Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.
Ülésnapok - 1901-50
50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. 363 csak megvárni. A t. miniszterelnök ur azt mondta nekem: nem, én nem teszek semmit, nem nyúlok ahhoz a curiai bíráskodáshoz. (Helyeslés jobb felöl.) Ugyebár helyes? Majd szavuknál fogom a t. képviselő urakat! Mert — úgymond — az olyan, mint a kötés, mint a harisnya, ha az ember kikezdi, szétfeslik az egész. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl-) Hát a t. ministerelnök ur nem mindig ilyen következetes a különféle óhajokkal szemben. íme a pénzügyi bizottságban Kossuth Ferencz t. képviselőtársam beszélt a curiai bíráskodásról, és azt mondta, hogy az hiányos, Erre — legalább a lapokban igy olvastam, én nem tudom biztosan, ugy van-e — a t. miniszterelnök ur azt felelte, hogy igaza van, ő is érzi annak a hiányait és hogy azt a tilalmat, mely korlátozza a köztisztviselőknek u. n. korteskedését, ő más kategóriákra is ki akarja terjeszteni. Akkor a lapok azt kürtölték, hogy ez a másik kategóriája a társadalomnak a papok volnának. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások jobbról: Ez szigorítás.) Ugy ? . . . tehát most már helyes, pedig előbb azt mondták, hogy az a helyes, ha nem bántják a curiai bíráskodásról szóló törvényt! (Derültség és tetszés a néppárt padjain.) Lássák az urak, milyen következetlenek ! (Derültség a néppárton.) Én nagyon kérem a t. miniszterelnök urat és igen lekötelezne bennünket, ha .kegyeskednék majd alkalomadtán nyilatkozni a felől, hogy csakugyan akarja-e más kategóriára is kiterjeszteni azt a tilalmat, és hogy az a más kategória valóban a papság lesz-e? Egy képviselő ur, ha jól emlékszem, Hieronymi, azon óhajának adott kifejezést egyik beszédében, hogy a papokat ki kellene zárni az országgyűlésből. Azt is nagyon szeretném tudni a t. miniszterelnök úrtól, vájjon e tekintetben szintén igenlőleg fog-e válaszolni annak az igen t. képviselő urnak? Rakovszky István : És a szabadkőműveseket! Molnár János: Végül nagyon kérném a t. miniszterelnök urat, hogy azt az igéretét, melyre már reflektáltam, hogy t. i. a gyülekezési jogot fogja törvényileg szabályozni, minél előbb beváltaná, mert a jelen állapot igen sok visszásságot szül, és igen nagy akadály a szólásszabadság gyakorlatában. Befejezem beszédemet, még talán 5—6 percznyi türelmet kérek. (Halljak! a néppárton.) Mikor a ház összeült, igen sok szó esett arról, hogy van-e, nincs-e rendszerváltozás? A t. miniszterelnök ur felkelt és azt mondotta, igenis, csak módszerváltozás van, de elvekben nincsen különbség, sőt még a kormányzási tisztességben sincs. Széll Kálmán miniszterelnök: Tessék hiven czitálni! Molnár János: Épen azért írtam le, hogy hiven czitáljam! Széll Kálmán miniszterelnök: Bosszul irta le! Molnár János: A főrendiházban november 20-án ezt méltóztatott mondani, — ha nem hűségesen czitálok, méltóztassék megczáfolni (Olvassa): »Én nem ismerek aerát Magyarország kormányzatának vitelében, a melyből a tisztesség karakterisztikonját a legkisebb mértékben levonni vagy csak érinteni lehetne.« Ha ez csakugyan áll, a mit a t. miniszterelnök ur mondott és a mit szó szerint idéztem, akkor a Bánffyrendszer választási atroczitásai, jogtiprásai, a népgyűlések elnyomása, a Tisza-lex, az alkotmány megtámadása, az mind tisztességes dolog. (Igaz! Ugy van! néppárton.) Rakovszky István: Ugy van, az mind tisztességes ! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem azok voltak felsorolva, csak általánosságban mondták! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem politikai dolgok!) Molnár János: Tehát méltóztatik elismerni a t. miniszterelnök urnak, hogy a j>olitikai tisztesség dolgában másként állott az előbbi kormány. (Elénk helyeslés és éljenzés a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ismerek el semmit, csak azt állítom, hogy nem igy volt mondva! Molnár János: Én megvédem a t. miniszterelnök urat önmaga ellen, és ünnejiélyesen kijelentem, hogy az ő kormányzata tisztességesebb. Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs rá szükségem ! Molnár János: He mi még ezzel nem vagyunk megelégedve. Nekünk az u. n. pártközi tanácskozások folyamán, hol a zászlótartó Horánszky Nándor t. képviselő ur volt . . . Horánszky Nándor: Én csak magamat képviseltem, t. barátomat nem képviseltem! Kubinyi György: Helyes! Molnár János: Ott együtt voltunk. Horánszky Nándor: Együtt voltunk! Molnár János: Én is igy értem, nem is kívánok a t. képviselő ur zászlója alá tartozni, sőt tiltakoznám ellene, ha valaki oda számi tana, természetesen csak politikailag értve. Azon pártközi tárgyalások alkalmával valamennyien azt az elvet vallottuk, a melyet Horánszky t. képviselő ur — azt hiszem, nem fogja tagadásba venni — következőképen formulázott ; (Halljuk! Halljuk!) ahhoz egész politikai jövőjét hozzáfűzte, s igazán férfias erélylyel küzd, azt állítván, hogy mi három ideálért küzdünk, az első az, hogy a választások tisztaságát, a második, hogy a közigazgatás epurálását, és a harmadik, hogy a közélet szanálását eszközöljük. Hogy kegyetek milyen véleményben vannak a felől, e hármas ideál megvalósult-e, az az önök dolga. Horánszky Nándor : Nagyon jó véleményben ! Molnár János: Mi csak akkor fogjuk elismerni, hogy ezen hármas ideál megtestesült, ha a választók akaratának függetlenségét azon módon, a melyről szólottam, biztosítva, a szólásszabadság és gyülekezési jogot kodifikálva, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) a vallási 46*
