Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

49. országos ülés 1902 február 8-án, szombaton. 351 tárgyalásai vannak, és azért van ott. Ezt jelentették a miniszter urnak. Csakugyan, liogy ennek a látszata meglegyen, a szolgabíró tárgyalásokat tűzött ki. Az illetők engem meg is bíztak azzal, hogy én képviseljem őket azokon a tárgyalásokon, de a ki nem jött el a tárgyalásra, az a t. főbíró urvolt. Itt vannak az illető idézések, a melyek azokra a napokra szóltak. Ott megjelentem pontosan, a határidőben. Mikor azonban a községbe bementeni, találkoztam az ő fogatával és később tudtam meg, hogy miért ment el ő onnan, daczára a kitűzött tárgyalásoknak és daczára annak, hogy ő valószínűleg sejtette, hogy én minő járatban vagyok. Daczára ennek mégsem tért vissza, hanem elment az útjára, a mely fontosaim volt előtte, mint ezen tárgyalások. T. i. megtudták, hogy a lopassói plébános bement Gralgóczra, mert bizalmi férfinak volt designálva. A nyáj tehát őrizetlenül maradván, azt hitte, hogy neki szabad keze van. Tényleg sikerült is neki ezen az egy napon 18 néppárti választót befolyásolással, etetés és itatással a kormánypártra tántorítania. T. ház! Nem akarok e dolgokkal hosszasan foglalkozni. (Élénk derültség.) Ha méltóztatik kívánni, nagyon szívesen szolgálok még több adattal, a melyeket nagy fáradságomba került összegyüjtenem . . . (Folytonos nagy zaj.) Élnnök (csenget): Kérek csendet, hogy a képviselő ur befejezhesse beszédét. Kovács Pá!: . . . de kötelességemnek tartottam és kötelességemnek fogom tartani a jövőben is, hogy leleplezzek ilyen arczátlanságokat, mert az ilyet másnak nem nevezhetem. (Folytonos zaj.) ISTem lehet ezek után mondani, hogy konkrét eseteket nem tudunk felsorolni. Mert a t. miniszter ur, midőn interpelláltam, akkor azzal ütötte el az érdemleges választ, hogy csak általánosságokban beszéltem. Most adatok állnak rendelkezésemre, a melyeket nagy szorgalommal összegyűjtöttem. Ha méltóztatnak parancsolni, annyi adat áll rendelkezésemre, hogy két-három ülést is ki tudnék beszélni. (Folytonos zaj. Halljuk ! Halljuk! a néppárton.) A legmegragadóbb képet azonban még sem mulaszthatom el, hogy a t. ház elé ne terjeszszem, a mely kimagasló és a legdicsőségesebb ténykedési pontját képezte annak a t. főszolgabíró urnak. Ezt saját szememmel is láttam és ha kell, 50 tanúval is bizonyíthatom, hogy ez így történt. Mint már emiitettem, a főszolgabíró főtanyáját a gr, Pálffy wittenczi kastélya képezte. Két nappal a választás napja előtt, január 7-én, kezdődött a szavazóknak összegyűjtése; törvény ellenére, zárt helyiségekbe gyűjtötték össze őket, ott etették ós itatták és zsandárokkal és katonasággal őriztették. (Mozgás és zaj a baloldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez tiszta választás !) Ez tiszta választás! És a főszolgabíró ur ugynabban a kastélyban volt és ott rendelkezett csetről-esetre, hogy honnan gyűjtsék össze azokat, a kik esetleg tétovázók, mert hiszen csak azokat kell az ő véleménye szerint is őrizni. És, t. ház, a legszebb kép, melyet a t. ház elé akarok terjeszteni, most következik. Mi történt, midőn látta, hogy daczára azoknak a szelíd nyomásoknak, a melyeket ő mindenféle útonmódon alkalmazott, nincs meg a kellő hatásuk és sikerük? Akkor délután, január 8-án — én háromnegyed kettőkor érkeztem oda a községbe — délután fél öt óra tájban egyszerre csak lódobogás, trombitaharsogás zavarta fel a község csendjét. (Folytonos zaj.) Az ablakhoz siettem, hogy mi történt, talán lázadás, vagy valami ilyenféle; és akkor ott láttam, hogy a főszolgabíró ur két olyan faczér segédjegyzővel, a kiket magához csődített s a kiknek ott volt a rendeltetési helyük, a járdán ment, mert az ut közepén óriási sár volt, az ut közepén pedig a menetet megindította két zsandár és utánna egy szakasz huszár egy tiszttel az élén, és így vonult fel a község másik részébe, hogy ott házrólházra járva, a még be nem csődített választókat bekísérje a szó szoros értelmében a gróf Pálffyféle kastélyba, hogy onnan azután ki ne menjenek. Es ez volt a megragadó kép, a melyet most le akarok festeni: de csak hasonlattal, mert ez a kép emlékezetembe juttatta Verescsaginnak ama rettenetes képét, a melyen a, Szibériába toíonczoltakat festi, hogy hogyan transzportálták azokat az örök tél hazájába. Ugyanily jelenet volt az, t. ház, a mikor ezek a választók nem ugyan összekötött kézzel, ebben különböztek a Yerescsagin képének alakjaitól, de lehorgasztott fővel és ebben megegyezik a kép, zsandárok és huszárok kisáretében bevonultak Pálffy gróf kastélyába, hogy onnan később bő áldomás után kocsira ültetve tovább vitessenek. Nemcsak ide. a gyülekezési helyre kisérték be a választókat, hanem tovább is az egész útvonalon katonák és csendőrök vitték őket. Mindegyik községből a kormánypárti szavazókat igy kisérték ; csendőrök nyitották meg a menetet egy kocsin és a menet végén ismét három-négy csendőr ült egy kocsin. (Mozgás a bal- és szélsobaloldalon.) így kellett őrizni a választókat, ilyen volt a szabad választás Galgóczon, a mint azt, gondolom, eléggé ecseteltem. (Mozgás a jobb- és baloldalon.) Azt hiszem, ez elrettentő példaképen fog hatni, ha van még tisztességi érzet azokban, a kik a zsámbokréti választást most előkészítik, ha nem akarják magukat az ország előtt pellengérre állíttatni; mert megérdemelnék, ha ismét rá kerülne a sor, hogy a ház megítélje, hogy hogyan készítik elő a nyitrazsámbokréti választást. Förster Ottó: Egész községek krinolinban járnak, Nessi Pál: Konyakot kapnak? Kovács Pál: Most méltóztassék megengedni, hogy a költségvetéshez is szorosabban hozzászóljak. (Nagy mozgás és derültség a jobb- és baloldalon.)