Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-50

50. országos ülés 1902 február 13-án, csütörtökön. 359 a czentruni határozatát és parancsát, az már más lapra tartozik . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Felfogás dolga! Molnár János: ... és azt hiszszük, hogy a t. miniszterelnök ur részéről megtorlásban is fognak részesülni. Hisz maga a miniszterelnök ur mondotta deezember 12-én, hogy »igen sok esetben nem hajtják végre a kormány rendeletét « . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az megint más! Molnár János: ... De vajmi csekély is az, a mit a törvény, mióta a curíai biráskodásról szóló törvény érvényben van, a t. miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek hatáskörébe utal, és ebből, és csakis ebből méltóztassék kimagyarázni a t. miniszterelnök urnak azt, a mit szintén a saját számláján nyugtat, hogy t. i. oly kevés panasz hangzott fel az országházban a választások után a választások ellen, mig máskor az ő szavai szerint »hónapokon át nem is élt másból az egész világ, mint ebből*. Ha ugyanis itt, t. képviselőház, valaki, akár néppárti, akár más árnyalatú ellenzéki egyén fölkelt volna és a választások ellen, akár a választási elnökök inkorrektsége, akár a hivatalos presszió, akár az etetés-itatás, akár a vesztegetés ellen — mert hisz ebből állnak főleg a választási visszaélések felszólalt volna, a t. miniszterelnök ur azt mondhatta és bizonyára mondta volna is, hogy kérem, ez nem tartozik hozzám, tessék, ott van a Curia, ott vannak a törvényszékek, tessék ott panaszkodni, vádaskodni. Hát ennyire, t. képviselőház, mi is vagyunk kigyó-okosak, ha nem is oly galambszelidek, mint a t. miniszterelnök ur. Azután azt veti szemünkre Hieronymi Károly képviselő ur: hogy arra, hogy miért állítja a néppárt, hogy a curiai biráskodás daczára, a néppárt nem érvényesülhetett szabadon, erre nézve teljesen adós marad a felelettel. Hát, t. képviselő ur, a néppárt soha sem szokott adós maradni semmivel és ezzel a felelettel sem maradt adós, mert már régen meg is irtuk, meg is mondottuk, hogy miért nem nyilvánult és nyilvánulhatott teljesen a nép választási szabadsága. Megírtuk ugyanis, hogy a curiai bíráskodásról szóló törvénynyel sem sikerült a népakaratnak a választásokban való szabad és tiszta érvényesülését elérni azért, mert nincsen ország, a hol a kormány akkora befolyást gyakorolhatna a választásokra, mint Magyarországon. Mert a közigazgatási, törvényhatósági, községi közegek, stb., tanszékek, pénzügyi, közlekedésügyi és egészségi alkalmazottak, sőt a birtokosok is nagyrészben függnek a kormánytól; az egyházi rend is sokban, különösen nagyobb fokozatú előmenetelében tőle függ. A nép fél a megtorlástól, félti érdekeit és igy, habár álarczban is, de jelen van mindenütt az illetéktelen befolyás, melyet azelőtt gyenge vagy szelid nyomásnak, most pedig kapaczitácziónak neveznek. (TJgy van! a néppárton.) Vegyük sorba, t. képviselőház, ezeket a dolgokat. Azt mondtuk, hogy nincs ország, hol a kormány akkora befolyást gyakorolhatna a választásokra, mint Magyarországon, mert első sorban is a közigazgatási, törvényhatósági, községi közegek tőle függnek. Méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az a főispánság teljesen bizalmi állás, vagyis hogy a főispánt akármikor elbocsájthatja a belügyminiszter. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy itt megvan a függés a kormánytól. Azt is méltóztatnak igen bölcsen tudni, hogy nálunk a közigazgatási törvények meg rendeletek olyan bonyolultak, szövevényesek, hogy nincs az a circumspectus, az a prudens, ügybuzgó, lelkiismeretes alispán vagy főszolgabíró és jegyző, kinek akármikor fegyelmit ne lehetne a nyakába varrni, épen ugy, mint ahogy nincs az a kitűnően elkészült szigorló, a kit a tanár, ha akarja, meg nem buktathatna. íme tehát, itt is megvan a függés. Azután, hogy a tanszékek, tanítók mennyire függnek a kormánytól, kiviláglik abból, hogy hiszen a legtöbb tanári székre a kormány nevez ki egyéneket, és szeretném látni azt a tanárt vagy tanítót, kinek nem demeritum gyanánt róná fel a kormány az ellenzékieskedést, azután a pénz, hitel, közlekedési alkalmazottak szintén függnek a kormánytól. Elég csak az Adriára és egyéb szubvenczionált és kedvezményezett intézetekre utalnom, melyek mind rettegnek ellenkezésbe jutni a kormánynyal: igy tehát ezeknek is mindig fejük felett függ a kormány Damokles-kardja. De a birtokosok is jó részben függnek a kormánytól, azt is állítottam. Erre nézve a t. ház figyelmét csak a szeszkontingensre, dohánytermelésre és egyéb ilyen kedvezményekre terelem, melyek mind a kormánytól függnek és igy nagyon is, bizonyos függésbe hozzák a földbirtokost a kormánynyal. De mondottam, hogy az egyházi rend is sokban, különösen nagyobb fokozatú előmenetelében tőle, t. i. a kormánytól függ. Csernoch t. kéjoviselőtársam, a ki sokáig volt a herczegprimási udvarban, már emiitette egyszer, hogy micsoda hajsza van akkor, a mikor egy egyházi állás megürül. (Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház, nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy akárhány helyütt a patronátust a miniszter urak gyakorolják. Ha egy állás megürül és valaki folyamodik, a minisztérium vagy a kormány megkeresi a főispánt, a főispán a főszolgabírót, a főszolgabíró a jegyzőt és informáltatja magát, hogy milyen ember is az, t. i. milyen pártállási! és jaj neki, ha véletlenül ellenzéki, rdáne ha néppárti. De a nagyobb beneficziumokra is áll ez, sőt talán még inkább. Azon memorandumban, melyet a t. kormány kiadott akkor, mikor ő Felsége az autonómiai kongresszust összehívta, azt írja a t. kormány,