumban, a mely alig számlál hetedfél millió lakost, 2,240.000 szavazat választ a képviselőházba 152 tagot. Mily óriási kiterjedése ez tehát a választási jognak Magyarországgal szemben, a hol vagy 19 millió lakos van és alig egy millió szavazó. Es az is megjegyzendő, hogy ezt az igazán liberális választási rendszert nem a szabadkőműves Frére Orbán, vagy más liberális kormány, hanem az az u. n. klerikális kormány hozta be, mutatván, hogy nem a liberális, hanem a keresztény elvek szerint gondolkozók és kormányzók terjesztik igazán a szabadságot és védik a népjogot. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) De ha már, t. képviselő ház, benne vagyok a választásokról szóló dolgokban, legyen szabad még egy dolgot kiemelnem. Nem szoktam soha — nem is vádolhat senki sem ezzel, — privát beszélgetéseket idehozni a házba. (Mozgás a jobboldalon.) Ballagi Géza: Hát az elébb? Molnár János: Most azonban kivételt teszek. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) És pedig azért, mert azt hiszem, a t. miniszterelnök ur nem fogja zokon venni. Hiszen nem státus-titok volt a köztünk történt beszélgetés. Széll Kálmán miniszterelnök: Már hogy mi köztünk? (Derültség a jobboldalon.) Molnár János: Méltóztatnak jól tudni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Beszélni beszéltünk, de történni, semmi sem törtónt! (Zajos derültség.) Molnár János: Ugy értem, hogy az a beszélgetés, a mely közöttünk történt és a mire nézve a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy nem történt, ugy értem, hogy éppen azt fogom nehezményezni, hogy nem történt. (Zajos derültség.) Förster Ottó: Halljuk, ez érdekes! Molnár János: Tessék kivárni a végét! Méltóztatnak tudni, hogy vannak kerületek, a melyek oly szélesek vagy oly hosszúak, mint pl. a tegnaj^előtti választás szinhelye, a zsámbokréti kerület is, hogy nyolcz órai utat is kell a szegény választóknak kocsin megtcnniök, a mig a szavazás színhelyére érkeznek. Nagyon természetes tehát, hogy már előző nap kell elindulniuk, hogy kellő időben megérkezzenek. Már a felebaráti szeretet is magával hozza, hogy az ily szegény emberek az utón kapjanak valamit enni. inni. Mert messze az ut és némelyek gyalog kénytelenek megtenni, Széll Kálmán miniszterelnök: De ha a mieink kapnak .. (Felkiáltások a jobboldalon : Akkor a Curia megsemmisíti a választást!) Molnár János: Azt hiszem, senki sem venné zokon, ha azoknak meleg ételt vagy akármi mást adnának. Förster Ottó-: Lekvárt! (Derültség a baloldalon.) Molnár János: Azt is figyelembe kell venni, hogy vannak választási színhelyek, a melyek oly apró-cseprő falvak, községek, hogy a legjobb akarattal és a legélénkebb törekvéssel sem lehet ellátni a választókat. Ilyen pl. Bobrő, Zmeskál Zoltán képviselő ur kerületében, a mely kicsiny, apró-cseprő község, választóinak száma pedig 5 — 6000. Én tehát arra kértem a t. miniszterelnök urat, hogy miután ezeket nem lehet ott ellátni a legjobb akarat mellett sem, mert hiszen még egy városban is nehézséget okoz, ha 5 — 6000 ember összejön, nem volna-e jó meghatározni épp ugy, mint meg van határozva a fuvardíj, az ellátás diját is, hogy minden választónak e czimen egy vagy két forint adathassák. (Mozgás és ellenmondás jobbról és a szélsőbalon.) Nem erre fektetem én • a fő súlyt, tessék