Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

360 50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. hogy a kanoniális kinevezések a püspökök kezén vannak, hogy ott más ingerencziát a kormány nem gyakorol, mint hogy meggyőződik a proponált egyénnek hazafiságáról. Különösen kiemeli még a kormány ebben a memorandumban, hogy a proponáltnak politikai elveire és hitvallására semmi tekintettel sincsen. ~Ez igy van irva; most lássuk a gyakorlatot. En tudok a Bánffykormány idejéből egy esetet, midőn egy felvidéki esperes-plébánost ajánlott az illető főpásztor kanoniára első helyen. És mi történt ? Addig unszolta a kormány a főpásztort, mig végre is visszavonta első helyre felterjesztett ajánlatát. És hogy ilyféle dolgok nemcsak a Bánffy-kormány alatt történtek meg, hanem megtörténnek a t. miniszterelnök ur alatt is. erről nem akarok tovább beszélni. Csak még egyet említek meg, Velem történt, hogy midőn véletlenül a kormánypadokon ültem, egy igen tisztelt kormánypárti előkelő képviselő egész indignáczióval, majdnem megtámadva engem, beszélt arról, hogy rá nem szavazott egy plébános, a ki királyi patronátusban van. Mert — úgymond — megkövetelhető, hogy a ki királyi patronátusban van, arra szavazzon, a ki azon párthoz tartozik, melyet ő Felsége bizalmával megajándékoz. Hát ime, önök követelik, hogy az egyházi rend is függjön a kormánytól, (ügy van! Helyeslés a baloldalon.) És ez meg is történik, mert nem minden papnak van olyan erős nyaka és ropogós hátgerincze, hogy amazt kitekerni, ezt pedig meghajtani ne lehessen, hanem megtörténik nem egyszer, hogy még elég erősnek látszó egyházi férfiak is kocsonyává és vajjá olvadnak a hatalom előtt. Azt mondottam azután, hogy a nép fél a megtorlástól, félti érdekeit. Erre nézve az argumentumoknak és bizonyítékoknak egész légiójával rendelkezünk nemcsak a Bánffy-korszak idejéből, hanem a t. miniszterelnök urnak szelid kormánya alatt is. Ernszt t. képviselőtársam igen sok példát sorolt fel; Rakovszky t. képviselőtársam e tekintetben meg is interpellálta a t. miniszterelnök urat. A legutolsó gyűlésen Kovács Pál t. barátom szintén az üldözések egész sorát tárta fel és igazolta okmányokkal. (ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Azt mondta a t. miniszterelnök ur, hogy nincsen rendszerváltozás, hanem csak módszerváltozás. Hát én azt állítom a t. miniszterelnök úrral szemben, hogy nemcsak módszer-, de rendszerváltozás is van, csakhogy az a sajnos, hogy nem in melius, hanem in peius. íme Sopron vármegyének közigazgatása igazán mintaszerű volt. Még akkor is, mikor a Bánffy-korszaknak a dühe viharzott végig e hazán, intakt állottak, meg nem hajlottak, a legpártatlanabbul szolgáltatták mindenkinek, az igazságot a közigazgatási tisztviselők, elannyira, hogy a mi népgyüléseink alkalmával kalapleemelve szavaztunk köszönetet Sopron megye közigazgatásának, hogy minden erőszakoskodástól, a mely akkor nagyon dívott, tartózkodik. És ime, most mi történt ? Választókerületemhez, az eszterházi kerülethez tartozó Vittnyéd községben (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) szeptember hó 30-án, tehát két nappal az október 2-án tartott választás előtt egy szegény, Horvát László nevű éjjeli őrön megesett az az emberi gyarlóság, hogy éjféli 12 óra helyett fél kettőkor ment az őrségre. Ezért bepanaszolták, s a szolgabíró azt a szegény, egyszerű embert ezért az egyetlenegy és első mulasztásáért nem kevesebb, mint 160 korona bírság megfizetésére ítélte. (Elénk mozgás és felkiáltások balfelöl: Gyalázat!) Förster Ottó: Ebből lesz a pénztári felesleg ! (Derültség.) Molnár János'. Az a szegény ember megfelebbezte ezt az ítéletet az alispáni hivatalhoz, (Halljuk! Halljuk! bal felöl./ a mely helybenhagyta az elsőfokú Ítéletet, azzal levén megindokolva az az itélet, hogy akkor nagyon izgalmas napok voltak és igy az a másfél órai mulasztás sokkal súlyosabb beszámítás alá esik, mint máskor... (Mozgás és felkiáltások balfelöl: Hallatlan! Gyalázat!) Buzáth Ferencz: Ilyent még Muszkaországban sem csinálnak! (ügy van! balfelöl.) Molnár János: T. ház! Én hiszem és remélem, hogy a t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter kegyes lesz majd ezt a sérelmes dolgot reparálni, orvosolni. Az a szegény ember, a ki talán nem is tudta azt, hogy az alispántól, a kit ő a legnagyobb urnak képzel a világon, meg lehet az ügyet felebbezni, elmulasztotta a felebbezést, s ezért még a napokban leszek bátor benyújtani az ő bírságának leszállítása iránti kérelmet. (Mozgás és zaj jobb felöl. Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) Förster Ottó: Beszéljen csak Kubinyiról, mindjárt csend lesz! (Derültség balfelöl.) Molnár János:Ugyancsak az én választókerületemben, Csaj>odon, történt a választás napján, hogy ott 20 legény nagy érdeklődéssel várta a választás eredményét. Választásom körülbelül 9 órakor végződött és igy 10 óra lehetett, a midőn Csajjodon megtudták, hogy ki lett a képviselő. Erre azok a néppárti érzelmű legények nagy énekszóval jártak-keltek a faluban, s találkoztak a bíróval is, a kinek — noha nem volt a néppártiak pártján, — de mégsem volt semmi kifogása ezen úgynevezett »csendháboritás« ellen. De mi történt ? Január 12-én e legények közül, a kik közül három időközben katonának vonult be, a kapuvári szolgabiróság 9-et beidézett, s nem kevesebb, mint öt napi elzárásra Ítélte őket; betették őket egy bűzhödt levegőjű helyre, a hol szennyes, férges emberekkel zárták össze őket. ugy, hogy a midőn kiszabadultak, mindnyájan rosszul lettek, megbetegedtek. (Félkiáltások balfelöl: Szép dolog!) Miután az emiitett legények közül csak kilenczet büntetett meg a szolgabíró, ezek azt kérdezték, hogy a többi nyolczat, a kik szintén ott voltak, miért