Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. 361 nem bünteti meg ? Mire ezeket is beczitálta és szintén megbüntette a szolgabíró, de már csak két napra, ezért a semmi dologért, a mi rendes szokás egy faluban, hogy énekelve járják be a legények a falut, és éneklés közben talán szóváltás is támad egyikök-másikuk között, de ez talán azért még nem olyan biin, a miről azt mondhatná az ember, hogy öt, vagy két napi elzárásra méltó. A választások előtt is azt tapasztalja a nép, hogy üldözik őt, de nemcsak a nép, hanem még az intelligens elem is. Itt van például Simicska Endre nyíregyházai lakos és gazdasági titkár. Ez az ur az ellenzékhez tartozván, külön-külön negyven elvtársát írott czédulán meghívta a vasúti vendéglőbe, hogy ott majd borozgatván, társalogván, elintézik azt az ügyet, hogy mikor, mily időben és hogyan hívjanak össze egy népgyűlést. Alig, hogy oda értek, megjelent a városi főkapitány, Kertész Bertalan, és azt mondta, hogy ő nem engedi meg, hogy itt népgyűlést tartsanak. Simicska ur azt felelte, hogy épen azért jöttünk most össze barátságos tanácskozásra, hogy megbeszéljük, hogy mikor és hol fogunk népgyűlést rendezhetni, hiszen itt népgyűlés nincsen, ez nem nyilvános összejövetel, én külön-külön czédulákkal hívtam meg egynéhány elvbarátomat. Mindegy, kizavarta a főkapitány Simicska urat, a ki néhány elvtársával elment, hogy majd odahaza Simicska ur lakásán megtartják ezen értekezletet. Azonban, miután igen messze lakik és egynéhány egyén már széledni kezdett, nyolczan, tizen azt mondták, hogy menjünk inkább ide be az Emke-kávéházba, ott majd megbeszéljük a dolgot. Ugy is tettek és egy külön szobába beültek és ott akartak — kávé közben — tanácskozni abban a dologban. Megjelent nemsokára egy rendőr és feloszlásra szólította fel őket. Simicska ur azt kérdezte, mily jogon, mily alapon, mily törvény és rendelet értelmében kívánja a rendőr a távozásukat ? S mivel erre az felelni nem tudott, ott maradtak, nem hajtván nagyon okosan és helyesen a rendőr szavára. Akkor maga a rendőrkapitány jött oda és feloszlásra szólította fel őket nemcsak, hanem nemsokára rá beczitálta maga elé és őt, mint a ki törvénytelenül, engedély nélkül hivott össze népgyűlést, megbüntette. Tanukat sem engedett kihallgattatni, a kikre Simicska ur hivatkozott, hanem egyszerűen azt mondta, hogy ha nincsen megelégedve az ítélettel, felebbezzen az alispánhoz. 0 tehát megfelebbezte az ügyet az alispánhoz, a ki heljbenhagyta a szerintem és talán mindenki szerint törvénytelen Ítéletet. Ékkor a belügyminiszter úrhoz fordult Simicska ur. nehezményezvén azt és vádolván a rendőrkapitányt először is azzal, hogy még a törvényt sem tudja, hogy nem az alispánhoz, hanem a tanácshoz kellett volna felebbezni, és másodszor panaszkodván a miatt, hogy még a tanukat sem engedte kiKJäPVH. NAPLÓ. 1901 1906. II. KÖTET. hallgattatni. Hogy aztáii mi történt, vájjon figyelembe vette-e ezt, itélkezett-e felőle a t. belügyminiszter ur, azt nem tudom, nem is tartozik a tárgyúmhoz, mert én csak azt akartam feltüntetni, hogyan üldözik az ellenzéki meggyőződéssel biró embereket a kormánynak közegei. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Holló János földmives Galgamácsáról, Pest megyéből azt panaszolja, hogy Euhrer János koronauradalmi erdész, noha mintegy húsz év óta és megelégedésre fuvaroztat vele, most kizárta őt a fuvarozásból, mert néppárti volt és 153 szavazót vitt a választásra. Jelenleg a kultuszminiszter ur által kezelt kath. alapítványi uradalomhoz tartozó földeket a vág-királyfaiak birták haszonbérben. Ezek a vág-királyfaiak majdnem mindnyájan Horváth Dezső néppárti jelöltre szavaztak. Miként lehetne őket rendre tanítani és a jövőre megpuhítani, — ez volt azonnal a kormányközegeknek, illetőleg a vallásalapitvány uradalmi kezelőjének — a kit én nem tartok a kormány közegének, mert nem ismerem el a vallásalapot a miniszter urnak, mint kultuszminiszternek rendelkezése és intézkedése alá tartozónak — első gondolata. Beperelték őket, hogy a földekre nem hordták ki a trágyát; elvették tőlük a földeket és nem adták ki többé sem a királyfai, sem más keresztény embernek, hanem egy Müller nevű izraelitának. Nóta bene, öt évvel ezelőtt épen így csináltak ezekkel az emberekkel, mert akkor is az ellenzékre szavaztak. Kern akarok többet elősorolni, csak még egyet említek meg. Zsilen, Zala vármegyében az ellenzéki szavazókat megcsillagozzák, mint a hogy a konyak-üvegeket szokták. A zsili körjegyző ugyanis egy pár embert örökre kizárt a grófi erdőből, mert a néppárti embereket jegyzékbe vette és egy, két és három csillaggal ellátva, átadta a névjegyzéküket az uradalmi erdőőrnek, azt mondván neki, hogy az egy csillag alattiaknak megbocsáthat, a két csillag alattiakat csak tavaszszal szabad az erdőbe beereszteni, a három csillag alattiakat pedig sohasem. E napokban került a kezembe a kinai misszióról egy tudósítás, a melyben az egyik misszionárius azt irja, hogy a kereszténységterjedésének több dolog állja ott útját, igy a többi közt az is, hogy a keresztény nem lehet állami tisztviselő, épen azért kevesen térnek meg az előkelők közül; továbbá, hogy a keresztény kizáratik a felebaráti szeretet kötelékéből, a mennyiben nem közlekednek vele, nem hívják őket testvéreknek; végül különösen nagy akadály az is, hogy a kereszténynek nem adnak törvényt és jogot. Hát. t. ház, ha ebben a tudósításban »Khina« helyett Magyarországot, »keresztény« helyett »néppártit« teszünk, mindjárt itt van teljesen hazánk állapota. Mert itt épp ugy üldözik a kormányközegek, a liberálisok a néppártiakat, mint ott a khinaiak a keresztényeket. (Ugy van! Ugy van! a néppárton./ De még azért sem nyilvánult teljesen a 46