Képviselőházi napló, 1901. II. kötet • 1902. január 16–február 15.

Ülésnapok - 1901-49

352 49. országos ülés Í902 február 8-án, szombaton. Förster Ottó; Most érkeztünk beszédünk közepére. Lengyel Zoltán: Eddig csak bevezetés volt! Kovács Pál: Nem akarom, hogy azzal vá­doljanak, hogy a költségvetéshez tulajdonképen nem is szóltam. Van egy igen fontos kérdés, a melyre a t. miniszterelnök ur figyelmét óhajtom felhívni; a közel jövőben megoldandó igen fontos kérdés ez. Azt hiszem, ha a t. miniszterelnök ur ér­demeket akar szerezni, ez kitűnő alkalom lesz részére, (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőhal­oldalon.) hogy érdemeit szaporítsa. (Halljuk,! Halljuk! a bal- és szélsobaloläalon.) A magyar udvartartás kérdése ez. (Halljuk! Halljuk! a hű- és szélsobaloläalon.) Most értesültünk a közel múltban a lapokból arról, hogy 0 Fel­sége első alkalommal vonult be újonnan átala­kított, újjáépített palotájába. Az itt mutat­kozó bajokon óhajtanék változtatni abban a te­kintetben, hogy, ha ez a magyar udvartartás létesíttetik, kiéjüttetik, akkor ennek eonditio sine qua non-ját képezze az, hogy külső megje­lenésében is dokumentáltassék ez, és ha a ma­gyar király Budapestre jön, abban a környe­zetben jelenjék meg, a mely őt méltán meg­illeti, mint egy független állam fejét. Visontai Soma : Független tartomány! Kovács Pá!: A legközelebbi időben meg­oldandó lesz ez a kérdés. Megoldandó lesz a magyar testőrségnek Budapestre való áthelyezé­sének kérdése is. Igen fontos kérdés ez, a mely csak ideiglenesen van szabályozva oly módon, hogy az 1868-iki pénzügyi megállapodás szerint az intézmény fentartására az udvar bizonyos dotácziót fizet. A napidijakat a hadügyminisz­térium fizeti, a felszerelés, az épületek fentar­tása, a rendkívüli kiadások, a gárda alajsitvá­nyainak jövedelméből fedeztetnek. Ennélfogva, de különösen a magyar állami önállóság tekin­tetéből igényünk van arra, hogy ezen magyar testőrség, midőn az uj királyi várpalotában az elhelyezés kérdése is meg van oldva és semmi nehézséget sem okoz, a legközelebbi jövőben megvalósittassák. Ballagi Aladár irta meg 1872-ben a monográfiáját a magyar testőrség­nek és később a Pallas-Lexikonban mint tör­ténész arra a konklúzióra jut, hogy az áthelyezés Budára remélhetőleg meg is fog történni az uj királyi várpalota elkészültekor. Ezt a reményt, melyet Ballagi Aladár történeti alapokon kon­struált, én is táplálom és őszintén óhajtom, hogy e tekintetben a t. miniszterelnök ur mentől előbb javaslattal álljon a t. ház elé. (Helyeslés a bal- és szélsobaloläalon.) Sok mindenféle volna még, a mire ki kel­lene terjeszkednem, de az idő rövidségére való tekintettel engedjék meg, hogy ezeket valamely későbbi felszólalásomra halaszszam. Most csak röviden még azokkal a vádakkal óhajtanék fog­lalkozni, melyekkel a néppártot méltatlanul illették. Hogy a rágalmazás manapság mennyire el­terjedt szokássá vált, az különösen kitűnik azok­nak a beszédjéből, kik a néppártot pánszláviz­mussal vádolták meg. De ennél is tovább akar­nak menni az »TJngarische "Woehenschrift« poli­tikai hetilap szerkesztői, a mely lap azelőtt »Ungarische Jüdische "Wochenschrift« czimen magyar-zsidó hetilap volt, s a mely lapnak 1901. deczember 27-iki 50. számában a követ­kező hír jelent meg : »Demonstration der Arbeits­losen« czim alatt. Ez a lap is németül je­lenik meg, mint rendesen az ő felekezeti orgá­numaik (olvassa); »Wie sich nunmit Gewissheit herausstellt, sind die Excesse während des Demonstrations-TJmzuges der Arbeitslosen am 21. d. M. nicht von diesen ausgegangen, sondern von lichtscheuen Gesindel, das sich auf Ini­tiative der reactionären Volkspartei dem Uni­zuge ansehloss,« Ezt épp oly indignáczióval uta­síthatom vissza részemről, mint azon merőben ko­holt többi rágalmakat, melyekkel ezt a pártot, a melyhez tartozni szerencsém van, megrágalmaz­zák. És nem fejezhetem be nyilatkozatomat erre vonatkozólag mással, mint egy közmondással, hogy: »a kutya ugat. a karaván halad.« A költségvetést nem fogadom eh (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Azt hiszem, t. ház, hogy miután az idő előre haladt, az állami költségvetés folytatását a jövő ülésre halaszthatjuk. A miniszterelnök ur kíván nyi­latkozni. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: A tegnapi napon bejelentettem a t. háznak Rakovszky István képviselő ur felszólalására, hogy egy ál­tala hozzám intézett interpelláczióra ma fogok válaszolni. Levelet kaptam az ülés elején Rakovszky István képviselő úrtól, hogy pár napig a szobát nem hagyhatja el, és igy az ülésen nem lesz jelen az interpielláczióra adandó válaszom .alatt. Mivel nem akarok válaszolni akkor, a mikor az a kéjyviselő nincsen jelen, a ki interpellált, nehogy elüssem attól az alkalomtól, hogy az általam mondottakra válaszolhasson, kérem a t. házat, engedje meg, hogy máskor adjam meg a választ. (Helyeslés.) Elnök: A miniszterelnök ur válasza más ülésre balasztatik el. T. ház! Azt hiszem, mielőtt áttérnénk az interpelláczióra, állapítsuk meg a jövő ülés napi­rendjét. A miniszterelnök ur kíván javaslatot tenni. Széll Kálmán miniszterelnök: Ámbár az álta­lános költségvetési vita oly soká húzódik, hogy igazán nehezemre esik a háznak azt a javasla­tot tenni, hogy pár napig ne tartson ülést, de miután ez a háznak állandóan bevett gyakor­lata és miután remélem, hogy az általános vita-

Next

/
Thumbnails
Contents